|
Borka Sándor a Pannónia Galériában
Október 31-ig látható Borka Sándor művésztanár kiállítása a Pannónia Med Hotel kiállítótermében. A kiállítást egyfajta sajátos, változó kettősség jellemzi: egyrészről figurális ábrázolással megjelenített, realista művészeti produktumokat látunk a falakon, másrészről ez a szándék képről képre egyedileg és tudatosan módosul azzal, hogy mindegyik alkotás az expresszivitás eszköztárát is igénybeveszi.
A látottak kettősségét pedig az okozza, hogy némely képet annyira ez utóbbi jellemzi, hogy mintegy "melléktermékként" akceptáljuk a figurális megjelenítést, míg másokon inkább a realitás egyszerű, némelykor már-már szimpla megjelenítése okozza a meglepetést az előzőek után, amennyiben a másutt domináló expresszív jelek annyira visszaszorulnak, hogy nem azonos kiállítási körbe valónak érezzük a kifüggesztett alkotást (ez utóbbiak a városképek és a természetábrázolás egyes esetei).
Amennyiben lehet hiányérzetünk a tárlat egységességének ítéletében, úgy annak minden bizonnyal ez a jelenség az oka. Ugyanígy oszlanak meg, meglehetősen éles határral a témák-címek, s mintha még a technikai háttér is változna a használatban: egyfelől lendületes vonalak, élénk színhasználat, kifejezetten figyelemfelkeltő, csaknem "kiabáló" megoldások szólítják megállásra a nézőt, másutt pedig - legalábbis az előzőekhez képest - mintha "bedöglött színekkel", bántóan konzervatív formákkal vívna kilátástalan harcot a festő, és a siker is változó: van, amikor az anyag győz.
Ismét más alkotásoknál egyfajta földhözragadt realizmus bújik elő a figurából, masszív, megmozdíthatatlan, a kézzelfoghatóság közvetlen kapcsolatából szabadulni nem képes alak tekint ránk, másutt pedig éppen az addig távolságtartással, bizonyos misztikummal együtt megszokott arctípusból (arche) hiányzik ez az attitűd.
A világ szemléletének egységessége, a bizonytalan ingázás a pólusok között: ez az, ami az emberből a kiállítás szemlélőjébe átsugárzik. Mesterségesen osztott világok sorakoznak a galéria falain.
Az egyéni hangvétel az expresszionizmus modern divatkörében rendkívül nehéz: amikor az utca embere a szelíd hangra nem, csak a brutalitás többé-kevésbé kifejezett eszközeire reagál, ezen nem is lehet csodálkozni. Borka Sándornak - úgy gondolom - lesz még ideje és lehetősége az egységes szemlélet kifejező eszköztárának bővítésére és egységesítésére, a megszólítás erőfokozatainak nagyobb differenciálására, s akkor valóban teljes és egységes élménnyel fogunk távozni a kiállításról, hiszen tehetséges, s a kifejezésmódok használata egyes képein már most is sokat igér.
- DI -
2003. oktĂłber 21., kedd 15:23
|
