|
Elhunyt Szabó Béla festőművész
Erdély keleti határán,
ott, ahol az Olt völgye összeszűkül, magas, meredek hegyek szorosában fekszik
Mikóújfalu, a hely, ahol a párát eregető sötét fenyvesek mögött felemelkedő
nap óránként más-más fényekbe és színekbe burkolja a tájat, ott, ahol az
évszázados hagyományok, szokások kötelékében tiszta tekintetű székelyek,
méltósággal mindennapi küzdelmet folytatnak elemekkel, történelemmel, emberi
szándékokkal.
Szabó Béla szemében ezekkel a fényekkel, színekkel, a havasok látványában tisztult tekintettel, lelkében a küzdelemhez szokott konok kitartással érkezett a nyugati végekre közel másfél évtizede. Választott hazájában Sopronban, a balfi dombokon, a Fertő tükröződésében vérbeli művészként fedezte fel a ugyanazt az egyetlen abszolútumra utaló, egyetemes, fényben, színekben, tájban, élethelyzetekben megjelenő szépet. A világról véleményt keveseknek, és tömör székely szűkszavúsággal mondott, miközben annak titkait művészként festészetében önzetlenül, őszintén és végtelen életörömmel tárta mindenki elé. Örök szabadságvággyal, közösségi áldozatvállalással, konok küzdelemmel és bölcsességgel élte a hétköznapokat, amelyeket isteni ajándékként kapott tehetségével képekben emelt ünneppé. Különös művészi érzékenységgel érezte a térbeli és időbeli dimenziók feszültségében teremtett világot, amelyet mindenkivel és folyamatosan láttatni akart. A művészek örök, szent küldetését teljesítette, a láthatón túlit keresve irányította szemünket és lelkünket a láthatatlanra, tekintetünket a földitől a mérhetetlenül tömény fény irányába. Nézem Szabó Béla festményein
a kavargó fénylő tereket, amelyeknek immár ő is – nagyon is korán elszólított
– lakója, – hitünk szerint – a színről színre látás birodalmában.
Szabó Béla temetése január
11-én 14 órakor lesz a soproni Szent Mihály temetőben.
A cyberpress.hu - megjelent, Szabó Béla munkásságáról szóló cikkeink: http://www.cyberpress.hu/article.php?id=4817
|
