|
Utazás vissza, megálló úgy harminc évvel
A Templom utcai Hajnóczy-ház egy különc ember különleges életműkiállításának a helye. A kiállítás elsősorban arra példa, hogyan idézhető fel egy kor visszavonhatatlanul a művészet segítségével.  Impresszionáló és erőteljesen hangulatteremtő kiállítás látható a Hajnóczy-házban, Sopronban. Csorba Simon egyénisége nemcsak az őt többé-kevésbé - egyéniségénél fogva talán inkább kevésbé, mint többé - ismerőket fogja meg, de a vadidegenül betévedő tárlatlátogatót is. Ha már megért egy bizonyos kort, támaszt egyfajta deja vu érzést a kiállítás. Nem is könnyű valójában eltéveszteni a kort. Ennek műlevegőjét fújja ki magából a kissé dohos termekbe a puritán módon megjelenítő, láthatóan a kiállítási anyag eszmei értékét csaknem túl gondtalanul a megjelenéstől különválasztó aszkéta-terapeuta minden egyes alkotása.  Csorba Simon soha nem törekedett olcsó hatásokra. Minden műve mély szakmaiságot, mesterségbeli ismeretet sugároz, ugyanakkor számos olyan halálosan komoly játékot, elkülönülési kísérletet valósít meg a maga paradox vonzódó-felajánló mozgásában, melyek nem peregnek le hatás nélkül a nézőről.  A furcsa játékok közül emeljük csak ki véletlenszerűen a termenkénti interpretált személyes jelenlétet, mely a hétköznapi fejekben látszólagos teljes ellentmondásban volna azzal, hogy a művészt láthatóan nem valami népszerűségre vágyás vezeti alkotásaiban.
 Nem elfelejthető és szembevágóan fontos a minden kézzelfogható pedagógiai allűr nélkül megvalósított didaktikus törekvés, a magyarázó ismétlés, melyeket aztán később talán éppen saját maga húz át sok tollvonással vagy csöpögtetéssel.  Végül is Csorba Simon paradoxonjai közé az is beletartozik, hogy míg egyik kezével eltakarja mindazt, amit meg akar mutatni, a másikat jelképesen, mondjuk egy kiállításon keresztül, szemérmetlenül kinyújtja, hogy szinte akaratunk ellenére megállítson - úgy 1970 környékén -, és talán éppen ő legyen az, aki a következő pillanatban vállat von vagy továbblök értetlenségünkkel a legkevésbé sem törődve.
|