CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. szeptember 24., hĂ©tfĹ‘, Gellért, Mercédesz napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

A távolságot, mint üveg-golyót

Lk 24,46-53 Azt mondta nekik: ,,Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.'' Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.


Tévedni emberi dolog - akár magyarul, akár latinul citáljuk. Szívesen vennénk ugyanis a saját kezünkbe a dolgok intézését - kicsiben és nagyban egyaránt, s ha lehet, akkor minél kisebb felelősséggel. Mondogatjuk és hangos véleményt formálunk még akkor is, amikor annak előzményeit, kutatható forrásait, már kipróbált alternatíváit nem is ismerjük. S tesszük ezt, visszhangzik a véleménynyilvánításoktól a sajtó és a médiák környéke még akkor is, ha nyilvános és reprezentatív közvéleménykutatásokon a nyelvünkön beszélők csak mintegy hetede tartja magát egyáltalán képesnek vezető állás betöltésére.
Bátortalanok vagyunk abban, amit nap mint nap - igaz rosszul - de gyakorolunk.
Bizony nehéz eldönteni, hogy az ismeretek hiányában a felelőtlen hősködés vagy a passzívan bámuló magatartás-e (akár Krisztus keresztje alól vesszük a példát, akár a mai evangéliumból -,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre?") a bántóbb, néha a pusztítóbb. Miért kell egy embernek bambának és passzívnak, vagy aktívnak és tudatlannak lennie, mintha e kettőn kívül más magatartás nem is létezne? Mintha az, hogy valaki miként vélekedik bizonyos dolgokról, annyira meghatározná minden további megnyilvánulását. A látszat az, hogy csak buta lázadók és vágóhídra terelhető birkák vannak a világon. S ha saját magunkról lenne csak szó, ám mindenki legyen szótlan és értelmetlen áldozat, de ha másokról is szó van?....
Nem tudom elképzelni, hogy a bennünk élő (tehát ránk gondot viselő) Jézus, aki még testi eltávozása előtt közvetlenül is a gondoskodásban éli perceit, a mennybemenetellel ab ovo egy passzív magatartást írna elő. Pedig sokan vagyunk hajlamosak arra, hogy az Istenre bízott életet összekeverjük a teljes passzivitással, a már-már bosszantó élhetetlenséggel, ami mindennapos kihívásként heccel másokat, hogy cipőjük és szavaik céltáblájául szemeljenek ki mindannyiunkat.
Néha másokkal együtt lázadásra ingerel, ha a "Veletek vagyok ..." kezdetű idézet hatására egyesek úgy érzik, minden gondolat nélkül ráhagyatkozhatnak néhány - úgymond hittestvérre, akik viszont gátlástalanul úgy érzik, hogy mindenki másnak a minősítése csak az ő dolguk lehet, miközben ők - ha egyáltal valakinek - úgy csak a végső bírónak tartoznak felelősséggel, mert akinek Isten hivatalt adott, annak észt is adott hozzá.
A mennybemenetel ünnepén azon gondolkodom, hogy Krisztus minden fűszálat bizonyos értelemben másként hagyott itt maga után, de a dolgok látható része sokszor túlságosan változatlannak tűnik. A távolságot nemcsak mint gátat, mint akadályt, szigetelő réteget "kaptuk" a Megváltótól, hanem mint feladatot, mint lehetőséget, amit át lehet és át kell hidalni testi és lelki aktivitással, képletes és valós(!) kapcsolatteremtéssel! Pünkösd közeledtével azon is kellene gondolkodnunk, hogy vajon megkaptuk-e az igért erőt, s használjuk-e? Egymásért kellően erősek, s "magunkért" eléggé alázatosak vagyunk-e?
- DI -



2004. május 22., szombat 12:57


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület