|
Fény gyúlt, és Földes László jelent meg a színpadon a kellékeket igazgatva a dramaturgiának megfelelően 6. állatfigura után , cinkos mosollyal az arcán kiszólt „A HETEDIK TE MAGAD LÉGY!”
Hobo: Vadászat
Nekem 27 éve egy rideg novemberi estén kezdődött.
Több százan ácsorogtunk a fagyos szélben, az akkor még „Lisztpince” bejáratánál,
Hobóra várva. Rendezők, rendőrök, munkásőrök vizslattak
minket árgus szemekkel. Motozás nem volt. A füstös helyiségben egy gombostű
nem sok annyi sem fért volna el. Egy hosszú hajú „Mick-jageres” mozgású
énekes kezdett blues-t énekelni.
Végigkísért az élmény életem azon szakaszán, amikor
a legfogékonyabb az ember a külvilág dolgainak változásaira. Bármerre sodort
az élet, valahogy mindig megtaláltuk, megkerestük az alkalmat, hogy meghallgassuk.
Csodáltam azt az elhivatottságot, mellyel az akkori
ifjúságot próbálta beoltani a költészettel, József Attila, Viszockij, Villon,
Pilinszi Ginsberg verseinek előadásával. Amin magyartanárok ezrei próbálkoztak
sikertelenül, a koncerteken kívülről fújták a József Attila Hetedik, vagy
a Tiszta szívvel című verseit. A koncert után ott maradt velünk egy beszélgetésre,
mindenkihez volt egy –egy kedves szava. Néha órákig maradtunk.
Aztán valahogy az idő közbeszólt. Egyre kevesebb
koncertre jutottam el, inkább lemezeken hallgattam zenéjüket, „Hobo” szövegeit.
A „Vadászat” minden bizonnyal a legmeghatározóbb mű a zenekar és Hobo eddigi
pályafutása során. Sajnos eddig élőben nem jutottam hozzá.
Csatlakoztunk Európához. Ízlelgettem a mondatot,
így múlt időben, jövőidőben azért egy kicsit más volt az üzenete. Nem is
a múlt időt vártam, azt éreztem, hogy ez nem egy olyan változás, mint amikor
a víz megfagy, vagy forrni kezd, hanem egy olyan amikor csak melegítem,
melegszik, de látni még nem látok semmi változást.
Szép estének ígérkezett, az idő kellemes a Fő tér
csordulásig tele. 9 óra, várunk, közben van időm körülnézni, kik is jöttek
el az előadásra. Vannak akik kötelességből, ők kevesebben,( hamar el is
tűntek) vannak akik kíváncsiságból, és vannak olyanok akik nosztalgiából.
Szülők hozták gyermekeiket, megmutatni, annak idején mire tombolt az ifjúság,
idősek, akik még most sem értik, a gyerekeik miért kértek 20 forintot annak
idején Hobo koncertre. Álltunk, vártunk, volt idő egy kicsit felidézni
a múltat, a csak a szépre emlékezem nosztalgiázás percei voltak ezek.
Fény gyúlt, és Földes László jelent meg a színpadon
a kellékeket igazgatva a dramaturgiának megfelelően 6. állatfigura után
, cinkos mosollyal az arcán kiszólt:
„A HETEDIK TE MAGAD LÉGY!”
A felejthetetlen Major Tamás monológjával végre
kezdetét vette az előadás. Ez volt az egyetlen playback, nem bántuk.
A hajtók dala a Beregszászi Magyar Nemzeti Szinház
művészeinek közreműködésével úgy szólt ahogy annak szólnia kellett.
A színpadi képek összhangban az énekkel és a zenével kiteljesítették azt
az évtizedek alatt mélyen a sorok közé ivódott mondanivalót, amely
a megírása óta mit sem veszített aktualitásából. Az európaiságról Villon,
Viszockij, Pilinszky közbeszúrt versei gondoskodtak.
A mindvégig remek előadást néha kellemetlen technikai
hibák zavarták meg, bár ilyenkor a közönség segített ki, mivel sokan együtt
énekeltek az énekesekkel. Az előadás mindvégig ébren tartotta az érdeklődést,
úgy tűnt, mintha egyre többen lettünk volna. A kortalan Hobó pedig húszévesként
táncolta, mozogta, énekelte, szavalta végig a darabot.
Az előadás vége már a megszokott koncertek hangulatát
idézte. A vastaps nem engedte el a színészeket, akik egy színházi darabnál
nem épp megszokott módon ráadást énekeltek, többször is. A taps nem szűnt,
a Hobo Blues Band következett, és amikor felhangzott a „Viharban
születtem” „a közép-európai Hobo Blues” kezdősora, mindenki együtt
énekelt, nyilvánvaló volt, hogy ezzel ugyan zárulhat egy előadás, de a
mai nem.
Ki tudja hányadik ráadásként nem lehetett két hazánk.
Végül Földes László egyedül énekelt-szavalt.
Mindannyiunkra Isten Áldását kérve kívánt jó éjszakát.
Jó éjszakánk volt.
anagy@sopron.hu
Fotók: Tóth Zsombor, TSZ
Koncerthangulat képriportban
2004. május 02., vasárnap 23:59
|
