|
Barokk hangulat a belül is megújuló domonkos templomban
A XVIII. században épült Domonkos templom több éve tartó restaurációja
egy újabb szakaszához érkezett. A jellegzetes barokk belső megújításán
dolgozó Velledits Lajossal rajzteremben folytatott beszélgetésünkkor a
restaurálás koncepciójáról, anyagi és egyéb nehézségeiről, illetve a korok
szemléletbeli különbségeiről beszélgettem.
|
|
Velledits Lajos restaurátor
|
- Mennyire volt rossz állapotban a templombelső?
Feltétlenül szükség volt már erre a helyreállításra, hiszen Zádori
Zoltán 1973-ban készült, három nagy mennyezeti szekkója a tetőszerkezet
rossz állapotának köszönhetően elázott és beázott. Az elöregedett, elszennyeződött
festékek ezért levelesen peregtek lefelé, ami rendkívüli mód zavarta a
híveket és a rend tagjait egyaránt.
- Mit illik tudni Zádori Zoltánról, és a stílusáról?
Egy nagyon érdekes egyéniség volt a Dunántúlon élt, két évvel ezelőtt
elhunyt, Zoli bácsi. A nagy templomfestő generáció egyik utolsó tagjaként,
sajátos stílusban alkotott. Tanulmányait még a háború előtt végezte, így
művein érződik a római iskola édeskés hatása, melyet elegyített egy általában
modernnek tartott, kubisztikus stílussal.
- A szekkók helyreállítása mellett mi változik meg majd a mennyezeten?
A képek köré új architektúrát festünk, amit nekünk kell kitalálni.
A díszítésekkel valamiféle ellenpontot szeretnénk teremteni Zádori Zoltán
nagy, “moderneskedő” festményeinek. A motívumok beborítják majd a teljes
csehsüveg boltozatot, a mennyezeten átívelő heveder íveket, és az oldalkápolnák
dongaboltozatait is. Lefelé, pedig harmónikus és világos színekkel próbáljuk
elcsendesíteni azokat hogy, elsősorban a templom gyönyörű, barokk oltárai
érvényesüljenek. Tehát mindenképpen valamiféle teljességre törekszünk,
össze kívánjuk hangolni a mennyezeti szekkókat és a barokk templombelső
jellegzetességeit.
- Hogy néz ki egy ilyen helyreállítás menete?
Első lépésként egy építész-technikussal felméretjük a “terepet”. Jelen
esetben a mennyezet kiterített nézetére is szükségünk volt, hiszen a díszítések
az egész gömbfelületet beborítják majd. Az oldalfalak esetében könnyebb
helyzetben vagyunk, azokon kevesebb lesz a díszítő elem, és a nézetük amúgy
is megmutatja saját magát. A megtervezett motívumokat egy kartonon felnagyítjuk
1:1 méretre, majd pausz papírra átmásolva kilyuggatjuk, és szenes zacskók
segítségével átrajzoljuk a falra. A szekkók restaurálása a rájuk rakódott
szennyeződésektől történő megtisztításukkal kezdődik, amely eljárás során
sajnos az eredeti festékekből is elvesztünk valamennyit. Ezt követően a
felületet egy konzerváló szerrel kétszer-háromszor átpermetezzük, így sikerül
rögzíteni a peregő festékdarabkákat. Utolsó, ám legjelentősebb lépésként
kiegészítjük a hiányokat, különös tekintettel Zoli bácsi közel száz négyzetméteres
mennyezetképére. Szép számmal akad olyan falfelület, ahol a vakolat pótlását
is elvégezzük.
- Mi alapján tervezik meg, milyen díszítések kerüljenek fel?
- A motívumok megfestésekor igyekszünk a XVIII. század közepének szellemét
visszaidézni. A festésmód is követi a századra jellemző általánosan bevált
freskófestő gyakorlatot, annak dacára, hogy jelen esetben szekkókról van
szó. A színelőkészítés, és a színválasztás is a barokk ízlésnek megfelelően
történik, ugyanis ezek bizonyos jelentéssel, imitációs szándékkal bírtak.
A nyers építőanyagokat mindig valamilyen nemesebb hatású anyaggal próbálták
elfedni, mintha egy vakolatból rakott pillér márványból, egy gipszből öntött
oszlopfő, pedig aranyból lenne. A hétköznapi nézelődő így könnyen zavarba
jött, nem tudván mi az ami valós, és mi az ami “csak” imitáció. Ám ezekből
a fogásokból már sok feledésbe merült, annak ellenére, hogy a neobarokk
idején próbálkoztak az újjáélesztésükkel. Mi is a XVIII. század szellemének
“visszaidézésén” fáradozunk, annak ellenére, hogy ma már más eszközökkel
dolgozunk, és időben is távol vagyunk. A múlt és a jelen között nagy a
szemléletbeli különbség, hiszen ha a falon valami ma megjelenik, az a fogyasztói
társadalom igényeinek megfelelően összeválogatott színkártyákkal történik.
Ennek ellenére mi a természetes festékből (pigmentekből) keverjük a színeket.
- A kívülállónak nyugodt foglalkozásnak tűnhet az önöké. Mégis mi az,
ami mégis “stresszesé” teszi ezt a pályát?
- Az időjárás és a pénz. A +15 C fokos hőmérséklet a legideálisabb,
hiszen akkor lehet a megdermedt falfelületre rávinni a festéket. A nagyobb
munkálatokat e feltételek megléte nélkül sajnos nem tudjuk elvégezni. Tehát
a restaurálásnak a nyári időszak kedvez, a teljes három hónap azonban a
legritkább esetben áll a rendelkezésünkre, mégpedig a pénz hiánya miatt.
A manapság négyzetméterenkénti 50-60 ezer forintos, vagy még annál
is magasabb költségeket legtöbb esetben kormányzati forrásokból állják
a “megrendelők”. A központi költségvetés általában januárra alakul ki.
Az illetékes minisztérium viszont csak május felé kapja meg a kialkudott
pénzeket, amelyeket jó, ha augusztus közepére leoszt a helyi szerveknek.
A pályázatok elbírálása után jobb esetben is októberre kapjuk meg a munkálatokhoz
szükséges pénzt. Vagyis az egész rendszer abszolút idétlen, és teljesen
ellentmond a restaurálásnak, és annak technikai és műszaki szempontjainak.
|
|
Velledits Lajos restaurátor Incze Mózes
restaurátor-kollégájával
|
- Az idétlen rendszert figyelembe véve, mikor gyönyörködhetünk a
megújult barokk belsőben?
- Nem merem elkiabálni ezt a dolgot, karácsonyra szeretnénk valahogy
összehozni. Hogy ebből mennyit tudunk megvalósítani, az még kérdés. Tehát
addigra a mennyezetről mindenképpen szeretnénk levonulni, és áttérni a
guruló állvánnyal elvégezhető kisebb munkákra. Arra is gondolni kell, hogy
mínusz fokokban nem lehet dolgozni. Jelen pillanatban itt tartunk.
Stöckert Dávid
Fotó: T. Sz.
Kapcsolódó cikk:
Négyszáz
éves freskótöredék a Storno ház földszintjén
2003. szeptember 05., péntek 09:01
|
