Rakovszky Zsuzsa több évtizedes lírai alkotómunka után prózaíróként debütált A kígyó árnyéka című regényével. A bemutatkozást mind az olvasók, mind a kritikusok üdvözölték, s a könyv a legrangosabb irodalmi elismerést, a Magyar Irodalmi Díjat is elnyerte. A kuratórium a díjjal mindig az előző év legkiemelkedőbb szépirodalmi művét jutalmazza. Azóta megkapta a Márai Sándor-díjat is. Az írónőt könyvéről, a regényírásról s távolabbi terveiről faggatta a soproni Ünnepi Könyvhéten Füzi Edit, a Soproni Képzőművészeti Társaság titkára.

- Mindig is érlelte a gondolatot, hogy egyszer ezt a regényt megírja, vagy ez önnek is új vállalkozás volt?
- Ennek a regénynek az ötlete onnét ered, hogy szívesen olvasok helytörténeti munkákat: nem az úgynevezett nagy történelmi események érdekelnek, hanem az, hogyan éltek az emberek annak idején. Ezeknek az olvasmányoknak a hatására játszódik a XVII. században A kígyó árnyéka.

- Ha az ember történelmi korba helyez egy regényt, mind történetileg, mind nyelvileg rengeteg kutatómunkát kell végeznie. Ön hogyan indult el?
- Ami a nyelvi előkészületeket illeti, a regény írásával párhuzamosan sok korabeli széphistóriát, önéletírást olvastam. A történeti kutatásban pedig nagyon sokat segített a soproni levéltár. Az elmúlt néhány évben sorra adták ki azokat a régi soproni krónikákat. A Soproni Szemle lapjain is nagyon hasznos információkat szereztem. Soproni születésüként ma is kicsit kétlaki életet élünk a fiammal.

- Ursula, a regény főszereplője kettős életet él: van egy a külvilág előtt is vállalható, látható élete, és van egy elfojtott, csak önmaga és az apja, illetve a későbbi férje által ismert bűnös titka. Annak, hogy ez a kettős lét, a külső és a belső a XVII. századba lett transzponálva, van valami többletjelentése?
- Hát igen, nagyobb volt a tétje. Részben ezért is került a cselekmény ebbe a korba: ami egy XX., XXI. századi történetben elfojtott vágy vagy neurotikus szorongás lett volna, abból így valóságos történés vagy súlyos veszedelem lett.

- Mennyire lehet A kígyó árnyékát lírai önvallomásnak tekinteni?
- Nyilván vannak benne elemek, amiket annak is lehet értelmezni. Az idegenségérzés például, hogy a főhősnő nem találja a helyét, vagy másnak érzi magát belül, mint amilyennek a világ szemében látszik.

- Ursula életében nagyon nagy szerepe van az álmoknak, elsősorban a lidérces álmok térnek éjszakáiban vissza. Az ön életében milyen szerepet játszanak az álmok?
- Én nagyon szeretek álmodni, bár nekem is vannak visszatérő lidérces álmaim, pl. a tűzzel kapcsolatban. A dramaturgiai funkciójuk Ursula álmainak az, hogy az olvasó megismerje belőlük belső világát. A tűz azért is került a regénybe, mert 1676-ban óriási tűzvész pusztított Sopronban, majdnem elpusztította az egész várost, és ezt meg akartam valahogy örökíteni.

- Ursula élete nemcsak azért kettős, mert mást hisz róla a külvilág, mint ami a valóság, hanem azért is, mert a mindennapi világán túl nagyon erőteljesen hat rá az álmok világa is.
- Én azt szerettem volna, ha ez kissé összemosódik, hisz Ursulának tulajdonképpen már a valós élete is álomszerű. Úgy szerettem volna írni, hogy ezt az egészet csak álmodta, képzelte valaki, talán az elbeszélő, talán Ursula maga vagy akár valaki más.

- Érdeklődött már valaki a regény megfilmesítésére, fordítására?
- Igen. Ugyanaz a Deák Krisztina, aki Závada Pál Jadviga párnáját is filmre vitte.

- A jövőben a regényírást folytatja, vagy visszatér a lírához?
- Nemrég fejeztem be néhány fordítást, most pedig egy újabb regényen dolgozom, de az egészen más témájú és más szerkezetű lesz, mint A kígyó árnyéka. Itt egy kislány áll a középpontban, aki hall különböző történeteket, ezek a történetek viszont felnőttek történetei. Egyaránt érdekel az 1930-as, ill. az 1950-es évek világa. Még titok, nekem is.

Csiszár Ágnes