Az Aranykönyv I. kötetében, négy évvel ezelőtt, én írtam azt a szócikket, amely Renner Kálmán pályaképét volt hivatott fölvázolni. Adósságtörlesztésnek szántam ezt a méltatást, hiszen életében alig-alig írtam róla.
    Most, hogy halála 10. évfordulóján rám hárult az emlékkiállítás megnyitásának tiszte, röstelleném, ha csak a 2000-ben kelt írásom szövegének megismétlésére szorítkoznék.

Sarkady Sándor költő

    Ehelyett egy mozaikképet állítottam össze életéről és pályafutásáról a kortárs kritikusoktól és művészeti íróktól választott szemelvényekből, illetve a vele készült interjúk önvallomásaiból.
    Salamon Nándorral indítok, aki egyik legalaposabb ismerője és egyik legjobb értője Renner művészetének:

,,Renner Kálmán ősi mesterség - az ötvösség felől érkezett a magyar éremművészetbe. Családi hagyomány folytatására készült, amikor portré-reliefeket kalapált rézbe. Ám a mesterben művészi ambíciók mozdultak, adottságait, tehetségét nagyobb feladatok megoldására is alkalmasnak érezte. A kifejezés vágya űzte, mondani akart valamit, valami többet a világnak, az embernek, a társadalomnak. Formát keresett s azt a tenyérnyi éremben találta meg."
 

Amikor Farkas Imre az Életünk 1973-as évfolyamában az indulás éveiről, az útkeresés motívumairól és a tanítómesterek felől faggatta, Renner így válaszolt:

- Már fiatalon megtanultam tisztelni a rézműves és fémöntő mesterséget. Első példaképem nagyapám volt, aki a rézművességet iparművészeti szinten művelte. Az ő sikerei, végtelen szorgalma és munkaszeretete hatottak rám. (Sok külföldi kiállításon szerepelt díszkancsóival, tálaival, végtelen finomsággal cizellált vereteivel, s több kitüntetést és díszoklevelet hozott haza.) Mindig az ő eredményeit láttam magam előtt, alapjaiban ez határozta meg utamat. Első tanítómesterem Sterbenz Károly ismertetett meg a rajzolás alapjaival. A további fejlődésemhez az Ágoston Ernő vezette képzőművészeti körben kaptam segítséget. A mintázást Szakál Ernőnél kezdtem tanulni. (Állandó önképzéssel gyarapítottam ismereteimet, mindig arra törekedve, hogy mesterségbeli tudásomat az alapoktól indulva – lépésről lépésre - építsem fel.) Érem-esztétikai fejlődésemet Reményi Józsefnek köszönhetem. Az út hosszú és fáradságos volt, de megérte."

Valóban megérte. – A mintegy, négy és fél évtizedig tartó alkotói pálya során egy roppant termékeny, rangos - méreteiben is impozáns életmű született. A pálya legfontosabb állomásait és eredményeit – a szakirodalom adatai alapján az Aranykönyvben így foglaltam össze:
,,Renner szívós önképzéssel küzdötte fel magát országos rangú, nemzetközileg ismert éremművésszé. 1959-ben vették fel a Művészeti Alapba, 1969-ben lett a FIDEM tagja. 1968-ban mutatkozott be első önálló kiállításával, a soproni Festőteremben. Ezt követően mintegy 40 önálló tárlata volt itthon, illetve külföldön. És ott volt érmeivel minden fontosabb közös seregszemlén is. Rendszeresen részt vett a FIDEM kétévenkénti kiállításain. Szerepelt többek között Párizsban és Prágában, Kölnben és Helsinkiben, Krakkóban és Lisszabonban, Firenzében és Stockholmban. Renner Kálmán karakteres érmeit tizenhárom hazai és negyvenkét külföldi múzeum őrzi. Munkabírását és tehetsége lobogását jelzi, hogy életében több mint 400 érmet alkotott. Témáit főként a történelem, a tudományok, és a művészetek nagy alakjai ihlették. Keményrajzolatú érmeit férfias erő, rusztikus realizmus – és a szemérmes férfi líra jellemezte. Érmei mellett emléktáblák is jelzik sokoldalú érdeklődését. Köztéren hét domborműves táblája van: négy Sopronban, egy-egy pedig Győrött, Siófokon és Öskün. Művészi eredményeit több rangos kitüntetéssel ismerték el. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: két ízben kapta meg a Megye Nívódíját, a XI. Soproni Őszi Tárlaton elnyerte a Perényi Kálmán-díjat, s 1991-ben ő lett a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete “Az év legszebb érme” pályázatának győztese."
 

S ezek után nézzük, milyennek látták, hogyan ítélték meg Renner Kálmán érmeit a kortársak? Íme néhány szemelvény mutatóba.

Kerék Imre költő írja a Soproni Füzetek 1988-as kötetében:

,,Milyenek Renner Kálmán érmei? Pontosak, mívesek, harmóniára törekvők, a tömör egyszerűség jellemzi őket: a mondandó, (a gondolat) világos közlésére törekszik alkotójuk, kiaknázva az adott téma gazdag jelképi lehetőségeit, megragadva az ábrázolt alak karakterének lényegét. Egy teljes élet tapasztalata sűrűsödik például remek Goethe-portréján a homlokerdők madárszárny ívébe, vagy a tébollyal elszántan farkasszemet nző Van Gogh keserű tekintetében. Renner realista alkat, kerüli az öncélú modernkedést, (a felszínességet, )éremművészete a hagyományokhoz kötődik elsősorban. Eszménye: magyarság és európaiság összhangjának kialakítása a művészetben."

Salamon Nándor írja Renner csornai kiállítása apropójából még 1978 szeptemberében a Kisalföldben:

“ A legkedvesebb témát Renner számára a festészet, szobrászat nagyjai jelentik. Első érmei egyikét – érthetően – Horváth József soproni festőről készítette.
    Majd követték az óriások – Michelangelo, Rodin, Dürer, Picallo – s a többiek. Mindig a legjellemzőbb nézetből ábrázolta, hol összefogottan simán, hol meg markánsan síkokból építve-alakítva hőseit. (…) Az ötletek kifogyhatatlansága magyarázza, hogy szinte valamennyi figyelmet keltett (…) gyorsan közismertté vált, nem egy rögtön bevonult a múzeumok gyűjteményeibe is."

M. Kiss Pál Renner egyik budapesti kiállításán 1984-ben így méltatja a művész fantázia-gazdagságát és bravúros mesterségbeli tudását:

,,Renner Kálmán erőteljes vonalvezetésű, öntött technikával készült bronz emlékérmeinek legtöbbje kétoldalas. Ami a festészetben a miniatűr, az a szobrászatban az érem. Egyik oldalon a portré, a másik oldalon az ábrázolt személy munkásságának jellemző mozzanatai, ezeknek kötetlensége lehetőséget nyújt a fantáziának. Renner műveiben önálló kompozícióként is jelentősek.
    Ilyen pl. a Haydn-emlékérem hátlapján az Esterházy-katély képe, előterében a zenekarral. Az Egry-érem hátlapján különösen bravúros, hogy a festő Aranykapu című képét, fénnyel, párával telített festőiségét illúziókeltően teszi át bronzba."

Ugyanez évi pápai kiállításáról írja Heifler László:

    ,,Az irodalmi személyiségeket ábrázoló érmek közül a Szokrateszt a földből századok múltán előkerült ókori pénzek artisztikus formaiságával megelevenítőt látom kiemelkedni…
    A városképekből két soproni él élénken az emékezetemben: A két mór-házat és a festőközt ábráoló." (Kisalföld 1984. jún. 1.).

D. Fehér Zsuzsa valóságos ,,kultúrmisszióként" értékeli Renner művészi tevékenységét az emlékezetes, 1988. évi soproni kiállítás katalógusában:

,,Munkája az esztétikai örömszerzésen túl szigorú kultúrhistóriai program végrehajtását jelenti. A szellemi élet nagy alakjainak portré-ábrázolása önmagában még nem biztosítaná azt a fegyelmezett, de változatos kompozíciós módszert, amely stílusát meghatározza. A tenyérbe fogható művek egyenletes, tiszta felületén a zene, az irodalom, a képzőművészet nagyjainak életműve is megjelenik – egy-egy jól kiválasztott jelenet, műrészlet segítségével. Ebben a kor és a személyiség is benne foglaltatik, feltételezve az előzetes kutatás elmélyedő munkáját. Mintázott, kalapált és vésett érmek technikai biztonságával egyszerű, hagyományőrző formákat használ: rajzos-plasztikai eszközöket. Visszafogottan, nagy műgonddal készülnek az apró domborművek, amelyek egységét őrzi a felirat is. Mint a történelem legszebb pénzérmein, a figurális és az értelmező rész összhangban jelentkezik. A téma teljes körüljárásával, a tudományos és érzelmi momentumok testvériségében születnek meg a portrék, a hátlapok. Sorsok vonulnak el a néző előtt: arcokba vésett sorsok! Michelangelo és Goya, Modigliani és van Gogh tragikusan szép élete, Hayn, Bach, Tolsztoj, Goethe, Radnóti, Csontváry arca, tekintete az érem ,,emlékmű" formájában is emberközeli marad. A kultúra óriásai a szobrászat legkisebb méretű műfajában is a szellemet sugározzák szét maguk körül. E kisfelületre redukált ábrázolás rendet kíván és a lényegre szorítja alkotóját. (…)
    Napjainkban emlékérmet kapnak az arra érdemesek (…) A művész pedig munkáságával tiszteleghet a kultúra örökhagyóinak kivételes szelleme előtt és felvállalhatja egy kis ország nagyjainak propagálását – beemelheti a nemzetközi kultúrába képmásukat.
    Ezt teszi Renner Kálmán is, aki nagy odaadással, jeles technikai felkészültséggel, szakmai biztonsággal és beleélő készséggel teljesíti programját – kultúrmisszióját."

    Ha az életutat érdembe akarjuk méltatni, nem lehet nem szólnunk Renner Kálmán példaadó kulturális-közéleti tevékenységéről.
    Egyik motorja, egyik leglelkesebb szervezője volt ennek a munkának városunkban. Évekig állt a Képzőművészeti Kör élén, és fáradhatatlanul dolgozott a Kulturális Egyesületek Szövetségének elnöki posztján is.

    Megint csak D. Fehér Zsuzsát idézem:
,,Néhány életrajzi adat szegényes lenne egyéniségének bemutatására, de szülővárosának, Sopronnak művészeti életében, társadalmi testületeiben vállalt lelkes és okos tevékenysége kiegészítheti jellemzését. Művészi munkája a szűkebb hazán túlmutat – s a kettő együtt egy reformkori lelkes patriótához teszi hasonlóvá."

    Salamon Nándor írja Rennerről az új Képcsarnok megnyitása alkalmából:

,,Hírét-nevét-műveit a világ négy tájára sodorják a művészeti élet mozgásai, közben csendesen, szorgosan munkálkodik szülővárosa, Sopron szellemi gyarapodásáért. Vallomását, vonzalmát műveibe vési. Számtalan alkalmi, ünnepi éremmel szolgálta, emelte mostanáig az események rangját. Cselekedeteivel ügybuzgalmával példát mutat az egészséges lokálpatriotizmusból is.
    Egyik kezdeményezője a már rangos seregszemlévé nőtt országos érembiennálénak. Ötleteivel, elképzeléseivel, önzetlen szervezőmunkájával a soproni művészet elismertetésén fáradozik. S vállalja ellenérzésektől kisérten is a ,,követ" szerepét. Ezúttal a világra kaput nyitó, új, képcsarnoki kiállítóterem egyik szereplőjeként képviseli városát, s egy kicsit a magyar művészetet. Elsőként kapott lehetőséget a rangos fellépésre, megérdemelten.
Megszolgált érte!"

    Szolláth György, aki Tompos Ernő kezdeményezését folytatva, leírta, feldolgozta és katalogizálta Renner munkásságának szinte teljes anyagát, (s azt az Érem c. szakfolyóiratban négy folytatásban közzé is tette), ezt írja a művész közéleti tevékenységéről:
    ,,Szülőváros Sopron képzőművészeti életét szívügyének tekintette, közreműködésével 1977-ben megkapta a város az Országos Érembiennálé rendezésének örökös jogát, részt vett a Képcsarnok-bemutatóterem megvalósításában és jelenleg a Soproni Éremmúzeum előkészítésén dolgozik."

Egy évvel a művész halála előtt – 1993 márciusában – Surbán (Frang) Gizella interjút kért Renner Kálmántól az Új hírek c. lap számára, s abban többek között az Éremmúzeum vajúdó ügye felől is érdeklődött.

Hallgassák meg Renner Kálmán – talán élete utolsó – nyilatkozatának befejező mondatait!

,,-Expo és Rejpál-ház…
- Komoly művészeti programot adtunk be az expo idejére. Ennek része a Rejpál-ház megnyitása. Az épületet ugyanis a város azért adta a megyei múzeumnak, hogy ott éremmúzeumot, országos szakmúzeumot hozzon létre. A minisztérium Sopronba küldte az ide szánt érmeket, mert ott is támogatják azt, hogy itt legyen az éremművészet elmélet műhelye az országban egyedül, a gyakorlati oldalt pedig, Nyíregyháza képviselné. Ez a megtiszteltetés azért juthatott Sopronnak, mert a vidéki városok közül a legelőkelőbb az érem szempontjából.(...) Ha rövid időn belül nem áll fel az éremmúzeum, akkor Sopron örökre elveszti ezt a lehetőséget. Ezért harcolni kell. Még egyszer: nem magamnak, nem magamért, hanem a városért"

    Aki majd valaha megírja Sopron képzőművészeti életének a XX. sz. második felére eső történetét, nem kerülheti meg Renner Kálmán nevét, és maradandó életművét. Megismétlem az Aranykönyv-beli Renner-portrém utolsó mondatát:
,,Méltó emléket azzal állíthatna neki szülővárosa, ha élete nagy álmát – a Soproni Országos Éremmúzeumot – valóra váltaná."

    Kérem, tekintsék meg a kiállított műveket! Emlékezzenek és gyönyörködjenek, és nemesedjenek annak a tűznek a melegétől, amely Renner Kálmán lelkében lobogott, s amelynek lángját a művészet szeretete és a szülőváros iránti rajongás szította egy életen át.

Sarkady Sándor

(Elhangzott Renner Kálmán halála 10. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon a Várkerület Galériában. A Renner Kálmán munkáit bemutató kiállítás április 14-ig tekinthető meg a Várkerület Galériában, Sopron, Várkerület 19.)