|
Belváros 2004.
A fenti címmel nyílt meg ma egy kiállítás a soproni Lábasház első emeletén. A 2004-ben lezajlott felmérés eredményéről van hivatva számotadni Sopron polgárainak és a munkát támogató intézményeknek a tárlat.
 Nagyon szép anyag gyűlt össze, mely a város ezen épületeinek up-to-date dokumentációját jelentik. Értékes az anyag még akkor is, ha nyilvánvaló adminisztratív hiányosságok miatt csak részleges, nem teljes a végeredmény. Egy rosszul értelmezett személyi jog, mely a hozzáférhetőséget a döntő többségben műemlék- és műemlék jellegű épületekhez megtagadhatta. Reményünk, hogy a munka ebben az évben - a terv szerint - folytatódik.  A munka egyik, nagyon fontos célja a dokumentáció, mely nem önmagáért van, hanem az elméleti célként minden műemlékes szeme előtt lebegő cél, a belváros teljes műemléki rekonstrukciója megvalósításához szükséges eszközt kell a szép tárlatban felismernünk. A kisterem kiállítási részén még ennél tovább is mutat a rendező, a város egyes részeinek továbbfejlesztési, rehabilitációs, távlati makettjait (a Győri Széchenyi István Egyetem hallgatóinak munkája) mutatja be, mely melynek távolabbi hatását már sokkal közvetlenebbül érzik majd meg bőrükön a soproni polgárok, mint a belváros modern felmérését. Reméljük, hasonló érdeklődés kíséri majd, mint a Deák tér rekonstrukciós tervét! Dicséretet érdemel a munka szponzorainak anyagi hozzájárulása. Talán nem véletlen, hogy a Sopron Önkormányzatán, a KÖH-án és a Múzeumon kívül két építész cég szerepel a névsorban.  Tájékoztatás híján csak remélhetjük, hogy a felmérés anyaga, mely egy öreg soproni szemével nézve kísértetiesen hasonlít Csatkai Endre szépemlékű könyvének illusztratív részéhez, közkinccsé fog válni nemcsak egy relatíve komoly pénzért megtekinthető kiállítás ideiglenes és reszleges voltában. Nyilván, elsősorban reklám és beszámoló céljából nehezen lennének nélkülözhetők a hasonló jellegű tárlatok. Ismerve azonban csak a kiállítóhelyiség bérleti díját, bátran ki merjük jelenteni, hogy abból egy nagyon jelentős és tartós digitális anyagot lehetett volna létrehozni. Addig, amíg a modern kor követelményén és a polgárok valódi tulajdonlásán (Censeo Carthaginem esse delendam) csak kényszerűen mosolyog az, akinek ez a közzététel kötelessége lenne, az gondolhatna néha arra is, hogy ezzel minden más utód és egy következő generációs felmérő-értékelő munkáját is megnehezíti egyben. Talán a szponzorok együttese, akiknek nagyobb hányada a mi pénzünket költi erre az alapvetően fontos és szép célra, egyszer majd ezt a nem elhanyagolható szempontot is belekalkulálja működésébe. - DI - |