Nemecsek anyja szeretőt tart, a felesége által kisemmizett grund őr, Gál János pedig Csele nagyanyjához, Horváth Edithez kerül újra közel. Ne lepődjön meg senki, ez nem valamelyik gagyi magyar szappanopera ezer és ki tudja hányadik részének tartalmi összefoglalója. E mozzanatok ugyanis Molnár Ferenc világhírű regényének, A Pál utcai fiúknak kissé Dél-Amerikaira sikeredett filmváltozatában lelhetőek fel.
    Tehát mégis belekerült az örökösök által olyannyira kifogásolt Nemecsek mama új figurája. Csele kissé laza, "jó fej" nagymamája kilóg az akkori családmodellből egyéni stílusával. A filmben megjelenik a grund, felesége által kisemmizett, örökgyerek őre, Gál János figurája is, amely üde színfoltot visz a történetbe, és oldja a felnőttek bűnnel teli világa okozta nyomasztó légkört.
 
 

Fotó: www.hetivalasz.hu

    Ám az első fél órában mégis valami más vonhatja el a néző figyelmét. Ez a valami pedig a Feketeerdő Klinika. Boka lecsúszott huszártiszt apját játszó színész ugyanis a '90-es évek hazai sztársorozatának vakítóan fehér köpenyű, délies típusú orvosa, míg Frau Brinkmann most Gálnéként, kemény üzletasszony képében jelenik meg. Ezt megemésztve nekiveselkedtem a következő próbatételnek, Nemecsek anyuka karakterének. Szorítottam, drukkoltam, mint aki nem hiszi el, hogy megtörténhet… De megtörtént. Nemecsek anyja nyíltan a kamerák kereszttüzében ugyan nem, ám a család elhagyással viszont már megcsalja az éjt nappallá téve dolgozó férjét. Bár érthetetlen a jómódú Kovács úrhoz fűződő viszonya, hiszen nem hagyja ki a kínálkozó alkalmakat, hogy találkozzon "szeretőjével", ám amikor az közeledne hozzá, menekül tőle. Hogy ne legyen ennyire egyszerű a szerelmi szálak vonulata, ezért a neje - Brinkmann-né - által vagyonából kiforgatott, kutyájával a Pál utczai fatelepen magányosan éldegélő vén tengerész, Gál János is összemelegedik egykori barátnőjével - ej-ej János - a talpraesett Horváth Edittel. A felnőttek csupa bűn világából egyetlen hihető, ízig-vérig magyar történet fut végig, ez pedig Boka lecsúszott, italozó, párbajozó, a család vagyonát elkártyázó huszártiszt édesapjáé. De ezt már megszokhattuk a békeidők Monarchiáját bemutató filmekben.
    A fiúk viszont a szó szoros értelmében játszanak. Bátran kimondhatjuk, Nemecsek karaktere sikeredett a legjobbra a maga elálló füleivel, és az igazi jó szándékú fiút rejtő fizimiskájával. De a rendezőt effajta érzéke a többi ifjú szereplő kiválogatásakor sem hagyta cserben, amelynek köszönhetően egy olyan csapatot sikerült kreálnia, akikért a maratoni hosszúságura nyúlt Molnár mű végén is képesek vagyunk szorítani. Sajnos a srácokat leszámítva többször lehuppan Maurizio Zaccaro műve, és ezen még az olyan bulváros fogások sem segítenek, mint Nemecsek mama kálváriája, és a két öreg lassan alakulgató mélyebb kapcsolata.
    A képek hatásosak, sőt sokszor azon kaptam magam, hogy magamban szépeknek tituláltam. A Józsefvárosi miliő persze tombol, és csak sejteni lehet, hogy a Millenniumra kiglancolt Budapest akkor még jobbhírű kerülete nem így festhetett. Különösen, ha nem keverjük össze a szomszédos Ferencvárossal, mint azt a rendező tette, de ez legyen a legkisebb baj.
    Be kell hogy valljam, soha nem tartozott a szívem csücskébe A Pál utcai fiúk. Nem értettem, miért kell egy ilyen nyomasztó történettel traktálni általános iskolai éveim alatt. Ezen a film sem tudott változtatni annak ellenére, hogy egy helyes, korunk nézőjének egy befogadhatóbb mű született Zaccaro keze alatt.
    Szappanopera a javából.

Budapest, 2004. július 4.

Stöckert Dávid