CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. jĂşlius 19., csĂĽtörtök, Emília napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Kérdés és felelet

Jn 14.15-16.23b-26 Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.


Unokám Mennybemenetel napján járult először szentáldozáshoz. A lelkipásztor beszédében - egyebek között - azt a benne megfogalmazódott kérdést is felvetette, vajon az ott felsorakozott fiatalokból hány lesz felnőtt keresztény?
De könnyű dolga is lenne a nagypapának, ha most egyszerűen azt kellene leírnia válaszul, hogy íme, elég egy hetet várni (és még néhány évet), és pünkösdkor minden kérdésre definitív felelet születik, amikor a nagykorúság szentségével végérvényesen eldől: végetért a "próbaidőszak", most már "semmi nem ment meg" attól, hogy keresztény maradj!
Igen, "fekete-fehérben" könnyebb értelmezni a világot, s a fénykép(emlékkép?) is könnyebben eltartható, gondoljunk csak a valódi fényképek analógiájára!
A Szentháromság minden tagjának definiálásával megszenvedte a magáét a teológia, de - s ezt éppen a legsokoldalúbb körülírás jelzi - eggyel sem "bajlódott, s bajlódik" a jelen időben sem annyit, mint a Lélekkel. Az ember számára az Atya "stabil figurája" mindig is jó "kapaszkodónak" bizonyult, Jézus Krisztus emberségében "szolgáltatta ki magát" a történetírás esetlegességének és a Krisztus-kép önjelölt megalkotóinak, de a Lélek, aki "ott fú, ahol akar", mindig és minden meghívás-elfogadás esetén újra értelmezendő, s a legtöbbször csak utólag derül ki, hol is munkált valójában.
A valódi és igazán fontos, gyakorlati támpontokat, "biztosítékokat" talán már megemlítik a bérmálkozandó-konfirmálandó gyermek tanítása során. Még az is lehet, hogy túlléptünk - nem csak technikai értelemben - a bérmálás-karóra öröknek tűnő párhuzamán (vagy csak felváltotta egy másik álérték-kapcsolat?), de úgy tűnik, hogy a kapcsolat a Lélekkel ugyanolyan esetleges, sérülékeny; semmivel nincs több "garanciája" a megerősítettnek arra, hogy valóban keresztény maradjon, mint korábban volt.
Pedig mennyi próbálkozás, megfogalmazási kisérlet, felsorolási vázlat keletkezett, hogy "egyeztetni" lehessen a valóságot az elmélettel, a probandus megmérettethessen, az egyház és tagjai valóban a Lélekben működhessenek. S a visszatekintések mégis azt mutatják: a Lélekre az a mindennél jellemzőbb "erőszakmentessége" a legjellemzőbb, ami miatt aztán mindenki maga döntheti el: a belső meghívás az indulat vagy a Lélek műve-e, amit benne-általa kiváltott. Mert az indíttatás mélysége a legtöbbször, mint már írtuk, az igazán fontos, de az egyben mérhetetlen, ezért nem dönthető el, csak visszatekintve a "súgó", s akkor már sokszor késő. S nem éppen a dolgok külsőleg feloldhatatlan paradoxona, hogy ott méricskéljünk, ahol a mértéktelen adás és szeretet a valóság, ahol valóban a szív bőségéből fakad minden?
Itt is a "ráhangolt ember" az "üres edény" az, aki könnyen telítődik, s annak adnak még, akinek már van.
- DI -



2004. május 28., péntek 18:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület