Lk 6.27-38 Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Kivel ne fordult volna már elő, hogy észrevette, a feléje forduló szempárban megcsillan valami ellenséges fény, mely mintegy nagyítólencsén, minivilágokat maxivá nagyító galaxis-nagyítón keresztül mutatja meg a másik lelkében zajló folyamatokat, lángoló-feleslegesen emésztő gondolatokat. S amilyen szerencsés kisegítő a megélt évek száma - a kor, néha megreszkírozom, hogy szembe is mondjam némi iróniával: "Csak meg ne történjen velem, amit most nekem szánsz!". Súlyosabb esetben néma elfordulás, könnyebb kázusnál megkönnyebbült mosoly, ritkán felszabadult kacagás az eredmény.
Jézus is ismeri az akarat, az értelem és a szeretet által nem kontrollált folyamatainkat. Az első kettővel, melyek alkalmazásával garantáltan a legutálatosabb személyiség állítható elő rövid határidőn belül - nem túl ritkán - találkozom magam is. Megmagyarázhatatlan feszültség gyúl ilyenkor a felek között, s míg mindkét fél igyekszik a gutaütéstől megóvni önmagát, a dolgok csak-csak a rosszabbik oldaluk felé fordulnak. Inkább bűnre való csábításnak, semmint az evangélium mai szakasza jegyében fogant magatartásnak lehetne nevezni az ott történteket.
Ismeri Krisztus azokat a mellék-, ha úgy tetszik vakvágányokat, amerre "elcsúsznak" viselkedéseink, melyek már "bejáratva" várják a másokkal, az ellenségekkel, a gyűlölködőkkel szemben "válaszcselekedni" akarókat.
Ha nem ezek a lehetőségek lennének a megszokottak, az általánosak - mint már annyiszor leírtuk - az átlagon alapuló viselkedők etalonjai, a természetesnek, s ebből fakadóan jogosnak is kikiáltott sémák, akkor nem kellene Jézusnak az "inkább" szót használnia. Ez a szó önmagában jelenti azt, hogy nem az a természetes irányunk, valamiképpen ilyenkor önmagunk ellen is cselekszünk. A fő irányvonal helyett, kicsit annak ellenében választunk más cselekvési célt. Ugyanennek a szónak a használata viszont a beszéd gyakorlatában ismét csak vonzza a magyarázat szükségességét: használója szinte kötelezően utánabiggyaszti a "mert-et", hogy megmagyarázza a nem is olyan természetes folyományt. Jézus itt ismét kitágítja a horizontot, s a végső dolgok (eszkatologikus) történéseit vetíti visszafelé, hogy elérje hallgatóinál a felismerést: végsősoron, mindent beleszámítva, "nem is járnak olyan rosszul". Az akaratlagos, a tudatosan alkalmazott szeretet viszonzásaként az Atya szeretetét igéri, annak mértéktelenségével, nem "centizgető" adakozókedvével együtt.
Nem ebben a világban élnénk, ha azt mondanánk, hogy az általánosban, a hétköznapok gyakorlatában olyan gyakran jól használható példákra lelhetünk. A mai, sokszor barátinak gondolható találkozókon, társasági összejöveteleken, eseményeken is az adok-kapok, a jól mérhető, a latolgatásban százalékosan is jó eséllyel megjeleníthető és rövidebb-hosszabb távon besöpörhető haszon az, ami a találkozásokat többnyire vezérli. A "legspontánabb" társulásokat is az emberi psyché tudatalattijában a valóságot tükröző felismerések irányítják. Külön műszavai vannak a politikában az effajta viselkedésnek, lobbizásnak, korteskedésnek. Mindenütt vannak kívánatosak, megtűrtek és töltelékek.
Jézus szeretné életünkről, cselekvéseinkről, találkozásainkról lehántani ezt a mindent egybemosó és az alatta történő dolgokat leplező fátyolt, melyet úgynevezett konvenciókkal és tetszetős egyéb magyarázatokkal szövünk magunk, a mi kis világunk köré. A részlet kiemelője a nagyböjt előtti utolsó hét ráhangoló hatását is szeretné megerősíteni a választott körben eltöltött farsangi együttlétek után. Nem bamba lelkesedést, de inkább akarattal alkalmazott szeretetet várva el azért, hogy ki ne rekesszünk másokat, hogy majd nekünk is jusson hely.
- DI -