Mk 10.17-30 Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.

Van-e otthonod, testvéred, anyád, gyermeked és földed? Szerezted vagy kaptad, esetleg kényszerpályán örökölted? Otthonod van vagy palotád, testvéred, anyád, gyermeked van-e vagy csupán gondjaid velük, földed van-e vagy nyomasztó vagyonod, melyet féltesz, amit védeni, gyarapítani "kell"?
A gazdag ifjú történetén sokan és sokat vívódtak. Ugyanarról szól, valami hasonló radikalitást tartalmaz, mint az előző tanítások: az örök élet értékéről, arról beszél, hogy az mindent megér.
Persze vannak benne apró gondolati mellékvágányok, s ha már nehezen tudunk megbirkózni a földi értékeknek az égiekkel való összevetésével, legalább a néhány kis "mellékösvényt" derítsük fel, így próbáljunk meg eljutni a fővonal közelébe. A történetnek ugyanis vannak olyan megfogható tanulságai, melyek talán első olvasatra nem is annyira szembetűnők.
Például gondolnánk-e arra, hogy Jézus mennyire egyénre szabottan beszél! A gazdag ifjú példája sem valami általános, mindenki számára érvényes "recept". Ki tudná pl. elhagyni mindazt, amije nincs, ha - mondjuk - nem gazdag? Vagy ki merné a sokak közül a tökéletesség "partjára" állítani magát ("ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva"). Most ne a szokásos rosszindulat munkáljon bennünk! Fogadjuk el, hogy az ifjú tényleg jól nevelt és valóban jó másokhoz képest, valóban kora ifjúságától törekedett a tökéletességre, a bűntelenségre. Higgyük el: oka van annak, hogy Jézus "megkedvelte".
Vagy gondolnánk-e, hogy "megéri" tanítványnak lenni? Igen, elegünk van a pártokhoz tartozások kecsegtető ajánlataiból: mind a szocialista típus kétszínű kegyeskedéséből ("nem lehet valaki számára hátrány, hogy közénk tartozik"), mind az "egy az egyben" érdekérvényesítőkből. Jézushoz tartozni ugyanis feladatot, sőt adott esetben azt is jelenti, hogy sorsközösséget kell vállalni mindenben a Mesterrel. Ember számára nem valami vonzó perspektíva, hiszen a hitnek talán az egyik legnagyobb próbája, ugrás bizalommal a legnagyobb sötétbe, amikor már emberi létünk alapelemeit is Jézus kezébe tesszük. Hiába az előélt példák nagyszerűsége, a tanúságtételek a megtapasztalás minden kétséget kizáró igazáról, ha csak emberi mértéket használunk, csak emberi viszonylatokban gondolkodunk. Folyamatos átmenettel közelít az emberek sora Jézus felé, s valahol mi is ott állunk a gazdag ifjúval. Valahol megakadtunk, valami még hiányzik. Elszomorodtunk, megtorpantunk, pedig olyan lendülettel indultunk! Aztán a racionalitás felülkerekedett bennünk, s a szív nagylelkűségét legyőzte a rossz tapasztalatokkal kongruáló idő.
Megálltunk a mondat első felénél: "embernek ez lehetetlen", és azt mondtuk, akkor minek erőlködjünk? Nem olvastuk végig a mondatot vagy rosszul értelmeztük: úgy gondoltuk, hogy tehetünk akármit, majd Isten eldönti: lesz, ahogy lesz. Addig is csináljuk embermódra, olyan átlagosan, nem kilógva a sorból, óvatosan araszolva előre a ranglétrán. Ha Ő akarja, úgyis átprésel azon a valamin, amivel annyit foglalkoztunk már, hogy milyen természeti képződmény is, amire Jézus hivatkozik. Inkább várjuk, hogy a Golgotán megmozduló föld kitágítsa azt a hasadékot, hogy hízlalt magunk átférhessen rajta.
- DI -