CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. december 12., szerda, Gabriella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Eljegyzettek

Jn 2.1-11 Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Sokan indulnak neki úgy az új év első, "igazi" évközi vasárnapja evangéliumának, hogy az évközi vasárnapok "szimplaságához", bevezetésként valami "egyszerű csoda" illik. S ezt vélik megkapni a történetben, amikor a kánai mennyegzőnek a víz-bor átváltoztatásának leírásához csatlakozunk. Ha nem lenne túl vulgáris, talán már kimondta volna valaki - s ki tudja, a valóságban nem mondta-e tényleg ki - indulásként Jézus "kis" csodát visz végbe.
A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb is lehet. Hangsúlyozom, lehet, mivel szó szerinti, "szájbarágós" magyarázatot nem kapunk egyenesen Jézustól, csak arra hagyatkozhatunk, hogy ezt az eseményt is próbáljuk beleilleszteni a Messiás teljes ismert működésének sorozatába (miért "lógna ki" abból a rövid, de egységes működésből), az egészből következtetünk vissza az egyesre. Az első gondolat talán az lehetne, hogy a végső és ránk hagyományozott átváltoztatás megelőlegezett történését szemlélhetjük a lakodalom eseményei közepette, hogy később majd visszagondolhassunk erre, amikor nem kánai mennyegző borát, hanem a testté vált kenyeret, a vérré vált bort ízleljük...
Villantsuk fel a történet olvasása, az azon történő elmélkedés alatt az Ószövetség házasságainak, a házasság földi léten túl extrapolált értelmezésének a képét, jusson eszünkbe az Énekek éneke gondolatvilága, a szövetség analógiája, a házasság örömünnepe! Ekkor már nem vagyunk messze attól, hogy egyrészről Jézus közvetett utalásaként az égben köttetett földi szövetség megbecsülésére, ugyanígy az égi szövetség jogos örömként történő elkönyvelésére gondoljunk, jogosan - amiről annyian mondanak szavakat, de talán legismertebbnek Sziénai Szent Katalin művei gondolatvilágát érezhetjük-, egészen, mondhatni misztikus egységben, de legalábbis nagyon közel a kánai mennyegző valódi szimbólumgazdagságához.
Ha pedig annyira távol áll tőlünk - esetleg a saját negatív tapasztalatunk kivetítésével - ennek a héber örömünnepnek a hangulata, ha nem hisszük el, hogy ilyen jézusi is lehet egy házasság, s ilyen ideális házasságszerű a kapcsolat Istennel, akkor legalább annyit olvassunk ki a történetből, amit Benyik György prof. úgy fogalmazott meg:" Isten nem féltékeny az örömeinkre. "
Így pedig - amolyan év-indításként -, nem is olyan "évközi" ez az evangélium.
- DI -



2004. január 17., szombat 10:18


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület