Rovat: KultúrVáros
2005. február 03., csütörtök 09:13
Kitaibel Pál (1757. február 3., Nagymarton - 1817. december 13., Pest)
(1757. február 3., Nagymarton - 1817. december 13., Pest) 248 éve, 1757. február 3-án született Kitaibel Pál, természettudós, egyetemi tanár, a Kárpát-medence "tudományos felfedezője" Egy Kitaibel-levélből
"Az Ön előttem igen értékes levelére csak most tudok válaszolni,mert 3 hét óta naponta annyi vért veszítettem, hogy az aléltságtól alig voltam képes állapotomat leírniés orvosomtól tanácsot kérni. ...Nagytornya mellett az újhelyi postamester ércek után kutatott. Az aknákban és a hányókon grafitot és antracitot láttam, ezekből és az ott található kőfajtákbólis szeretnék néhány darabot. Metzner fizikus úr, akit nevemben üdvözölni kérek, a legjobb útbaigazítást adhatja. ...Röviden, engem és bizonyára Önt is minden érdekel aminek hazánk megismeréséhez köze van, és Ön nagyon lekötelez,ha nekem minden szikláról, hegységből, kőbányából összegyűjt valamit. Dr. Kitaibel, Arács, Aug. 7. 1816." E késői levél is szemlélteti, hogy a kutatóutak sokágú emberi kapcsolatokra épültek, barátságokat alakítottak kiés erősítettek meg. Kitaibel levelezésben állt kora legjelentősebb hazai és külföldi természettudósaival (Diószegi, Benkő, Baumgarten, Rochel; az osztrák Schultes; a német Wildenow, Klaproth; az angol Townson, stb.), valamint számtalan amatőr természetkutatóval. (Andrássy Péter-Hoczek László: Kitaibel Pál és a soproni tudományos közélet) Munkássága
Országjárásai közben ásványokat és kőzeteket is gyűjtött és mint kora kiváló kémikusa, ásványanalízist is végzett. Itt kapcsolódott be neve a magyar ásványtan történetének a tellur felfedezésével kapcsolatos fejezetébe. A tellurnak, az egyetlen erdélyi magyar elemnek a felfedezése, ma is vitatható története a hazai ásványtannak. A tellurt, Müller F. József bányamérnök-mineralógus, mint az erdélyi bányászat vezetője fedezte fel elsőként 1783-ban, majd tőle függetlenül Kitaibel Pál 1789-ben. Ezek után Müller felfedezésének ismeretében M. Klaproth német vegyész írta le az elemet és nevezte el tellurnak 1798-ban. A kibontakozott prioritási vitában végül is Kitaibel Pál hivatalos nyilatkozatban elismerte, hogy az elemet Müller F. J. fedezte fel. Így két magyar, ill. magyarországi tudós felfedezését egy harmadik, külföldi tudós határozottabb fellépésével tette magáévá. Nem egyedülálló esete a magyar tudománytörténetnek. Alkalma nyílt az 1810. évi móri földrengést Tomcsányi Ádámmal, a pesti egyetem fizikatanárával együtt tanulmányozni, és észleléseiket közösen publikálták Dissertatio de terrae motu ... című munkájukban 1814-ben. Ez a mű az első hazai földrengési monográfia, mely a világ első földrengési térképét tartalmazza, ahol a szerzők a nemzetközi irodalomban elsőként alkalmazták az úgyn. izoszeiszta vonalakat. Végül említésre méltó Kitaibel Pál tudományszervezői szerepe és törekvése, ugyanis ő a természettudományi társulati gondolat egyik hirdetője volt. 1802-ben, Plan zu einer Ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, Ökonomie und Medizin címen egy természettudományi társaság tervezetét terjesztette fel Bécsbe, de tervét a kormányzat elutasította. Terve néhány évtized elmúltával megvalósult a Magyar Természettudományi Társulat 1841-ben történt megalapításával. Sírja az egykori, a mai budapesti Nyugati pályaudvar helyén lévő, temetőben
van. Az építéskor megfeledkeztek róla!
Irodalom: * Szathmáry László: Kitaibel Pál mint magyar chemikus,
(Magyar Gyógyszertudományi Társulat Évkönyve, 1931.),
Forrás:
|