Csapó Endre politikai elemzései 1990 óta hellyel-közzel megjelennek magyarországi kiadványokban is. A KAPU című havi folyóirat rendszeresen közöl tőle egy-egy cikket, más lapokban alkalmanként jelennek meg írásai. Korábban ausztráliai olvasóink küldték el írásait levélben rokonoknak, barátoknak, majd a rendszerváltozás óta a Magyar Élet sok példánya jut el a Kárpát-medencébe. Az érdeklődés igazolja a törekvést, hogy összegyűjtött írásai hozzáférhetők legyenek olyan magyarországi olvasóknak is, akik szeretnék megismerni az előzményeket, miként látták a világ folyását azok, akik nem cenzúrázott, nem irányított információs közegben éltek, hanem szabadon hozzájutottak akár elhallgatott, elkendőzött ismeretekhez is. Ilyenekre Csapó Endre különösen érdeklődő volt, számos alkalommal rámutatott az események valódi hátterére. Folyamatosan szemmel kísérte a világpolitika mellett a magyarországi fejleményeket, az emigrációs életet, befogadó hazánk politikai változásait. Írásain visszaidézhetően figyelemmel kísérhető a kor, amiben szemlélődött, de az előzmények is. Korábbi kiértékeléseit igazolva láthatjuk a jelen helyzet alakulásában. Ez indokolja, hogy könyv alakjában és sorozatban megjelenjen teljes publicisztikai munkássága.
    A sorozat címe: Ilyen a világ.

    A sorozat első könyvét a délvidéki Logos Grafikai Műhely állította elő 2002-ben, de csak 2003-ban került forgalomba, gyakorlatilag a második könyv megjelenése idején, 2003 október végén.
    Az Ilyen a világ II. a Püski Kiadó nyomdájában készült. Mindkét könyv szövegszedési munkáját a Magyar Élet munkatársai végezték el, teljesen egységes tipográfiával, szem előtt tartva, hogy a nagyon bőséges anyagból minél több kerüljön bele egy-egy nagy alakú kötetbe. A cikkek változatlanul, kihagyás vagy hozzáfűzés nélkül azonosak az újságban megjelentekkel. Az első könyv 320 oldalon 185, a második 320 oldalon 188 önálló írást tartalmaz.
    Az első könyvhöz Kiszely Gábor történész írta az Ajánlás-t, és dr. Varga László emigrációs író és politikus, korábbi és jelenkori volt országgyűlési képviselő, befolyásos politikus írta az Előszó-t.
    A második könyv Előszó-ját Borsi-Kálmán Béla történész, a magyar-román történelmi kapcsolatok neves kutatója írta,     ajánlásként pedig Bakos István szociológus – a magyar felsőoktatás és kutatásfejlesztés kiépítésében vezető közalkalmazott, majd éveken át a Magyarok Világszövetsége főtitkára – könyvismertetője olvasható, ami eredetileg a Kortárs, a Magyar Írószövetség irodalmi és kritikai havi folyóirata 2003 májusi számában jelent meg.
    Az első könyv megjelenését követően az Új Horizont kulturális folyóirat 2003. 4. számában Forintos Éva kutató nyelvész (Veszprémi Egyetem) ismertette Csapó Endre közzétett írásait, amelyet ezúton ajánlunk olvasóinknak. (Magyar Élet)

Az I. kötetről

,,Magyarok között, magyar nyelven, magyar szándékkal"
Csapó Endre: Ilyen a világ,
Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 2002.

    Bárhol is járunk a világban, magyarokkal mindenhol találkozhatunk – hangzik a közhelynek számító megállapítás. Az is közismert, hogy a többszázezres bevándorolt magyarság számos ország gazdasági fejlődéséhez járult hozzá, kulturális életének színvonalát emelte, általában számarányához viszonyítva sokkal nagyobb mértékben, mint bármely más emigrációs kisebbség. Ez a példa nélküli teljesítmény bizonyára elmondható az Ausztráliában élő magyar kisebbségről is, amelynek egyik vezető képviselője az 1949. novemberében a szigetkontinensre érkezett Csapó Endre, akinek az Ausztráliai Magyarság és a Magyar Élet című havi- illetve hetilapban 1961 és 1983 között megjelent vezércikkeit, összesen 185 írást, a délvidéki Logos Kiadó Ilyen a világ címmel 2002 nyarán kiadta.
    Csapó Endre fiatalkorának 10 évét Veszprémben töltötte; 1941-ig, 20 éves koráig élt a városban. Abban az időben, amikor még dívott a korzó a Tűztoronytól a ligetig. Itt sétálgatva, barátaival éjszakákat átbeszélgetve alakult ki benne a nemzeti gondolkodás, és itt álmodott meg egy olyan Magyarországot, amely ma is csak az emberi képzeletben létezik.
    Ausztráliában minden nagyobb városban alakult magyar emigrációs közösség, újságtörténeti szempontból azonban csak kettő számít: Sydney és Melbourne. Az egyesületi újságok mellett az ötvenes évek első felében független vállalkozásban, Sydneyben indult az első hetilap Független Magyarország néven. Nem volt nagy olvasótábora, de az 1956-57-es bevándorlási hullámmal rövid időre életre kapott. Melbourne-ben 1957-ben egy újonnan érkezett üzletember Magyar Élet címmel létesített hetilapot az üzletemberek hirdetéseire alapozva,de csak azért tudott életben maradni, mert a tulajdonos nyomdavállalata állította elő. A hatvanas évekre Sydneynek már nincs magyar hetilapja. 1961-ben Melbourne-ben egy új hetilap alakult Magyar Szó címmel, csupán két évig élt, majd az egyesületek szövetsége adott ki havilapot, amelynek anyagi fedezetét az egyesületek biztosították azért, mert rendezvényeik hirdetéseit közölte. Ez a havilap Ausztráliai Magyarság néven Melbourne-ben még élt a nyolcvanas években. A melbourne-i példát követték a sydneyi egyesületek is, azután hogy Sorsunk címen kiadott havilapjuk megszűnt. Azonos néven, arra számítva, hogy egyszer majd összevonható lesz a két város vállalkozása, Sydneyben is megindult 1964-ben a helyi Ausztráliai Magyarság. Kiderült azonban, hogy Sydneyben, ahol messze nem volt olyan kulturális élet, mint Melbourne-ben, az egyesületek nem tudták életben tartani a lapot. Ezután
Csapó Endre – a sydneyi lap egyesületek által megbízott szerkesztő – üzleti alapokra helyezte a lapot, új tartalmat adott neki, hirdetésszervezőt alkalmazott, felemelte az oldalszámot, így hamarosan a vállalkozás eltartotta magát. Munkadíjat senki sem kapott, maga a szerkesztő is tervezőirodai munkája mellett, anyagi haszon nélkül végezte a szerkesztési, kiadási feladatokat, lelkes segítőkkel együtt.
    Jelenleg Ausztrália-szerte egységes hetilap van, amely 1977-ben jött létre a két lap egyesülésével. A Melbourne-i Magyar Élet című hetilapot megvásárolta egy nyugállományba vonuló magyar üzletember, Ady János, aki új szellemet vitt a lapba. Az egységes hetilap érdekében a közös vállalkozásba Csapó Endre bevitte a Sydneyben jól megalapozott havilap előfizetőit, írói, szervezői munkáját, tulajdonosi, üzlettársi igények nélkül. Célja egyedül az volt, hogy az ausztráliai magyarságnak legyen egy olyan hetilapja, amely tükrözi szellemiségét és politikai nézetét.
    Cikkeinek gyűjteményében erről Bemutatkozás címmel a következőképpen ír: ,,Feladataink szétágazóak: azonkívül, hogy olvasnivalót adunk, itteni életünk tükre kell, hogy legyünk. Bármily jelentéktelennek is látszik valamely törekvés magyarok között, magyar nyelven, magyar szándékkal: az újság feladata arról hírt adni. Tükre, számontartója akarunk lenni itteni életünknek."
    Négy év múlva új tulajdonosa lett a Magyar Életnek Márffy Attila személyében, aki már a régi tulajdonosnál is a lap munkatársa volt. A lap 1977-ben 14, majd hamarosan 24 oldalas lett, csak 1998-ban csökkentették le 20 oldalasra, anyagi okok miatt. A legmagasabb elért példányszám 3800 volt. Ez a szám ilyen szórás mellett, ilyen kis létszámú közösségben igen figyelemreméltó, hiszen megközelítően tízezer olvasót jelent. A folyóirat olvasótáborát alapvetően az a közösség teszi ki, amely még Magyarországon született, ott is nevelkedett, és van igénye magyar nyelvű sajtótermékre. (Csapó Endrével folytatott magánbeszélgetés.) 1997-ben a Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron díjjal tüntette ki a Magyar Élet szerkesztőségét a magyarság ügyét negyven éven át szolgáló tevékenységéért.
    Noha a lap bevallottan az ausztráliai magyarság életéről kíván írni, Csapó Endre vezércikkeiben mindvégig különös hangsúlyt fektet a magyarországi, az európai, továbbá a nagyvilágban zajló politikai folyamatok elemzésére, azok kiváltó okaira, illetve következményeire. A címet követően minden írásnál található egy – a szövegből kiemelt – mottó, amellyel a szerző a hír lényegére vagy annak ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet. (Pl. Meddig marad a munkáskormány?: “A következő években kioktatják Ausztrália népét, hogy a vörös ördög nem is olyan vörös és nem is olyan ördög.  Második energiaválság: ,,Magasabb alapárnak magasabb a profitja".
    A Budapest ostroma című írásban a második világháború történetéről olvashatunk magyar hadműveleti szempontból. A történész megállapítja, hogy ebben a vonatkozásban három dolog volt döntő jelentőségű. Az első, a negyedmilliós második magyar hadsereg, amely, mint ismeretes, szinte teljesen megsemmisült. A második lényeges esemény a Farkas Ferenc nevéhez fűződő Tatárhágó védelme néven ismertté vált védelmi harc, a harmadik pedig Budapest ostroma. A Nixontól Rockefellerig című írás Nixon elnök lemondásának körülményeit illetve hátterét járja körül korabeli dokumentumok felhasználásával.
    Mindszenty Józsefnek a Szent István Bazilikában 1945. október14-én elhangzott beszédéből idéz a szerző mottóként a Szent Istvántól Mindszentyig című cikkéhez, amelyben Szent István napjára, augusztus 20-ra emlékezik. Leszögezi, hogy a magyar nép lelkileg sosem szakított a keresztény életformával, de ahogy a kereszténység felvétele előtt is életképes volt, a kereszténységtől elválasztott életében is meg kell maradnia. Az 1979. februárjában és márciusában megjelent vezércikkek ismét világpolitikai történésekkel foglalkoznak, az Iránban folyó eseményeket tárgyalják. Csapó rámutat, hogy az ami Iránban történik nem elszigetelt jelenség, nem helyi történet, és nem napipolitika következménye. A szálak mélyen a történelemben gyökereznek, és nem is annyira az ország történelmében, sokkal inkább az események főszereplőinek, Amerikának és Oroszországnak az egymáshoz való viszonyában.(Pl. Barátság és olaj; Egy olajdinasztia; Olajkartell és világháború; Olaj-világháború; Iráni demokrácia.)
    A vezércikkek gyűjteményét Üzlet Kínával címmel egy ausztráliai belpolitikai eseményre utaló dolgozat zárja. A Kínai Köztársaság miniszterelnökének ausztráliai látogatása, illetve fogadtatása ürügyén arról értekezik a főszerkesztő, hogy milyen változások várhatók a két ország viszonyában.
    A kötethez Kiszely Gábor írt ajánló sorokat, amelyben hangsúlyozza, hogy Csapó Endre ,,mindvégig tárgyszerűen, az összefüggéseket szemügyre véve és feltárva világít rá a kommunista diktatúra embertelenségére s az áldozatok sorsára, amelyet magáénak érez és vall – több ezer mérföld távolságból is."
    Dr. Varga László előszavában azért tartja figyelemre méltó kezdeményezésnek a kiadványt, mert ,,az írások megjelenésük idején helytálló tájékoztatásul szolgáltak, ma már a politikai történelem kutatói, továbbá a külügyi szolgálatban állók részére adnak értékes anyagot és eligazítást."
    A recenzens személye okán nyelvészeti, pontosabban kontaktlingvisztikai szempontból is essék néhány szó a munkáról. Mindenekelőtt idézzük Kontra Miklós szavait: ,,A magyar nyelvészet egyik hatalmas adóssága, hogy Trianon nyelvi következményeit soha végig nem gondolták nyelvészeink, nemhogy empirikus vizsgálatokat végeztek volna a határokon túl." (Kontra: Közérdekű nyelvészet, Osiris, 1999: 59-60). A Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Osztályán az 1990-es évek közepén intenzívebbé vált a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyelvkörnyezettani és nyelvhasználati kutatása, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok empirikusan megalapozott szociolingviszikai leírását célozta meg. Végeztek kutatásokat Amerikában, de a vizsgálatok az ausztráliai magyar nyelvre nem terjedtek ki. Noha ismert a tény, hogy a hozzávetőleg 18 millió lakosból álló kontinens-államban, Ausztráliában 1829  – az első magyar születésű elítélt megérkezése – óta, ha kevesen is, de mindig éltek magyarok. Az ausztráliai magyar nyelv vizsgálata kitűnő kutatási esélyeket és lehetőségeket rejt.
    A Magyar Élet c. folyóirat korpuszul szolgálhat egy magyar közösség egyik írott nyelvváltozatának nyelvi elemzéséhez, amelynek segítségével fő jellemvonásai leírhatók és összevethetők az anyaországi sztenderd magyarral.
    Összegzésképpen elmondható, hogy Csapó Endre írásai széles körben tarthatnak számot érdeklődésre, mert – ismét Kiszely Gábor szavait idézve – a főszerkesztő tudja, hogy ,,az európai civilizációs értékrendben gyökerező kritikus és egyben önkritikus polgári öntudat a hordozója és biztosítéka a magyar szellemiségnek a föld bármely pontján".
    A kötet címe – Ilyen a világ – arra hívja fel a figyelmet, hogy noha a ,,hivatalos" politikai irodalom, illetve a sajtó tájékoztat a nagyvilágban folyó eseményekről, ezek az információk félrevezetik az olvasót, a világ hírszolgálata torzít, elken vagy meghamisít adatokat, tényeket. Csapó Endre újságcikkeiben a dolgok mélyére tekint, keresi az ismeretlen összefüggéseket, feltárja az események hátterében meghúzódó, szándékosan titokban tartott dolgokat. Merészen – manapság talán politikailag inkorrektnek takintett módon – a médiában megjelent hírek mögé néz. Írásait mindvégig a tárgyilagosságra való törekvés jellemzi, kíméletlenül mutat rá a világ bűneire, hibáira, esetenként az ezekből kivezető utat is jelezve. Könyörtelen elemzéseit, évtizedekkel ezelőtti megállapításait, kiértékeléseit a jelenlegi helyzet megdöbbentő módon igazolja.

Forintos Éva