Sólyomhimnusz címmel jelent meg Mészáros Ferenc első verseskötete. Mészáros Ferenc Sopronban a Páneurópai Piknik ötletadójaként és szervezőjeként vált ismertté. Első kötetében közreadott versei, – amelyeket a soproni Erdélyi Körben tartott könyvbemutatón Tóth András versmondó tolmácsolt – a valósághoz való közelítés szándékával születtek meg. Mészáros Ferenc verseit lehetett volna elemezni, értelmezni, szavainak mögöttes titkait fejtegetni, de inkább olvasni, mi több mondani érdemes azokat. Így a soproni Erdélyi Körben a versek erőterében, és a versektől egyáltalán nem elvonatkoztatva, az élet több, fontosnak ítélt dolgáról kérdeztem a szerzőt. Például arról, ahogyan az alkotás egyik lényegi eleme szerint, az a realitás talajáról egy magasabb szférába emeli az embert, abba az irányba elmodítva, amerre eredetileg örökbe kapott célját követve tartania kellene.

-Mindannyian valóságpártiak vagyunk, csak a jelenben kissé a realitás irányába tolódtunk el. Hiszem, hogy ezek a versek azokat a pontokat jelölik meg, amelyekben a valóság és a realitás eggyé válhatnak. Nem szeretek a versek keletkezéséről beszéli, mert a versírás kegyelmi állapot, amelyben a beérett dolgok olyan erőkben jelentkeznek, amelyek hatására az emberből  a versnek, képnek, dallamnak egyszerre csak ki kell jönnie.

- Sinka István az a szerző, akit sokat említettél, mint a valóságot verseiben felmutatót.
- Sinka István égi bojtár, költői mivoltára az Anyám balladát táncol című archaikus verse, annak természeti képei világítanak rá. Minden megjelenik ebben a versben, ami a magyar sorsra jellemző, és amihez fordulhatnánk, ha valóságos életre törekednénk.
A relitás tudománya a politika arról szól, hogy hogyan kell uralkodni, hatalmat szerezni mások fölött Hogy milyen a politikának a minősége, azt éppen meghatározák azok akik annak a csúcsán állnak. Az ember saját minőségét pedig nem a politikai hovatartozása jellemzi.
    A realitásnak eme szegmensénél jóval magasabban vannak olyan dimenziók, amelyekben minden népnek megvan a saját helye, ezt egy koordináta rendszerként kell elképzelni, amelyben ha az adott népet helyéről el akaják mozdítani, akkor abból ott feszültség keletkezik. Mi magyarok immár néhány száz éve ezt cipeljük a hátunkon, de az utóbbi egy-két évszázadban még inkább ezzel az elmozdításunkkal szemben küzdünk. Nem igazán érezzük, hogy mi ez, csak érezzük a feszültségeket, amelyek például a magyar irodalomban is mindegyre visszaköszönnek.
Ady Endre például, olyan világban írt verseket, amelyben békeidő volt, virágzó gazdaság, Európa szabad volt, és mégis látomásos, kesergő verseket írt. Nem tudták megmagyarázni, lehet, hogy lényegében nem is értették, de érezték, hogy szakadnak ki abból a nekik adatott élettérből. A politika ezeket a szavakat: élettér, nemzet, nemzettudat, elkoptatta, elhasználta, de a valóságos dimenzióban mégiscsak léteznek. A valósgnak a realitáshoz való közeledéséről van szó, afelé törekszünk, amikor a kettő majd egymással azonosul, akkor már nem lesznek keserves látomásos költőink és olyan zeneszerzőink.

- Verseidben  egy összetéveszthetetlen és jól beazonosítható értékrendszert mutatsz fel. Te magad, mit tartasz értéknek?
- Ha már a koordináta rendszerben gondolkoznuk, akkor minél közelebb vagyuk az origohoz, annál értékközelibb állapotban vagyunk, és minél távolabb attól, annál kevésbé értékes az az állapot, illetve, amit generál, kevesebb energia van ebben. Az origo az archakus kultúrában nem a nulla, hanem a teremtő erő, amihez amennyivel közelebb vagyunk, annál több erőnk van, tehát annál inkább értéket tudunk teremteni. Minél távolabb esünk ettől a ponttól, annál silányabb a termésünk. A világon sajnos, a realitás egyre távolodik az origotól. Közösségek bomlanak szét, illetve a hatalom, –  amely tudja, hogy szükség van közösségre (közönségre?) –, kitalál mindenféle közösségeket, mi több: törvényt is hoz, ha kell, a közösségek alkotására. Mert tudja, hogy veszélyes az, ha planktonként élnek az emberek. Hamvas Béla látomása szerint eljön a kor, amikor létrejön az a fajta ember, akinek nincsenek gyökerei:  úszik mint a plankton, szikláról, sziklára csapódik. Ez a planktonlét.

- Tóth András versmondó a magad versei mellett, ,,ajándékot" is hozott. Amint mondta: a ,,nagy solymász" Nagy László két – a Te verseiddel egybecsengő gondolatiságú  – költeményét is elszavalta.
- Anya, mater, anyag. Az anya, az anyaföld: a haza, azaz egy irány. Ha azt mondjuk, hogy haza, akkor egy irányt jelölünk ki magunknak, és megpróbálunk a forrás felé irányulni. Sokszor egyedül vagyunk, magányosak: kiürül körülüttünk a tér. Embereknek üres marad a helye, vákuumok keletkeznek. Ezek a feszültségek is benne vannak verseimben, a növekvő távolság.

- Hat a költészet? Hiszel abban, hogy a vers megváltoztathat bármilyen létező állapotot?
- A világban az alapelv sajnos még ma is az, hogy az erősebb győz. Azért is vállaltam, hogy ezt a kötetet megírjam, hogy belekiáltsam a világba:  egyáltalán nem jó az irány, amelyben haladunk.
    Egyébként ki az az őrült, aki odaáll a mozdony elé és ott kiáltja, hogy vigyázat, jön a mozdony? Ha jön, akkor ott már úgysem hallják. Én nem is tudom azt megállítani, de ezeknek az enyémhez hasonló kis füzeteknek mégis szaporodniuk kell, legalább fékezni tudják a rohanó mozdonyt. A hozzám hasonlók remélik, hogy legalább annyira, hogy akár leszállhassanak róla, azok akik akarnak.

- A verseidben megjelenő idő sem a megszokott földi.
- Az idő egy kitalált dolog, ahhoz, hogy praktkusn tudjunk létezni. A mindenkori hatalom rájött arra, hogy az egyik legnagyobb érték, amit birtokolnia kell, az az idő. A történelem-szemléletek szerint léteznek korok, azaz idők, amelyek vonalán a legnagyobb érték az idő. Ha az emberek végiggondolják, hogy az ő idejükből mennyit rabolnak el, saját akaratukon kívül mennyit használnak el mások egészen fölösleges dolgokra, akkor megdöbbentő következtetésekre jutnak.
    Én kielemeztem a saját időfelhasználásomat: a magam céljára 3 százalékot használok föl a saját időmből, az összes többit mások céljaira kell fordítanom.
    Megdöbbentett az is, hogy a magaméból a pénz, a föld, a ,,rabszolgamunka" viszi el az időt. Ma a hatalmi akarat a legnagyobb erővel arra összpontosít, úgy szervezte meg a saját rendszerét, hogy igyekezik minket beterelni egy időkarámba, reggel öttől este tízig-tizenegyig. Van, aki a tévésorozatok kezdési időpontja között éli az idejét, kapcsol egyik-másik csatornára. Nem is tudja, hogy nem a sorozatok a fontosak, hanem a sorozat közötti infomációk, amelyek rögződnek az agyakba. Az időkarámban ráadásul energiáinkat is lekötik, hogy ne tudjunk a valódi dolgokkal foglalkoznik. Ez a hamvasi csirihau rémképe, ami csak annak logikus, aki azt kívülről látja, akiben ez tudatosul.

- Az Erdélyi Kör meghívását azért fogadtad el, mert kötődsz Erdélyhez.
- Erdély nagy lelkiismereti kérdés, amelyen minden, az anyaországban élő magyarérzelmű embernek el kellene gondolkoznia. Alaposan végig kell gondolni, hogy a többi határon túli területeken, ahol szintén magyarok élnek, mi történik. Például jelenleg Délvidéken. Én született debreceniként sokat jártam a Partiumban, a nyolcvanas évek végén láttam, hogy ott mi történik a magyarokkal, és fájt. Olyant éreztem, mint amikor az embernek a testvérét bántják. Szörnyű volt. Trianon óta meg vagyunk csonkolva, és azok az emberek  a mi testvéreink, magyar emberek. Vannak személyes, megrázó tapasztalataim Szatmárnémetiből és Nagykárolyból. Nem szívesen beszélek ezekről, mert annyira mélyek, és érzelmiek a kötődéseim. Erdély őrzi ég azokat a kulturális gyökereket, amelyek nagyon erősen az én verseimben is megvannak: a sólyom, az égig érő fa, a csillagút. A csángó és a székely asszony, amikor áldott állapotban van ,,jövőt hoz". Elhatároztam, ha megöregszem, kitelepedek Erdélybe, hogy segítsem a magunk számára megőrizni azt, ami ott még létezik.
    A délvidéki szörnyűségekről pedig, nem nagyon beszél senki. Pedig nagy feszültségek vannak ott is.

- Európai Unió. Mit viszünk, mit kapunk, mit jelent az új helyzetünk, amelyben részévé váltunk ennek a közösségnek?
- Európa és az Unió nem ugyanaz. Számomra, volt debreceni diák számára Európa a görögökkel kezdődött. Európa egy szép asszony volt, akit Zeusz elrabolt és a magáévá tett. Azóta már kiderült, hogy azért Európa egy kicsit prostituálódott, és mi magyarok sem egészen úgy kelletünk neki, mint egy délceg dalia, hanem mint fizetővendég. Európa tartja a tenyerét, és mi magyarok egyelőre fizetünk neki, azért, hogy hozzá beléphessünk. Sokunknak ez rosszul esett, hiszen, ha minket szeretett volna, akkor, amikor a neki tetsző rendszerváltás lezajlott, akkor a keblére ölelt volna, és segített volna. De hát, megvárta, amíg lett annyi pénzünk, hogy tudjunk neki fizetni, és az ágyába bújhassunk. Majd kiderül, hogy ott mi történik.
    Kérdés például, hogy hogyan fog az Európai Unió megbírkózni azzal a helyzettel, hogy most tíz új között lett egy olyan tagországa is, aki azért fog folyton szólni, hogy a környzetében a saját testvéreit mások olyan viszonyok közé kergetik, amelyekben emberhez méltatlan módon bántják őket? Ezzel a gondunkkal mindenképpen egyfajta konfliktusforrást jelentünk Lehet, hogy időzített bomba készül?
    Gazdagság, pénz, hatalom van az unióban, de lehet, hogy a mögöttes háttérben esetleg valami nagy globális erő egy újabb időkarámot körít körénk? Ezt még nem igazán érezzük. A sorsom úgy hozta, hogy most éppen nyugaton is dolgozom, és igyekszem figyelni ott az emberekre. Látom ott is az időrabságot. Ugyan mindent meg tudnak venni, amit fontosnak hisznek, mindenhova el tudnak utazni, ahova akarnak, de létezésük irányított, ,,valóvilágos", és félő, hogy az első fogaskerék-hibára összeomlik az egész, amolyan falanszteri állapot.

- Ez a gyökerekez visszavezetett kultúra rebellissé teszi az embert?
- A kultúra szintézis, éppen az a hely, ahol a már említett koordináta rendszerben minél közelebb kell lenni az origóhoz. Az archaikus műveltség természetesen, hogy  rebellissé teszi az embert. Az a jó! A megelégedettség a legnagyobb veszély. Az igazságtalanságot nem kell elviselni. A létünket mindig egzakt fogalmakkal próbálják meghatározni, amikor pedig, megvannak természetes fogalmaink rá. Fölösleges statisztikákkal kifejezni az embereket.

- Ez a rebellis-hajlam is közrejátszott abban, hogy az európai változások elindításában is szerepet játszó 1989-es Páneurópai Piknik ötlete a Te fejedből pattant ki?
- Akkoriban Erdélyből menekültek a magyarok. Volt olyan, hogy a Körösön két hulla úszott le. Miközben a román diktátor háborítatlanul építette a saját vasfüggönyét, mi Debrecenben  megéltük annak az akkori szörnyűségeit. Ráadásul Magyarországra bezúdultak az NDK-sok. Éppen akkor jött az ötlet, amiből az lett ami. Nem volt olyan terv, hogy németek, vagy más majd átmennek a határon, mi csak a magunk módján a határok ellen akartunk tiltakozni. Hogy azzá alakult amivé, ahhoz sokan hozzájárultak, az történt meg, aminek az adott történelmi helyzetben meg kellett történnie. Hogy éppen a közebében voltunk, az a mi szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk,...ki tudja?
- Viszont van egy nagy tervünk: hogy jó lenne létrhozni a saját archaikus közösségeinket Meg szeretnénk újból szervezni kulturálisan a hét törzset.  Közben kulturálisan megerősítenénk magunkat. Táplálkozni szeretnénk a még meglévő tiszta forrásainkból, mert miért kell nekünk a vezetékes víz?
Hogy ne csak planktonk legyünk!

- Köszönöm a beszélgetés!

T.É.