CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2009. jĂşnius 17., szerda 21:25


Bősze Balázs költő, író az Erdélyi Körben

Bősze Balázs költő, író az Erdélyi Körben


Bősze Balázs, soproni költő, író volt a soproni Erdélyi Kör vendége.
A költő életpályája, alkotói hitvallása, a nemzet- és hazaszeretetébe oltott sopronisága és cselekvő hite is kirajzolódott abból a beszélgetésből, amelynek kiindulópontjai – stílusosan – ezúttal az erdélyi vonatkozású versei, prózai művei voltak.


Amúgy, Bősze Balázs költészetével, prózájával egyidejűleg ,,erdélyi vonatkozást” említeni nyers és érzéketlen, földhözragadt megfogalmazás, hiszen ,,a vonatkozás” úgy jelenti Adyt, Áprilyt, Mikes Kelement, a Vöröskőt, az erdélyi havasokat, Kerelőszentpált, a Marost, Nagyenyedet, a csíki szárnyasoltárokat, Sütő Andrást, Márton Áront és 2004. december 5-ét, hogy mindezek a helyek, emberek, fogalmak, egyszerre érzések, érzelmek, gondolatok, viszonyulások, átlényegülések, egy, az anyagi létezés felettiség és előttiség érzékelhető vetületei.

20090612erdelyihaz21m.jpg

Emberi perspektívából tekintve a hit, a nemzet-, és szülőföld-szeretet, a természet, szerelem és hűség hiteles (míves stílusban megfogalmazott) vetületei – mert azt már a jelenlévők jól érzékelhették, hogy a szerző tolmácsolásában elhangzott művek erőt sugároznak. Ezt azért tehetik, mert – mint minden, hiteles művészeti alkotás, – az ihletettség emberi értelmen túli és előtti közegéből nyerik erejüket, létjogosultságukat, üzenetük lényegét, amely a teremtett világon túli lényegre mutat, a mi sorsunkon, dolgainkon, földi környezetünkön és ügyeinken keresztül is.

Az örökkévalóság perspektívájából tekinteni a dolgokra, folyamatokra, pedig, minekünk már nehezebb, de éppen erre valók a versek, azaz a művészet mindennemű vállfaja, megnyilatkozása.

20090612erdelyihaz15m.jpg

Bősze Balázs hiteles, mert az örökkévalóságot érzékeltetik írásai, amelyek mindazon javak és értékek vetületei, amelyek ugyanazon erőtől származnak, mint maga a versírásra való ihletettség, amelyet maga a költő így fogalmazott meg: ,,Mint ahogyan a Szent Lélek is ott fú, ahol akar, úgy hogy nem tudni, hogy honnan indul és merre tart, ugyanúgy érkezik az ihlet, a vers, a próza is ugyanúgy születik.”

A majdnem közhelyszerű, de annál többek által és többször megfogalmazott vallomás: az alkotás kegyelmi állapot. Jobb magyarázat nincs, több pedig úgy érzékelhető mindnek a lényegéből, ha az ember olvassa a műveket.

A teltházas rendezvény közönségének külön élményt, olykor megható pillanatokat jelentettek a költő, író saját tolmácsolásában elhangzott művei.

20090612erdelyihaz20m.jpg

A költő verseit lehet elemezgetni, értelmezni, magyarázni, kérdés, hogy egyáltalán kell-e, vagy csak olvasni, felolvasni kellene, és engedni, hogy hatásuk érvényesüljön. Ez lett volna az a nyitógondolat, amelyre az előbb is utaltam már, és amelyet ezúttal mégiscsak felülírt az az egyszeri és egyedi pillanat, hogy maga, az alkotó is jelen volt, – tehát faggatható is – az írásaival együtt egy olyan közösségben, amely még kíváncsi a versre, a prózára, az alkotás olyan kulisszatitkaira, amelyek Bősze Balázs esetében valahogy az átlagosnál mégis különlegesebb élményszerűséggel bírnak.

20090612erdelyihaz09m.jpg

A költő beszélt a hetvenes évek elején kezdődött, Erdéllyel való kapcsolatáról, erdélyi útjairól. A beszélgetés során kirajzolódott költői-írói portré, alkotói életút a kezdetektől a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumán át, a soproni irodalmi és művészeti élet számos jeles momentumát is felelevenítette.

B. Tóth Éva