CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Szepes Péter grafikus a városi könyvtárban

A rendszeres kiállításlátogató többnyire legalább a tárlat címét figyelmesen elolvassa, mert abból kb. tudhatja-sejtheti, hogy mire számíthat. Talán ismeri is az alkotót, látta már műveit, vagy legalább azok egy részét.
Azt már többször tapasztalhattuk, hogy a művészeti tanulmányok elvégzését többnyire bizonyos körülmények megszabhatják, irányíthatják, így nem biztos, hogy minden képzőművész a valódi tehetségének megfelelő jelzőt kapja. Pl. festőből szobrász lesz és vica versa. A foglalkozást mutató utótag azonban többnyire azt jelzi, hogy valaki miben tehetségesebb - azért használja azt a bizonyos szót neve mögött -, hiszen mindenki mindenben egyformán jót nem alkothat.

Nos, akik megtekintik az egy hete már a Pócsi utcai épületben látható tárlatot, Szepes Péter műveit, azok igazolhatják ezt a tapasztalati tényt. Szepes Péter távoli -általunk többnyire csak filmekből, képekről ismert - tájakra próbál elkalauzolni mindnyájunkat, sőt - feltételezem - akvarelljeivel még ennél is lényegesen többet szeretne: kiemelni a tájból az ő szellemében megőrzött jellemzőket, s a formai- és színvilágot ílymódon gazdagítva elénk tárni.

Nyilván az egyén befogadóképességétől és elképzeléseitől, eddigi ismereteitől is függ, hogy ez mennyire sikerül: ez egyéni és a befogadó oldal függvénye. Az azonban nem lehet véletlen, hogy a festményeknek - beleértve a Sopron részleteit, kényszerkompozícióba összevágott motívumait is - közel sincs olyan hatásuk a szemlélőre, mint a grafikus anyagnak, mely, sajnos, jóval szerényebb.

Mindamellett, hogy a kiállítás tanúskodik a szerző acceptionális érzékenységéről, ugyanakkor a expresszív oldal behatároltságát is bizonyítja: arról mesél egy kiállítás képei között, hogy ki miben lelheti meg igazán saját gyönyörűségét - egyben a mi örömünket, consensualitásunkat.

- DI -



2003. szeptember 12., péntek 17:19


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület