CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. augusztus 15., szerda, Mária napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Válasz a repülni vágyóknak

Lk 21,25-28.34-36 Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

Tavaly, ha nem is volt olyan erős a tél, de hirtelen jött, és elhúzódott annyira, hogy kertünk madarai ne találjanak maguknak élelmet. Aki már látott a téli zimankóban didergő madarat a bokorban, annak egyáltalán nem meglepő, ha elmondom, másnaponta reggel, minden dolgunkat megelőzve főztük olajjal a darát, és gőzölgő adagokban porcióztuk ki a tálcákra, s utána együtt gyönyörködtünk a szemünk láttára fejlődő-gömbölyödő madarakban. A legtöbb feketerigó volt, da jócskán akadtak cinkék, verebek, csúszkák...15 fajta madarat számoltunk meg egyszer ráérős időnkben. A táplálékot még egy kis napraforgómaggal, marhafaggyúval "erősítettük" meg; a nagy hidegben szinte el sem szálltak madaraink, várták az újabb falatokat, idejártak a környékről, és meg voltunk győződve róla, hogy minden egyes ajtónyitásra "körtelefon" ment az ismeretségben: "valami készül, gyertek".
Biztosak voltunk benne, cseppnyi kételyünk sem volt arról, hogy a legjobbat tesszük, és mindaddig abban is voltunk, ameddig el nem közelgett a nyár, és a reggeli harmatos fűből naponta egyenként vettük fel "személyes ismerős" rigóink tetemét: valószínűleg egy macska - alaptermészetétől hajtva - végzett sorban velük. Elnehezült testük miatt nem voltak elég fürgék, és túlzott bizalommal viseltettek minden iránt, ami körülöttük volt. Azóta néptelenek a bokraink és bár a fürge testű apró állatokból még raj lepi el az etetőket, mégis szokatlan csend üli meg a kertet.
Ez jutott eszembe, amikor arról olvastam Lukácsnál, hogy a szív elnehezedhet. Megszűnik fürgesége, megszűnik szárnyalása, csak földközelben verdes, vertikálisan mozgásra képtelen. Mindez pedig történhet úgy is, hogy látszólag minden rendben, "csak" a természetes igényeink elégülnek ki, "csak" jobban megy egy kicsit, csak arra figyelünk jobban, amire talán nem annyira kellene.
Már megszoktam, hogy ilyenkor, egy-egy tanulságos történetre "csípőből" jön a válasz: "Miért? Tudsz jobbat? Meg tudsz nevezni alternatívát?" Nem mernék válaszként ekkor hirtelen aszkétikáról, szolidáris magatartásról, empátiáról, keresztény világpolgálságról beszélni: nem jó íz keveredne a hallatára a tudatlan és kipróbálatlan fejek közé.
Merészség kellene hozzá? A válasz, ha nem is úgy kiméletlenül, egyenesen, "face-to-face", de az kell, hogy legyen: igen. A mai olvasmányból, az első tesszaloniki levélből veszem a feleletet. Az ember akaratával szemben másolom le a mondatot, talán a szív, az emberi lélek nehézkedésével, mint tendenciával kontradikálva: " Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek." (1Tessz 4.3)
Könnyű, könnyen elfogadható válasz-e ez mindenkinek? Megoldja-e az ellenállást, a további nehezülés folyamatát? Nem hiszem. (Ma már vagyunk olyan "demokratizmus-edzettek", hogy tudjuk, ha más okból, de általános, mindenkire, szubjektumtól függetlenül igaz válaszok nem léteznek. Ebben világi esetben valamelyik fél, világnézetileg determinált magatartás-meghatározottságnál pedig sok minden más, a valóságba beletartozó létező befolyásolja az eredményt.)
Válasz-e ez a hívő embernek? Felhívás-e továbbkeresésre a nyugtalanoknak? Meggyőződésem, hogy igen.
Felelet, de talán nem a mámorban, a tobzódásban, az élet gondjaiban, de ha azok hirtelen, megsemmisítőnek érzett nyomása megszűnt, ha kitárul az ajtó a szív előtt a szabadságra. Ha egyáltalán van még kedve "repülni" az embernek, a szívnek, akkor itt van advent, itt a próba ideje.
- DI -



2003. november 28., péntek 13:36


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület