SOPRONI FÜZETEK 2003

Az év végének közeledtére nemcsak a naptár lapjainak fogyása figyelmeztetheti a soproni polgárt, de az is, hogy ismét kezébe veheti a Soproni Füzetek Sarkady Sándor szerkesztette újabb - immár a 2003-as évről szóló - összefoglaló kötetét. A Földes Sándor vezette Szociális Foglalkoztató nyomdája színvonalas munkával hálálta meg a szerkesztők és a kiadó együttes bizalmát. Néhány, főleg idegenszavas elírástól eltekintve most jól szedett, szép kiadványt kap kezébe az olvasó.

A művészeti antológia 260 oldalas, beosztása követi a jól bevált eddigi gyakorlatot. A fejezetcímek sorrendben: Soproni kaleidoszkóp, Versek és novellák, a Város kulturális életéből, Tanulmány, Jegyzet, Dokumentum, Megemlékezés és Szemle.
A Soproni Kaleidoszkóp első három opusza Jánosy István közelgő 85. születésnapja alkalmából került közlésre, (hasonló alkalom a versek-novellák között is fellelhető), melyet Becht Rezső A bűvös henger című írásának III-IV fejezete követ, és Takács Tibor Kónya Lajost idéző Soproni sétái fejeznek be.
Az év versterméséből közzétett válogatás színes, mindenki találhat benne kedvére valót. Ahelyett, hogy egyenként elemeznénk a verseket, talán nincs messze a valóságtól a megállapítás, hogy minden verselő ez évben is azt folytatta, amit a múlt év vége mesterségesen meg akart szakítani. Talán érvényes a művek többségére, hogy inkább konzervatív, a hagyományos verselés értékeit újra felfedező, a kötött forma fegyelemre nevelő valóban pozitív hatását megcsillogtató írások szerepelnek a kiadványban. Természetesen vannak "hivatásos lázadók", és vannak talán a fiatalság szökellő gondolatmenetével született, nehezebben követhető költemények. Így sokszínű, így tökéletesebb a kép, melybe az antológia növekvő korával együtt keverednek újabb és újabb vonások, válik teljesebbé a kép a gondos - és nem lehet eléggé hangsúlyozni: mértéktartó - szerkesztésnek köszönhetően.
Beleférnek ódák és intelmek, prózaversek és a kor-divat SMS-ei (mennyire jellemzőek! - sajnos), de itt található az ifjú Jászberényi Sándor többszörös idősíkon futtatott, merészen merítő gondolatsora is (Az óda vége).
Számomra külön kedves kis gyöngyszem a fejezetben Dalos Margit "Kődünnyögése" a maga folyamatos, megállíthatatlan csacsogásával, emlékkereső és -szelektáló, jókedvű búcsúztatójával.
"A város kulturális életéből" fejezet, amint már megszokhattuk, a soproni - elsősorban nem a festőtermi, és nem a galériák befutottjainak neveivel fémjelzett - kiállítások hivatalos megnyitóinak szövegeit tartalmazza, legalábbis válogatást azokból. Felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy amint más, többre tartott tárlatok nyitási alkalmai, úgy ezek is legalább annyira a megnyitó szövegét író felkért, ünnepi szónok önkifejezési alkalmai, mint amennyire a kiállító művész izgalmával átszőtt órák. Nyugodtan különválaszthatók, mint irodalmi alkotások a kiállítástól magától, bár éppen ebben a sorozatban szép példákat találunk arra a törekvésre is, mely a kiállítót igyekszik az előtérbe helyezni.
A "Tanulmányok" fejezet mindkét írása kitűnő, jól megérdemelt helye van egy éves összefoglalóban. Igényes munkák, megérdemlik, hogy itt is külön felsoroljuk mindkettőt. Nagy Alpár: Takács Jenő centenáriumára és Gátas Jánosné - Szakály Ernő: A 100 éves Soproni Siketnéma Intézet alapítási eseményei 1903-2003.
A "Jegyzetek" tartalma mindösszesen két rövid írás. Arra azonban mindkettő kiválóan alkalmas, hogy a lejegyzett szó fontosságát aláhúzza. Hogy nagyobb megbecsülést biztosítson azoknak az időről időre a lomok tengeréből felmerülő seszínű füzeteknek, melyek már történelemként őrzik a jelenvaló gondolatok tartós fontosságát az azóta átélt eseménydús jelenek ellenében.
A "Dokumentumok"-ban három értékes írást találunk, melyek a a várostörténet már sokszor - hiányukban - pótolhatatlan veszteségét jelenthetnék, míg az antológia immár megőrző szerepe (annál inkább, hogy csak 500 példány jelenhetett meg belőle) még értékesebbé nemesíti a Soproni Füzetek e számát.
Már csak a "Megemlékezés" szíves-kötelező oldalai és a "Szemle" változatos színvonalú és az adott műhöz valamennyire alkalmazkodó írásai vannak hátra a mű végéig.
A Soproni Füzetek 2003-as számának recenzióját örömmel summázhatom úgy, hogy a sorozat értékes, értékmegőrző példányát tartja a kezében az olvasó, amikor "belevág" annak elolvasásába. Aikor úgy gondolja (joggal), hogy Sarkady Sándor értő szerkesztésében elsősorban értéket, de mindenképpen egy hiteles kulturális keresztmetszetet kap karácsony környékén Sopron más szempontból nagyon is kétséges 2003-as évéről.
- DI -