Dr. Vladár Gábor református lelkipásztort, teológiai egyetemi tanárt tudományszervező munkásságáért, az újszövetségi kutatásokban, valamint a bibliai örökség ápolásában kifejtett tudományos tevékenységéért, a jövendő teológus nemzedékek tudományos felkészítésében vállalt és betöltött szerepért Károli Gáspár-díjjal tüntették ki.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által adományozott, a magyar bibliafordítóról elnevezett Károli Gáspár-díjat Hiller István kultuszminiszter távollétében Koncz Erika helyettes államtitkártól 2003. október 30-án a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében vette át a további két kitüntetettel, Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára, és Vetési László református lelkészekkel együtt.

,,Áldjad és lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről". - idézi Vladár Gábor a 103. Zsoltárt, a szülői házból hozott zsoltáros örökséget, amely mindig erőt és örömet adott az igazi krisztusi értékeket valló, megtartó közösségekért fáradhatatlanul végzett munkájában.

- Vladár Gábor 20 éve a Soproni Református Gyülekezet lelkipásztora, 1998 óta a Pápai Teológiai Akadémia dékánja, az országhatárokon túl is ismert biblikus, akit beszélgetésünk elejéngyökereiről,  pályájának indulásáról kérdezek.
- 1952. január 6-án születtem egy öt gyermekes család ötödik gyermekeként Nyírmada községben (Szabolcs-Szatmár megye). Elemi iskoláimat ugyanitt jártam. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, és teológiai tanulmányaimat is Debrecenben kezdtem meg a Debreceni Református Teológiai Akadémián. Ötödévesen – 8 év debreceni középiskolai és teológiai tanulmány után - kerültem át a Budapesti Református Teológiai Akadémiára.

- Tanulmányaim végeztével a Dunántúlra kerültem segédlelkésznek. A pápai református gyülekezetben voltam nagyon rövid ideig segédlelkész, majd a Balatonfüredi Református Üdülőt vezettem egy nyáron át. Utána a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalába, Veszprémbe kerültem segédlelkészi szolgálatra, ahol egy fél évet töltöttem el. Mindez nagyon gyorsan, másfél éven belül történt. Egy segédlelkész könnyen mozgatható, mert – mint mondják – csak egy fogkefét kell beletennie a bőröndjébe, és már indulhat is a következő állomáshelyére. Ezt követően - az Egyházak Ökumenikus Világtanácsa ösztöndíjával - kijuthattam az akkori Nyugat-Németországba, és a Heidelbergi Egyetem teológiai fakultásán tanulhattam tovább. Hazajőve a Pápa melletti Takácsi községben lettem önálló lelkipásztor. Ott töltöttem öt és fél évet, ott is házasodtam meg. Majd 1983 tavaszán Sopronba jöttünk, ahol 1983. március 20-án, virágvasárnap tartottam az első istentiszteletet. Ez idő óta vagyok a gyülekezet lelkipásztora.

- Közben, természetesen, egyéb közegyházi tevékenységeim is voltak. 1990-től 1995-ig a Debreceni Hittudományi Egyetemen tanítottam bibliai teológiát és vallástörténetet, úgy, hogy hetente elutaztam a tanítási időben Debrecenbe. 1995-ben megszakadt ez a munka, amikor a Dunántúli Református Egyházkerület megbízott azzal, hogy szervezzem újjá az 1951-ben állami kényszer miatt bezárt Pápai Református Teológiai Akadémiát. Az intézmény 1998. szeptember 17-én nyitotta meg kapuit 6 tanszékkel, 6 tanárral és tizenhét hallgatóból álló első évfolyammal. A Főiskola most már hatodik évében van, dékánként igazgatom ügyeit.

- Két könyve jelent meg.
- Ezen a kettőn, A Róma 13, 1-7 parainézisének kor- és vallástörténeti hátterén és a Bibliai fogalmi szókönyvön kívül, sajnos éppen amiatt, hogy 1996-tól szervezési-építési kérdésekkel kell foglalkoznom, nagyobb könyvem nem jelent meg. De - az akkreditációs bizottság elvárásának is megfelelve - évente számos tanulmányt jelentetek meg különböző szakfolyóiratokban. Leginkább a Jézus élete kutatás kérdései és az evangéliumok foglalkoztatnak.

- A biblikusok között mintha hamarabb megvalósult volna az ökumené!
- Igen, mi biblikusok, egymás között, felekezettől függetlenül, nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Itt tudniillik nincsenek dogmatikai, vagy egyházpolitikai kérdések, amelyek esetleges megosztást jelenthetnének. Nyugodtan megírhatja – folytatja most már mosolyogva -, hogy megdicsérem a Katolikus Egyházat, mert nagy belső változásokon ment át a biblikus tudományok területén: komoly tudósgárdát neveltek ki az utóbbi időben. Nagyszerű biblikus konferenciákat rendeznek és nincs bennük félsz, konferenciájukra protestáns szakmabelieket is meghívni. Lassan már nekünk kell félnünk, nehogy lehagyjanak bennünket. De az sohasem baj, ha van egy kis konkurencia! – mosolyog tovább, majd visszakomolyodik. Mindez jobban motiválja a kutatásokat, ösztönzi a kutatókat is, harmadsorban pedig jól együtt lehet működni.
A Szegedi Biblikus Konferencián kétszer hívtak meg előadónak, és megtisztelő, hogy a Pannonhalmi Szemlébe is kértek tőlem cikket.

- Vladár Gábor nevét manapság főleg a “hit Krisztusa" fogalommal összekötve olvastam. Ez az, ami mostanában elsősorban foglalkoztatja?
- Igen, mert úgy gondolom, hogy a tudósok által “történeti” Jézusként emlegetett Jézus-kép tulajdonképpen csak egy “szellem-kép”, egy-egy tudós által kialakított kép Jézusról. Ahány tudós, annyi “történetinek” és természetesen “valódinak” kikiáltott Jézus-kép van forgalomban a szakirodalomban! Itt tehát nagy óvatosságra van szükség. Néhány évvel ezelőtt részt vettem a Pax Romana innsbrucki ülésén, ahol protestáns oldalról vitába keveredtem Vermes Gézával, aki egyébként a kérdés egyik legkitűnőbb szakértője, de aki úgy gondolja, hogy egyedül az általa felvázolt zsidó-Jézus kép hiteles. Pedig alázattal tudomásul kell vennünk, hogy minden egyes tudós, amikor megrajzolja az maga “történeti” Jézusát, akkor az sokkal inkább őrá hasonlít, mint magára Jézusra. A hit Krisztusát semmiképpen nem lehet ezekkel a Jézus-képekkel azonosítani, hiszen Jézus Krisztus “megközelítése” nem csak történeti eszközökkel és módszerekkel lehetséges. Számomra a kérdés nem csak úgy vetődik fel, hogy ki volt Jézus, hanem úgy: kicsoda Jézus?

- Milyen Vermes Krisztusa és milyen a hité?
- Nyilvánvalóan igaza van Vermesnek abban, hogy Jézus életének egy szeletét, azaz a környezetét, az adott kort és kultúrát fel kell vázolnunk, hogy jobban értsük Jézus életét, tanítását. De mindez még nem azonos az evangéliumok Jézusával. Itt mindenképpen fontos tényező a hívő értelem. A hit Krisztusa természetesen megint lehet egyéni, de nem törekszik kizárólagosságra. Ebből fakadt a másik problémám. Vermes történészként olvassa az evangéliumokat, mégis - messze túllépve a történészi hatáskörön - úgy fogalmaz, mintha a keresztyének Krisztusa már bevégezte volna történelmi küldetését, viszont az általa megrajzolt Jézus, a “példaadó ember és tanító” az egész emberiség központi vallásos személyisége lehet. Ez tulajdonképpen olyan utópia, amit egy történész feladatkörén túlmutat!

- Térjünk vissza a teológia izgalmas világából a nagyon is valós élethez! Milyen feladatok állnak a Református Egyház előtt?
- Hatalmas feladatok vannak a Református Egyház előtt, mert itt most valami olyan új kezdődik mindannyiunk életében, ami előtt még soha nem állt egyetlen egyház sem. Mindegyik felekezet érzékeli, hogy ennyire felgyorsult időben még soha nem éltünk. Pozíciók, állapotok, helyzetek hihetetlen gyorsasággal változnak. Alaposan számot kell vetnünk az európai uniós csatlakozásunk előtti időben azzal, hogy mit jelent az egyház ökumenicitása. Itt a Katolikus Egyház nyilvánvalóan előnyben van a maga “globalizációs" egyházszervezete miatt, míg a protestáns egyházak nemzeti alapon szerveződtek. Ezt a partikuláris, nemzeti szemléletmódot - a nemzetit nem levetve -, mindenképpen ki kell egészítenünk: legalább Európában kell gondolkodnunk. Új stratégiákra lesz szükségünk, mert nem is annyira az Unió és Európa lesz a legfőbb gondunk, hanem sokkal inkább az a nem ideológiai alapon szerveződő vulgár-materialista szemléletmód, amely egész Európát elárasztotta. Ezt a szemléletmódot csak a pénz és a profit érdekli. Ne örüljünk annak, ha valakik azt kiabálják nagy hangon, hogy nincs Isten, mert azután majd az következik, hogy nincs nemzet, nincs haza, nincs család, nincs testvér, csak egymás farkasai leszünk a nagyobb konc érdekében. És végül is nem lesz már semmi, csak a pénz. Ez pedig az ember végét fogja jelenteni.

- Úgy gondolom, olyan közösségeket kell létrehoznunk városainkban, amelyek az igazi krisztusi és emberi értékek gerjesztői és megtartói lesznek, ahol a közösség ezen értékek “gyakorlótere" is egyúttal. Az ilyen közösségeket nem féltem a jövőtől.

- Végül, de nem utolsósorban milyen tervei vannak Dr. Vladár Gábornak?
- Szeretnénk egyházunkat még jobban megerősíteni Sopronban, ahol egyébként csak 70 éve él református közösség. Húsz évvel ezelőtt 3-400, ma pedig 1500-1700 református él a városban és környékén. Létszámunk megsokszorozódott. Ezeknek az embereknek az összegyűjtése és az evangélium kohéziós erejével való egyben tartása most a legfontosabb feladat a lelkipásztor, a presbitérium és a gyülekezeti munkatársak előtt. A másik pedig a Pápai Református Teológiánk továbbfejlesztése. Idén kerülnek ki az első végzős növendékek a gyülekezetekbe, és Jézus Urunk szavai bizony itt is igazak: “gyümölcseikről ismeritek meg őket". A legfontosabb feladatok egyike teológushallgatóink korszerű tankönyvekkel való ellátása. Ez számomra az újszövetségi tudományok teljes tankönyvsorozatának megírását jelenti. De szívesen írnék gyülekezeteink oktatására olyan érthető kézikönyveket, amelyek - mintegy a “hétköznapok teológiájából” kiindulva - tágítanák gyülekezeti tagjaink teológiai látókörét.

- Szívesen látnám én is ezeket a könyveket saját könyvespolcomon.
Köszönöm a beszélgetést.

DI