|
Négyszáz éves freskótöredék a Storno ház földszintjén
Négyszáz éves freskótöredékekre bukkantak a restaurátorok
Sopronban a Fő téri Corvinus étterem felújítása során a Storno-házként
ismert műemléképület földszinti helyiségeiben.
Május 21-én a már befejezeződött restaurálási munkálatokat
követő átadás alkalmával Velledits Lajos restaurátor a feltárás
részleteiről számolt be.
A Storno ház
Forrás: Soproni
KépIndex
"A ház a XV. században Haberlaiter Miklóa tulajdona, ekkor -1482-83
telén - szállt meg e házban Hunyadi Mátyás. A XVII. században a Sárkány
családé (Storno Miksa, A Storno-caalád magángyűjteménye. S. Szemle
1942, 184., 5.). Sárkány István özvegyét elvette Festetich Pál, a rokonságtól
megvásárolta a házat 1698-ban, mely vételt I. Lipót megerősítette és adómentességet
is adott ; ez ellen Sopron városa fellebbezéssel élt. Sok huzavona után
végre Festetich 1699-ben ezer forinttal és egy telek átengedésével megváltotta
az adómenteséget, erre beiktatták a birtokba. A családi iratokban mint
szabad ház szerepel. (Szabó: A herceg Festetich család története. 43.)
A földszinten, valamint az első emeleten számos helyiség keresztboltozattal,
a második emeleten két helyiségben kora-rokokó stukkómennyezet, a
másodikban a rácsmotívum is jelentkezik (1740 körül), a fogadóteremben
rokokó indák, erősen aranyozottak.(Dr. Drávai István : Sopron Műemlékváros
ISE-2002)"
Velledits Lajos szerint már Mátyás király idejében
emeletes lehetett a ház.
1560 körül Sárkány Antal átépítette a házat, úgy,
hogy – valószínűleg a kapualjban meghagyott az ülőfülkék kivételével
– az előtte álló gótikus házrészt lebontatta. Az a boltozat, amelyre jellemző
a élek külön kiemelése jellemző, és amelyekre klassikus díszeket tettek
Magyarországon egyedülálló. Az egyetlen, ebből a korszakból származó emlék
a lőcsei városházán található.
A festésről – amint azt a restaurátor elmondta – annyit
lehetett megállapítani, hogy egy előző korszakában bemeszelték a falakat,
amelyre vörössel címereket, valamint egyéb jeleket festettek.
A földszinti helyiségbe belépő a bal oldali falon
egy olyan feltárt és restaurált címertöredéket lát, amely a főbejárat
melletti 1563-ban készült címerrel mutat rokonságot. Ugyan a címer gazdája
még nem ismert (ez is egy a sok elvégzendő feladat közül), de Velledits
Lajos azt feltételezi, hogy a jelenleg feltárt és restaurált, furcsa négyes
formájú, kőfaragú jel alakú motívum egyidős lehet a már régebben feltárt,
bejárat melletti címerrel. Nyilvánvló, hogy ez a festés jobbra balra folytatódott,
aminek már csak töredékei maradtak meg.
– A restaurálás során a helyiség Fő tér felőli, ez előbbivel szemközti
falán láthatóvá vált képtöredék tanulmányozása folytán, nem kevés gondolkodás
után a restaurátor egy sas farkát, fejét, illetve egy piros foltocskában
egy koronának a töredékét vélte felfedezni, amely feltételezés helyesnek
bizonyult, ami után a festménytöredék egy része is előtűnt a több réteg
festék alól. Sajnos, a villanyvezetéket a címermadár testén át vésték a
falba, így az már menthetetlenül tönkrement.
A címertöredék korának megállapítására két variáció
is elhangzott. Lehet, hogy maga Sárkány Antal Ferdinánd-pártiként kétfejű
sassal próbálta kifejezni a Habsburg-házhoz való hűségét, azt viszont tudjuk,
hogy Sopron város címerében 1622-ben, II. Ferdinánd adományaként jelenik
meg a sas.
Amint azt a húszas évek elejéről származó felmérések
is bizonyítják egy közfal is volt a feltárt freskók szomszédságában. Ahol
a közfalnak a boltozattal nem volt mindenhol kötése, ott maradtak meg a
töredékek.
Külön említést érdemel a csillagos festés, ami túlmegy
a homlokfalon. A jelenleg tojáshéjű színre festett bejárati helyiségben
nincs csillagfestés.
Jellemző, hogy 17 században – valamilyen oknál fogva – elterjedt a
venyigefekete-festés, a sárga csillagokkal - mondta a restaurátor. A soproni
venyigefekete csillagos festéshez hasonló a budai várban is előkerült,
ahol mindössze két négyzetméternyi falrészen mutatható be. Velledits szerint,
Sopronban, ahol a török megszállás nem szakította meg a művészetek folyamatos
fejlődését, lépten-nyomon ezzel az anyaggal találkozunk különböző formában:
például a soproni Szent György utcai Jezsuita terem stukkóinak közeit megkutatva,
vagy a korábbi Jezsiuta konviktus termeiben ugyanezt a kékes-szürke
fekete festéket találjuk
A nagyon karakteres, kékes -fekete festék
előállítása is olcsó volt: úgy nyerték, hogy a szőlővenyigét metszés után
elszenesítették, porrá törték, és mésszel keverték. Ugyanakkor egyszerű,
de mutatós volt, ezért is lehetett egy általánosan kedvelt festék amelyet
a budai várban a Fekete Sas patikában, Gödöllőn a Hamvay-kúriában,
vagy Miskolcon a Rákóczi ház földszinti részeében is megtaláljuk.
Érdekességként említette meg a restaurátor, hogy a művészettörténet
sem nagyon figyelt eddig erre a festésre, ugyanis a kutatók a fekete venyigefestést
általában egy-egy tűzvész nyomának regisztrálták, holott az eddig nem eléggé
méltatott anyag a 17. századi graffito-művészetnek is alapanyaga.
A ház restaurálása idején azt látták, hogy ez a csillagos
minta szép, és a munkát rábízták a szobafestő iparosokra, akik táblafestékkel
lekenték és sárga csillagokat tettek rá, néhol pirosakat is, úgy hogy mindent
bekentek feketére.
A feltárásnál végig feltárókalapáccsal dolgoztak.
A poros konzerválatlan rétegre a szobafestők rákentek egy glettréteget,
sajnos az alatta lévőt nem konzerválták semmilyen szerrel. A kőművesek
a lábazati részen vakoltak és rádörzsölték a habarcsot az eredeti felületre.
- A kiegészítéseknél azt tartotuk szem előtt, hogy mindenki számára
felismerhető legyen, hogy a festmény mit ábrázol. Venyigefeketéből kevertünk
egy kiegísző-anyagot, amit megpróbáltak textúrásan fölvinni, úgy hogy eleget
tegyünk az 1969-es Velencei Chartaban foglaltaknak, ami azt követeli, hogy
megkülönböztethető legyen a kiegészítés az eredetitől..
Így a restaurált felületen az sötétebb foltocskák
az eredetiek, valamint a csillagok közöttis vannak eredetiek. Visszahoztuk,
a kígyó alakú motívomik, megítélésünk szerint míniumból készült vöröseit
és az okkereket. Sikerült a történeti hűségét tükröző helyreállítást megvalósítanunk,
javasolom, hogy a helyiség többi részének is helyreállítását - mondta Velledits
Lajos.
A műszaki átadás a még restauráció előtt álló helyiségben
zajlott
A jelenlévők – Zentai Ferencné általános előadó
a (Kincstári Vagyoni Igazgatóság), Prekker Emma a műemlékvédelmi
hatóság képviseletében, Máthé László műszaki vezető a Soproni Ingatlankezelő
Kft.-től – egyetértettek abban, hogy miután a bejárati címert feltárását
követően, mindig azt a réteget tárták föl, amivel együtt a venyigefekete
festésnek nagy része eltűnt. A történelmi hangulatot tükröző helyiség helyreállítása
szempontjából eddigi mostoha sorsának oka pedig az volt, hogy a Strono-ház
emeleti részének a helyreállíása ezt mindig háttérbe szorította.
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság finanszírozásában
másfél millió forintos költséggel megvalósult restaurációs munka mostantól
fogva különleges látvánnyal és értékkel gazdagította a vendéglátó helyiséget
(és a várost), amely nem csak vonzerőt, adott esetben reklámot jelent,
de a tulajdonosnak, a kezelőnek, a bérlőnek és a műemlékvédelmi hatóságnak
további felelősségteljes feladatot.
T.É.
Kapcsolódó oldalak:
Soproni KépIndex
2003. május 21., szerda 22:28
|
