CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Két külön világ

Újabb képzőművészeti világsztár tárlata látogat el hazánkba Monet és barátai után. A svájci születésű festő, szobrászművész Alberto Giacometti (1901-1966) életmű-kiállítása március 22-től, június 15-ig tekinthető meg Budapesten, a Szépművészeti Múzeum pincéjében eldugott kiállítóteremben.

    A zürichi Alberto Giacometti Stiftung jóvoltából Magyarországra érkezett, 1966-ban elhunyt művész életmű-kiállításán 56 szobrot, 17 festményt, valamint 15 rajzot csodálhat meg a nagyérdemű. Az előzetes hiedelmekkel ellentétben nem egy idős, mogorva, hanem ifjú, telefonálgató, idegen-nyelvet beszélő, dekoratív hölgy adta jeggyel, a szó szoros értelmében felfedezőútra indulhat a kedves látogató. Ugyanis az útbaigazító táblák, csak hosszas keresés után vezetnek le a pincében eldugott tárlathoz.

    A sokak által joggal kritizált ráhangoló videofilmet gyorsan átlépve a Bálványos Anna által két részre osztott életmű első, 1945-ig tartó korszakával ismerkedhetünk meg, amelynek meglétéről a médiában látogató-csalgatóként is funkcionáló fényképek egyáltalán nem “ejtenek szót”. A szürrealista Giacometti szobrain hangsúlyozottan jelennek meg a nemiség jelei – pl.: A pár címet viselő kompozíción, központi szerepet betöltő másodlagos nemi jegyek -, emellett absztrakt formák uralják művészetét – pl.: Kubus. Mégis a legmegdöbbentőbb mű az Elvágott torkú nő, amelynek megrázó, címadó tulajdonsága sokáig marasztal. A svájci-olasz-francia szobrász-festő a háború közeledtével, némileg stílust váltva hatalmas talapzaton – emlékezzünk csak Hitler és Sztálin nyilvános megjelenéseire – miniatűr fejjel fejezte ki korabeli életérzését. A látogatók szemében a fő “attrakció”, mégis a Kanál asszony, amelynek ugyancsak hangsúlyos nemiségén kívül, az abból fakadó, afrikai totemszobrocskára hasonlító formavilága is vonzza a “modern” ízléssel felvértezett látogatókat.
    A két terem között megállva egy pillantást vethetünk a prospektusokra – magyarnyelvűből állandó a hiány, jelezve a tárlat hazai népszerűségét -, illetve a vendégkönyvbe is tanulságos belekukkantani. Rövid böngészés után ugyanis jó pár, a teremőrök stílusát kritizáló, a műveket övező szürke gipszkarton háttérrel elégedetlenkedő, ennek ellenére mégis lenyűgözött vendégek szösszenetei olvashatóak. A második epizódban Giacometti ’45-től haláláig tartó életművét követhetjük nyomon. Az ’50-es évekbeli alkotásokon jól látszanak, a második nagy világégés művészben hagyott nyomai. Az alakok végtelenül elnyújtottak, rücskösek, már-már rozsdamart hatással bírnak. Végtagjaik túlméretezettek, hosszú lábak, hatalmas lábfejek jellemzik őket. Már-már két dimenziósra olvadnak a figurák. A szerencsétlen, éhezésben sovánnyá aszott, mégis mereven, egyenesen, akár egy nyílvessző, álló Macska, valamint a lehajtott fejével, Giacometti egyik hirtelen támadt életérzését megjelenítő csonttá soványodott “társa” a Kutya, csak egy a, világégés ihlette tárgyak közül.
    A szobrokat övező, szinte egyen sémára festett, rajzolt képek között Janaihara Iszaku japán filozófiaprofesszorról készített portrék egyedisége kiemeli azokat. Talán pont azért, mert Giacometti Iszaku professzor vászonra vitelekor alkotói válságba sodródott, amint azt a terem bejáratánál függő sután lefordított életrajz is tanúsítja.

    Egy sajátos hangulatban eltölthető pár órát sem a pénztárcánk, sem a Szépművészeti előtt álló végeláthatatlan sorok nem akadályozzák.

Budapest, 2004. április 21.

Stöckert Dávid
 
 
Fotók: restena.lu



2004. április 22., csütörtök 00:14


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület