|
Erdei Sándor üvegművész a Körmendi Galériában
 A Körmendi Galériában szeptember 13-án újabb négy kiállítás nyílott, melyekből először Erdei Sándor üvegművész munkáiról írunk. Sopronnak és polgárainak a tulajdonos nagyon sok lehetőséget nyújt és nemes célt szolgál, amikor rendszerességgel rendez olyan tárlat-együtteseket, melyeket hivatás- vagy foglalkozásszerűen a város nem tud, nincs lehetősége biztosítani. Minden fajta erkölcsi kényszer nélkül azonban hadd fejtsem ki azon véleményemet, miszerint a város iskoláinak, pedagógusainak, művelt polgárainak sokkalta jobban kellene megjelenésükkel pártfogolni a kezdeményezést: ilyen, belépődíj nélküli lehetőséggel nem sokan bírnak ma Magyarországon, és a nyugati példákat valamennyire is ismerve, a jövőben ez még kevésbé lesz így. (A "törzslátogató" már ismeri az elrendezést: a kapu alatt bal oldalon található a bejárata.)
A kiállítóhelyiségben borostyán (előkelőbb nevén amber) üvegből készült alkotások sorakoznak. Készítőjük míves mester, aki nemcsak iskoláit végezte el, de a Salgótarjáni Síküveggyárban is dolgozott. Jól ismeri tehát az üveg természetét és tulajdonságait. Minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy lehetősége volna több, más technika közül is választani, amikor ezzel a merev és sajnálatos módon törékeny anyagból szeretné létrehozni az alkotásait. Például választhatná azt, mint sokan mások, hogy a körülbelül várható eredmény megközelítését végzi csak el technikailag, majd a természet adta - és általa felismert - véletlenszerű formákat bonthatná ki tudatosan, így közelítve meg, esetleg újabb és újabb technikai trükkökkel, azt, ami a nézőt megfogja, őt magát pedig megkülönböztethető "egyéniséggé" avanzsálja az üvegművészek sokaságában.
Erdei mégsem ezt teszi. Az anyag ridegsége (nevezhetjük ezt megszemélyesítéssel ellenségességnek is) ellenére semmit nem bíz a véletlenre. Igaz, hogy ugyanazon öntőformát többször is felhasználva, de kiönti az alakot - két félben, hogy a középkor körbejárható, vagy félben, hogy a barokk csak elölről megcsodálható szobormintájára üssön -, majd az anyag formáját kézi mintázással véglegesíti. Ezzel nyilván tudatosan veszti el az üveg eredendően sima felületét, de így nyer - sokszor ugyanazon alapformán belül - szuverén vonásokat hordozó alakokat, melyek a földszint napfényes fehérjében áttetszően és átlátszatlan színesben pompáznak.
(Az eddigi üvegkiállítások vékony falú üvegeinek csaknem mindegy volt, hogy milyen irányba fordítják, mert a felület belülről is láthatóvá tehetőnek bizonyult, illetve adva volt, hogy képszerűen a falon, drapérián helyezendő-e el a műtárgy. Itt már nem mindegy, hogy háttal az ablaknak láthatjuk a vastag formákat, mert a természetes fény lehetőségét eleve elveszítjük, amikor a felületet csodálnánk. Egyszerűen megfordítani sem érdemes, mert a körbejárható alkotások mindkét fele önálló élményt kínál. Talán nem lenne felesleges ilyen esetben megfontolni az ablakra merőleges elhelyezést, mert akkor a két fajta - természetes és mesterséges - fény egymást kiegészítve hozná ki a felület csodáit, miközben nem veszne el a vékonyabb területek áttetszősége sem.)
Azt kell mondanunk, hogy Erdei Sándor művei mentesek mindenfajta túlzástól, művészieskedéstől. A nagyfokú absztrakció és sűrítés ellenére - talán a mértéktartó formai és stiláris elemeknek köszönhetően is - közérthetők, ugyanakkor lényegretörők, modernek és szépek. Alkotójuknak, mindannyiunk örömére, sikerült átadni mindazt, amit nagyon meggondoltan, előre eltervezetten beleálmodott az üveg ezen megcsodálható figuráiba.
A kiállítás a Körmendi Galériában (Templom u.18. ) naponta 10-18 órág, december 14-ig tekinthető meg, hétfő kivételével.
- DI -
2003. szeptember 15., hétfő 12:39
|
