CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. oktĂłber 20., szombat, Vendel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Magadtól mondod...?

Jn 18.33-37 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

Azt kell mondanunk, legalábbis a mai evangéliumi részlet címbeli kérdése és annak folytatása alapján, úgy látszik, nem mindegy (sem Jézusnak, még kevésbé nekünk), hogy honnan származnak a szavak, melyek adott esetben, és - tegyük hozzá - úgy általában az ajkunkra tolulnak.
Minden normális emberben ambivalens érzést kelt, ha a szó és a "hozzá tartozó" ember nem "stimmol" össze. Különösen aktuális ez a gondolat a mai, "interkommunikatív"-nak minősített időkben, amikor a sok-sok idézet között alig-alig van egy-egy önálló gondolat, amikor a sok epigon által szajkózott gondolat szélesebb fogadókörre talál, mint valaha. Ott ugyanis, ahol az önálló gondolat csak a kötőszóként használt trágár szavak egyéni ízzel való kiejtését jelenti, még kevésbé divat az önálló és főleg az objektivitás mini igényével fellépő megalapozott véleményformálás. Pedig minél távolabb kerül az eredeti gondolat a forrástól, annál jobban ütközik a környezetével, mert a komoly gondolatok többnyire egyéniek is, és magukon hordozzák a keletkezés körülményei teremtette jegyeket, sajátosságokat, melyek annak károsítása nélkül alig átplántálhatók.
A gondolatok másik részét - jó merkantilista megfontolás alapján - pénzben mérik: egy-egy jó gondolatot, publicisztikailag jó anyagot a komolyabb helyeken megfizetnek, s ma már nem kevesen vannak, akik a könyvek olvasása közben is az "idézhető idézetek vadászatával" foglalkoznak. Különösen kedvez a folyamatnak, hogy ma már az olvasott anyag kényszerű reprodukálása is teszt formában történik (gondoljunk csak iskoláinkra, ahol a felelet egyéni voltát tanár és rendszer általában egyöntetűen utálja ), s az tudja kitölteni a legtöbbször jól a kérdőívet, akinek rendelkezésére áll a szkennelt szöveg, s abban szavakat, mondatrészeket tud keresni, idézni, mégpedig a tesztlap szerkesztőjének egyéni ízlése szerint.
Mindez persze nem új - mint annyi más a Nap alatt - csupán újra és újra meglepődve vesszük tudomásul, mennyire mai is az evangélium, mennyire árnyalt, mindenki számára meglepetéseket tartogató.

Miután pedig így elméláztam a nagy általánosságban, most hadd írjam le konkrétan, hogy bár Jézus tőlünk független létező, a mi "szavazatunktól" független Király, akit ma, az egyházi év utolsó vasárnapján ünnepel az Egyház, nekünk nem mindegy - viszacsatolásos módon -, hogy csak a szánkba adták-adják vagy sajátunk-e a mondat? A mi gondolatunk, a mi meggyőződésünk szól-e a szánkból? A király létezése önmagában megosztja a halandókat: olyanokra, akiknek Ő a királya, akik hallgatnak a szavára, akiknek számít a tanúságtétele, akik az igazságból valók. A másik oldal pedig a pandan, mely le sem írható, mert bár nagyon jól érzékelhető minden álkirályosdi, amit játszanak, de ha konkrétan megfogalmaznánk az ellentett oldal sajátosságát, az talán az olyan sérülékeny személyiségi jogokat sértené. Talán a félreértés és a sértődékenység abból fakad, hogy mi a hallható kiabálást tekintjük fontosnak (Pilátus is hangosan beszélt és gondolkodott!)."Király!" kiáltozásunkra pedig nagyon kevésszer halljuk a jézusi ( tulajdonképpen a bennsőben már meg is válaszolt, kétségbevonhatatlan) szentenciát: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” S a válasz - nem, nem a nyilvános, hanem a valódi - mindent elmond. Történetileg, aktuálpolitikailag és úgy konkrétan, itt és most, emberileg.

A felelettel pedig befejeződik az egyházi év. De mielőtt könnyedén "átsasszéznánk" az új advent hajnalába, ki kell, hogy kívánkozzék mindazokból - s legyen ez a valódi próba - egy-egy mondat, akiket Jézus megszólított. A hálaadás, a bánat és az elhatározás szavai, melyeket az utolsó vasárnapon Jézus ilyen váratlanul, végső értékelés gyanánt feltett kérdése váltott ki belőlünk.
- DI -



2003. november 21., péntek 12:43


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület