Jn 20.19-23 Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Egyházi iskola nem alsós diákja járt nálam, s amikor az iskola újra-látogathatóságáról kezdtünk "tárgyalni" betegsége végetértével, szóba került név említése nélkül, hogy a hétfő még ünnep. "Milyen is?" kérdeztem, s a válasz néma csend volt.
Híres fiziológus kutató beszél a TV-ben arról, hogy a tudás raktározásáról, az ismeretanyag felidézéséről és az érzelmek anyagi hátteréről szeretne többet tudni: a késztetésről - mondom én így, Pünkösd előtt, hiszen a késztetés egész életünk mozgatórugója.
Azt hiszem, hogy a valóság ezen két szelete - cseppben a tenger - világosan mutatja, hogy a galamb konkrét képében röpködő isteni személyes forrás milyen dualisztikus (mit dualisztikus, polisztikus, sok-sok vetülettel rendelkező és kicsit bizonytalan) képet rajzol a bensőnkben. Amikor az evangéliumhoz, mint forráshoz nyúlunk segítségért, akkor sem válnak sokkal konkrétabbá ismereteink, hiszen az egésznek valósága az isteni létből, a szeretetből nyeri az átadott ismereteket. Erről pedig beszélni nehéz, csak megélni lehet, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben is sokkal konkrétabb a tanítványok "megbátorodása", tanúkká válása, mint az elméleti ismeret.
Ezzel pedig ismét csak oda lyukadunk ki, hogy a lét isteni formáját választó ember ismerete a kapcsolat kiteljesedésén gyarapszik, és mást nem mond, nem mondhat a tudásáról, mint azt: így és így éltem, így jutottam hozzá. Ez pedig sokaknak nem tűnik elégnek, másságukat, az egyéniségüknek nem megfelelő időt és módot hangsűlyozzák, visszafordulnak, és nem jutnak el a kapcsolatig, amelyben Pünkösd lelke is megszólalhatna.
Betü és lélek, ismeret és indíttatás látszólagos dilemmája intellektuálisan nem feloldható. Amit kicsiben a gyermekeink-unokáink agyába töltendő ismeretanyag bejuttatásával kisérletezők és az annak szurkolók frusztrálódása jelent, az csak töredéke, zsugorított mása annak, ami az egész élet ismeretek birtokában szándékozó úgymond tökéletes megoldása, a felhalmozó élet elszalasztó rohanásában kihagyott "ziccerek" szörnyű gólem-meddőhányója, létezés torzója körülöttünk.
Egy galamb, egy ismeret, egy szándék, egy magatartás, egy kapcsolat Istenben. Ez minden, ez Pünkösd. S ha nominalizáltuk is, nehogy azt higgyük: birtokolhatjuk is.
- DI -