|
Éva Triller-Wiegisser
A Pannónia Med Hotel Galériájában vasárnap, december 5. óta látható Éva Triller-Wiegisser festőművész kiállítása. A tárlatot dr. Winkler András egyetemi tanár nyitotta meg.  Impresszionáló és gusztusos kiállítást láthat az adventi hetek látogatója a soproni hotel kiállítótermében karácsony előtt. Első látásra kedves lehet a belépő számára a színes és vidám, ugyanakkor érzékeny világ, amibe Éva Triller-Wiegisser kalauzolja a képek között nézegelődő művészetkedvelőt. Az 1970. óta Grazban élő és ott tanító, a nemzetközi kiállításokon rendszeresen résztvevő, díjakkal elismert művésznő a soproni Mühl Aladár nevelt lánya, aki sok szeretettel és következetességgel támogatta az akkori fiatal lány képzőművészeti tanulmányait, melyeket a soproni kezdés után Pécsett végzett el, ott szerzett tanári diplomát.  A tanítvány hűségét van hivatva tolmácsolni a kiállítóteremben elhelyezett, a mester-nevelőapának a korán sok tekintetben előbbremutató tájképe is. De a falon lehet találni olyan saját akvarellt Éva Triller-Wiegissertől is, ahol a közvetlen hatás minden különösebb igyekezet nélkül felmutatható. A művésznő korábban sem volt és most sem "monotechnikájú"; az elmúlt évek során sokféle próbálkozás, a művészet sok különböző ágának kipróbálása kisérte pályáját. Számomra emlékezetes volt annak idején Éva Triller-Wiegisser műveiből, különösen az üvegablakterveiből összeállított kiállítás. Örömmel fedeztem fel a terem falain a felfogásban és kicsit színvilágban is ehhez tartozó összeállításokat. A kiállított ceruzarajzok közelhozzák a kiállítás megtekintőjéhez a művésznő rajztudását, melyet különösen a tájképi-természeti "modellek" tekintetében élvezhetünk maradéktalanul.  Amennyire az említett érzés keríti hatalmába a természeti képek-tárgyak expresszív tolmácsolásában jeleskedő művész alkotásainak szemlélőit, az egyébként nagyon gusztusos és a modern irányzatoknak megfelelni akaró aktábrázolások (minden színhatásuk, az ábrázolni szándékozott mozdulat valódiságán túl ) már néhány - nem szándékozott - torzítást tartalmaznak: hiányzik belőlük az a minden kétséget visszautasító biztoskezűség, bizonyosság, mely az előbbieknél annyira kézzelfoghatóan nyilvánvaló. Talán nem csak az én szomorúságom, de az alaposságot inkább zavaró és bosszantó tény, (ne mondjunk "véresen"-komolyan vehető hiányt), hogy az állványra állított korpusz (feszület, Krisztus-torzó, Golgota és annyi minden más névvel illethető valóság és téma) - reméljük, csak adminisztratív hibából - a más helyzetre fenntartott "Pieta" néven szerepel. A kiállítás megtekintése után nyugodtan állíthatjuk, hogy annak színvonala, teljes anyaga nagyon jó helyet foglal el a Galéria eddigi kiállításai között. - DI - |