|
De nekem ki Krisztus?
De nekem ki Krisztus?
Mt 16,13-20 Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Így válaszoltak: „Van,
aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik
prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon
Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta
neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki
ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a
sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked
adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz
kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Aztán lelkére
kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
A kinyilatkoztatás, a hitvallás(ok) és még számos teológiai megnyilatozás
(katolikusoknál a Tanítóhivatal dokumentumai és a pápai iratok) éppen elég
hivatalos adatot tartalmaznak arra nézve, hogy kinek kell tekintenünk Krisztust.
Nem lenne azonban az ember az, aki, sarkosabban fogalmazva nem lenne Isten
teremtménye, ha őt ez az általános válasz, ez a mindenkire egyformán érvényes
jellemzés kielégítené.
Az ember kételkedik és kérdez, Isten pedig válaszol, mégpedig mindkét
értelemben. Abszolút módon fogalmat alkottat a kérdezővel a világmindenségről,
és ebbe a fogalomkörbe ülteti be őt magát, és megsejtet valamit
(többet-kevesebbet), de nem mindent, saját magáról, ezzel együtt Krisztusról.
Másrészről relatíve éppen az írásokon keresztül szituatív módon, történetileg és
összehasonlítva az olvasót az olvasottal bizonyos helyzetekben is választ ad a
kérdésre, ki hozzá képest Krisztus?
Az ember ezeket a válaszokat megkapja, ha valóban komolyan érdekelte a
kérdésre adott felelet, akkor magában elemzi is azokat, és dönt az alapvető
kérdésekben.
Hátra marad azonban azonban még egy fontos kérdés az ember számára, akit bár
a média révén abban a környezet abban a hamis érzésben részesíti, hogy a világ összes fontos
emberét személyesen is ismeri, aki időről időre rájön arra, hogy a személyes
ismeretség sok szempontból pótolhatatlan. Ez tesz igazán emberivé, közvetlenné
és hangsúlyozottan egyedivé minden egyes kontaktust.
Ez az a nélkülözhetetlen pont, ahol minden fontossága ellenére háttérbe
szorul a tudomány, nélkülözhetővé válik a világmindenség tudományos percepciója,
mert csak az marad meg a kapcsolatból, esetünkben a Megváltóval való kapcsolatból az emberben, ki NEKEM Krisztus?
Olvasni - jó esetben meg is érteni az olvasottat - az iskola megtanít.
Értelmi képességeinktől függ az, hogy milyen szinten sajátítjuk el a
tudományokat. Ahhoz azonban, hogy Istennel (Jézussal) való személyes
kapcsolatunk kifejlődjön, elsődlegesen az isteni kegyelem szükségeltetik.
Tévedés lenne azt hinni, hogy az így nyert attribútum (Péternél kulcs, másoknál vagy nálunk bármi egyéb)
csak a porhüvelyünket megmintázó művész számára kell. Ez a sok-sok bites kulcs nyitja végsősoron azt a
kaput, amin egyszer mind át szeretnénk menni.
- DI -
|