|
Bihon Győző kiállítása a Hajnóczy-házban
Az 1959-ben Nyíregyházán született Bihon Győző rövid "nacionáléja" ellenére változatos pályát futott már be. 1979-83 Tanárképző Főiskola, Mestere: Berecz András. 1985-86 Képzőművészeti Főiskola, Mestere: Klimó Károly. 1987 Tanulmányok Bécsben Adolf Frohner osztályában. 1990-1993 A Fiatal Művészek Stúdiójának tagja. 1990-től a A Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének tagja.
2 évvel ezelőtt már láthattuk munkáit Sopronban a Körmendi-Csák Galériában. Akkor az aktuálpolitikai indulatok fűtötte alkotásokkal megjelenő alkotó meglehetősen kontrollálatlan munkáival találkozhattunk. A jelenlegi kiállítás kb. az elmúlt 5 év munkáiból alakult ki, tematikája a táj(város)festészet és az aktfestészet.
A legkevésbé sem szeretném kategorizálni az alkotónak Sopronban látható életmű-részletét, de az expresszív jelleg sokban dominál a munkák megjelenésekor. Jó érzés látni a kontrollálható megjelenítésben az előtanulmányok meglétét, a legtöbb esetben minden allűr és tévesztés nélkül alkalmazott anatómiai tanulmányokat. Ugyanakkor talán a kiállítás egyik fő jellemzőja az a sokoldalúság, sok-képűség, amely a témák megjelenítésében, az alkalmazott tudatos, néha már következetes technikában fedezhető fel.
A legtöbbször rendkívűl vastagon kezelt anyag, a csaknem domborműszerű megjelenítés tudatos csökkentésére (talán magát a művészt is impresszionálta egy-egy vékonyan festett képének sokkalta kifejezőbb volta) történt próbálkozások mind csak részei annak az általános kísérletezésnek, melynek fő tartalma az örök kérdés: mennyire és hogyan lehet ismét hozzányúlni az örök témákhoz, melyeket bizonyos stílusokban, feldolgozásokban már annyian és olyan nagyok "kimerítettek". Mennyire kell és mennyire szabad teret engedni a klasszikus megjelenítésen belül, akár a modell után való festészet határát súroló aktfestészetben is az improvizációnak és a torzításnak?
Nyilvánvalóan ezek összetétele, biztos kézzel és elmével, sőt kontrollálhatatlan megérzéssek "adagolt" mennyiségei és minősége fogja meghatározni, hogy remekmű, érdekes alkotás, rosszul sikerült utánzat-e a folyamat végeredménye. A festmények megjelenése sokszor egyből eldönti már azt, egyáltalán felmerülnek-e asszociatívan ezek a kérdések a szemlélőben, nem lép-e egyszerűen tovább, mielőtt folyamatában és mélységében kezdené vizsgálni az alkotást, mint egy valamerre tartó alkotói szándék következményét.
Bihon Győző jelen munkái közül több is akad, melyek megállíthatják a kiállítási sétát, hogy visszatérésre, újragondolásra kényszerítsék a szemlélőt, miközben az számos "játék" részese is lesz az emeleti termek falán sorakozó képek között. Játék a távolsággal, az összeálló képpel, mely közelről csaknem értelmezhetetlen, távolról pedig vagy a naturalitás érzését kelti vagy további gondolatokra sarkall. Non sacralis triptichonok együtthangzását lehet tanulmányozni a kivágásra kiválóan alkalmas ajtónyílás segítségével, felfedezve az összeálló konstrukció felépítését, s a többi, a mások által felfedezésre váró alkalmi lehetőségek ott sorakoznak a termekben, mindazokra várva, akiknek most jó szívvel ajánljuk ennek az összetett kiállításnak az anyagát a házba közben (csendben) beérkezett (Polgár és Nagy) szobrokkal, és a ház kiállítása kísérőjének kedves útmutatásaival együtt.
- DI -
2004. május 07., péntek 13:33
|
