Bécs nincs messze. Ha "kilép lovaival", akár 3/4 óra leforgása alatt ott lehet az ember, leszámítva persze a kötelező autópálya-felújításokat és eltévedéseket. A meleg természetesen mindenkit megvisel ott is, de egyrészről ez a garancia arra, hogy kisebb a forgalom: csak a mindent elözönlő japánok és az obligát turistabuszok tartóztatják fel a siető idegent (de minek is sietni?), kerékpárosok száguldanak a Ring-ből "kiszakított" kerékpárutakon, vadmotorosok száguldanak el mellettünk a bécsi fiakkerek maradandóan hátrahagyott szagos emlékei között szlalomozva.

A Burggarten mellett elsasszézva (a keskeny út mindkét oldalán autók állnak) közelítjük meg a 3 hónapja megnyílt, sok millió euróért felújított Albertinumot. (Nevét Mária Terézia legkedvesebb, Krisztina lányának férje, Albert von Sachsen-Teschen herceg után kapta, aki a híres grafikai gyűjtemény alapjait megvetette.) Nem is tudom, hányadik csodás kiállítóhelye ez Bécsnek, minden jóval felszerelve, ami csak manapság ehhez hozzátartozik. A látogatót reprezentatív mozgólépcső viszi fel (ennyire telt, mert lefelé már csak a bonyolultabb lift és az egyszerűbb, de fáradságosabb lépcső között lehet választani.

Ha végigálljuk a legalább 80 méteres sort és leperkáljuk a belépti díjat (a mi zsebünkhöz nem is olyan kevés), máris beléphetünk a csodák birodalmába, a csupa-márvány borítású épületbe, fedett udvarába, teljesen felújított termeibe, és Európa legszebb kiállításait szemlélhetjük.

Ha elfáradtunk, akkor az Opera hátsó homlokzata mögött elhaladva máris a Burggartenben pihenhetjük ki a fáradalmakat. Cédrus, fenyők, rengeteg zöld, pálmaház, tó biztosítja a megfelelő környezetet, melyet a hétvégére a városban maradó polgárok ki is használnak: a feltűnőség határáig megszabadulva a felesleges ruhadaraboktól, elfoglalják az egykori királyi felségek helyét és élvezik az árnyékot és a jó levegőt, itt, a város kellős közepén.

Ez persze nemcsak a galambokra vonatkozik, hanem első Ferenc Józsefre is, akire éppen egy mellette fekvő hölgy mutat a könyökével. Minden van itt, mi szem-szájnak ingere. S aki nem hiányozhat - bár konkurenciának ott van, mondjuk az első köztéri bécsi lovasszoborszobor is -, az nyilván Mozart.

Szobra az egyik bejárati kapuval szemben magasodik, s akinek temetésén csak néhányan toporogtak, annak aranyozott szobra előtt ma virágból hatalmas violinkulcs pompázik. Hiába, Bécs megbecsüli, ami az övé, s mindenkit visszavár.
- DI -