CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2005. április 28., csütörtök 20:01


Sopron Vármegye Ipara

Sopron Vármegye Ipara
dokumentumokon és képeslapokon

Göncz József és Bognár Béla Sopron Vármegyét tárgyaló, korabeli dokumentumokon alapuló sorozatának immár a hatodik kötetét tarthatja kezében a kiváncsi olvasó.
Már, s mondom ezt a valósághoz ragaszkodva, ha tényleg kiváncsi, ha van kérdése. Ha - mondjuk - érdekli a kérdés, hogy milyen gazdasági-szellemi környezetből származik a ma már csak elfelejtett szállóigeként használt "Isten áldja a tisztes ipart" kifejezés. A közbeeső ötven év még az emlékek nagy részét is kitörölte, magatartásból, készségből pedig nem tudott mintát átadni.
A könyv egyik könnyen megszívlelhető tanulsága az, hogy mennyire védtelen, esendő, szétzúzott, kényszer-nivellált, elavult gépparkú országrészre szakadt rá nemrég a mindent elnyelő privatizáció. Milyen jól láthatóan piacot vett csaknem mindenki, aki '89 után itt befektetett.


Pedig a jól megírt előszó (Gosztom László) szerint is követhető logikával felépített ipar szolgálta a várost mindaddig, amíg el nem szigetelődött. Még ez sem kímélhette meg a vállalkozókat az alapvető gazdasági trendek okozta néhai hanyatlástól. Legalább a környezettel, a lehetőségekkel tisztában levő, sokszor bevándorolt emberek akkor valóban a munkahelyexporttal fejlesztették a várost.
Megannyi gyöngyszem a kötetben, ahogyan a helymeghatározó, csak itt használt szavaink forrásai előkerülnek az ipari történelem mélyéről, ahová az a napi küzdelem itatta be kimoshatatlanul, melyet az ipar erősen nevesített helyi képviselői formáltak ki, és a vásárlók széles rétegei erősítettek meg napról napra. Az, hogy az ipar melyik képviselőjéhez mentek vásárolni, egyben helymegjelölésként - minden nagy néven túltevő jellegzetességként szolgált. Ezek a jelek, ezen megnevezések tartalom nélküli töredékei jutottak nekünk örökségül, akik most ebből a könyvből azonosítjuk örömmel és kézzelfoghatóan az emlékeinket.
Jó, hogy a jelek túlélik használóikat, mert ezzel az ideával csaknem egyenértékű, de még egyénenként megfejtendő példával szolgálnak arra, hogy honnan is ered az a bizonyos szállóige.
- DI -