|
A reális és szürreális határán
Minden különösebb ceremónia nélkül nyílt meg Fejér Zoltán kiállítása a Mühl Galériában a Várkerületen.  A galéria utcai termében borítják a falat az ismert soproni festő-tanár művei, melyek első pillantásra összetéveszthetetlenül utalnak alkotójukra. Nemcsak színhatásuk egyéni, de a témaválasztás is talán önmagában félreérthetetlenül jellemző a művészre. Ha pedig hozzátesszük, hogy a természeti témák realitása sajátosan keveredik egyfajta álomvilággal, mely alakokban, fényhatásokban, technikailag jellemző módon véghezvitt áttűnésekben nyilvánul meg, akkor talán külsőleg jól jellemeztük Fejér Zoltán - most már úgy látszik, hosszú távra megállapodott - alkotói világát. A művek belső elemzésével óvatosan bánnék, hiszen a megjelenített társulások az asszociáció nagyon sajátos és nagyon egyéni világából valók, melyek úgy jellemzik az alkotót, amint a pszichológia tesztjei meztelenítik le a vizsgált személyt. Mint már többször is leírtuk, minden művész kiállása a levetkezés sajátos formája, de lehet-e valaki meztelenebb, mint amikor még saját bőrét is leveti, amikor legféltettebb álmait, kapcsolt gondolatait, melyet minden átlagos ember természetes szeméremből vagy felszínesebben prüdériából nem tesz közszemlére, tárja szinte exhibicionista módon elénk. Különlegesen finom érzéket, a fizikai-lelki érintésnek rendkívül empatikus, bele- s talán együttérző formáját kell produkálnia itt a látogatónak, ha nem mint elefánt a porcelánboltban kíván a festmények között szemlélődni. A képek ennél fogva a személyes létbe való mély belenyúlás kockázata nélkül nem is kritizálhatók, hiszen itt erősen megkérdőjelezhető már a művésznek az a képessége, hogy akár a legempatikusabb látogató, de külső szemszögéből ellenőrizze, korrigálja műveit. Túl szubjektív ahhoz a kép, hogy a realitás és szürrealitás határán bármely irányba elmozduljunk. A látogatók feltétlenül egy szuverén alkotó, sajátosan egyéni munkáit láthatják a kiállítás nyitvatartásának ideje alatt (máj.15-ig). - DI - |