|
Grábner József a Várkerület Galériában
Már két év telt el azóta, amikor Grábner József munkáival önálló kiállításon találkozhattunk. Akkor a kiállított egyenletes színvonalú munkák láttán azon gondolkodtam hangosan,hogy vajon milyen folytatás, milyen fejlődési irány is vihetné előre az elismert soproni akvarellista művészetét, amit az akkori kiállításon látott kicsiny, de merész festményben véltem felfedezni.  Nos, a Várkerület Galériában a minap megnyílt kiállítás első pillantásra nyilvánvalóvá teszi, hogy ezen a tárlaton nem azt láttam, amit szerettem volna, persze ez mit sem von le a művek értékéből. Először is a munkák jó fele régebbi, egy, másfél évtizede készült. Egy részüket már láttuk, más részük egy azonos minőségű papírra készült v.s. valamiféle sorozat darabjai.  Grábner láthatóan nem tud - nem akar - lemondani arról a millió apró részletről, melyet az akvarell egy "szárazabbnak" mondható technikájával belezsúfolni szükségesnek tart az ehhez relatívan kis méretű képekbe. Nagyon keveset mer rábízni a szemlélő fantáziájára szeretett Sopronából, mondhatni semmit nem bíz rá egy pancser szemlélőre: ami ott van, azt nem lehet letagadni. Persze így eleve lemond arról a lehetőségről, hogy egy általánosabb szemléletet, egy nagyívű összefoglalót nyújthasson a város egészéről, amit részletekben ezen a kiállításon is olyan gazdagon szemléltet.  Az újonnan, a nagyon közelmúltban készült tavaszi kollekció technikája viszont tartalmaz a megszokott Grábner ouvre-höz képest új elemeket: szín és foltkezelése talán az olajtechnikához került közelebb, a színvilág a saját színképhez képest kevésbé tartalmaz szélsőségeket, struktúrált, foltszerűbb a festékfelvitel. A nagy impresszionista utolsó vázlatainak Grábner-féle kidolgozott képeit vélem látni, és nem tudom eldönteni, hogy ez a lépés milyen irányba fog vezetni. Úgy látszik, mintha kettőnk közül engem izgatna jobban, vajon meglépi-e Grábner József azt a lépést, melyhez az érettség és a technika birtoklása az időfüggő lehetőségeket már megadta? - DI - |