CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. augusztus 15., szerda, Mária napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Az idő határán

Mk 13.24-32 Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.

Apokaliptikus hangnak mondanánk, ha más szájából hallanánk a mondatokat. A végidőkre vonatkoznak, ami Jézustól ugyanúgy kézzelfogható valóság, mint akármilyen, a mára vonatkozó beszéd. "Divatja" volt ez a kornak, és tudjuk, hogy - silányabb formában - mennyire divatja a mának, miként a korábbiakban való laikus turkálás is. Egyrészről természetes, hogy a jövő dolgainak elmondása - jóslása - prófétálása eleve apokaliptikának minősül, másrészt nagyon jellemző a kor szellemére is, melyben megfogan, elterjed, szokássá válik.
Nem nehéz kitalálni, hogy hatásában rendkívül erős gondolatokról és beszédről van szó. Hiszem-nem hiszem: ha hallom, külön gondot kell fordítsak arra, hogy elhessegessem adott esetben magamtól, mert amiről szól, nagy hatással van-lehet rám. Nyilván egy "süketebb" kornak a hanghasználata ez, mely a "nem hallókat", mindenkit egyformán megérint. Másrészről az eljövendő tények közlője választhatja a keményebb közlésformát, mert adott esetben fontosnak tartja, hogy a hang mindenkihez elérjen. Olyan dolgokat fogalmaz meg vele, ami ugyanúgy elkerülhetetlen, mint az apokalipszis lovasai: végigdübörög az idő és időtlenség határán és végleges pontot jelent a történelem időfelhasználó tényeinek végén.
A messze hallatszó hang mégis valamilyan elő-adventi zöngét csal elő a bennsőmből: reggelente már csaknem a téli sziporkájával ragyognak a csillagok. Amikor sétára indulok a még alig-pirkadatban, elsőket zizegnek az idén későn lehulló levelek, és az elmúlás-eljövet kettőssége fogan meg bennem. Szeretném, ha a kemény szavak, az apokaliptikus mondatok nem a pusztulástól való félelmet, hanem az adventi ekvivalencia reményével átszőtt, reményteli valóságot lopnák a szívembe. Szeretném, ha a végső állapot békéje olyan lenne, mint a karácsony, hiszen ha más is a "díszlet", aki eljön ugyanaz, ugyanúgy szeret engem-téged-mindannyiunkat, mint az a bizonyos betlehemi kisded.
Szeretném, ha az élet betonfalai nem válaszanák mesterségesen ketté a valóság teljességét. Hiszem, hogy csak egy valóság van, csak annak teljességében élhetek, és annak keretein belül végezhetem. Bizonyosságom van az örökkévalóság konstansságában, megváltoztathatatlanságában, s ez reményt ad, hogy a megrendülő "díszlet" mögött mindig is ugyanaz volt, van és lesz.
- DI -



2003. november 15., szombat 13:14


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület