Más, leíró, elbeszélő jellegű technikákkal összehasonlítva, gondolatiságából, ábrázoló-múltjából adódóan a grafikát a költészettel lehetne rokonítani.
A kisgrafikát pedig – amelyben még sűrítettebben, egyidejűleg jelenik meg múlt, jelen és jövő – a metaforákkal, amelyek megértéséhez esetenként nem elég magát a nyelvet, de annak elvont fogalmait, utalásait is jól kell ismerni. A grafikához bizonyos vizuális műveltség is szükséges.
A grafikák – akár az elvont, mély gondolatiságú versek – üzenetének megértéséhez a látvány befogadásához szükséges elvonatkoztatás a művész saját világa és a magunk közötti viszonyok megértése messze több a világ, az események szolgai leképzésénél.

Nem a szemet gyönyörködtető naturális tájképek módjára várják a rábólintós "szép!" - megállapítást Bálint Ferenc művei sem, bár kétségtelenül szépek.
Nem elvontnak kikiáltott, – és a koncepció-nélküliségük miatt (amit blöffnek is neveznek) – magyarázgatásra szoruló művekről van szó, hanem olyan nyelvet/nyelvezetet használó, aforizmatikus vizuális művekről, amelyeknek a "nyelvtanát", a szókincsét a befogadónak is birtokolnia kell. És minél magasabb fokon "érti és beszéli" a grafika – ez esetben a kisgrafika vizuális nyelvét – annál többet ért meg Bálint Ferenc világából a látogató.
Mint ahogyan a néhány nap alatt semmilyen idegen nyelv, semmilyen csodamódszerrel sem tanulható meg, ugyanúgy a grafika nyelvezetének megismerése és értése is igényel némi, a szemlélő részéről történő "tanulást", amelyre való affinitás, természetesen személy-, alkalom és idő-függő, de semmiképpen sem mellőzhető.
S hogy ez a gondolatátvitel – egy adott szellemi szinten való kommunikálás – miként sikerül, függvénye annak, hogy e törvényszerűségeket ki hogyan tudja elsajátítani, elvont üzeneteiben érvényesíteni.

A grafikának a csaknem 6000 éve kimunkált vizuális szabályainak törvényszerűsége működik Bálint Ferenc műveiben.
A művész kisgrafikái intellektuális alkotások, ugyanakkor személyesek, kapcsolatot-teremtőek. Például a nagyméretű művekkel ellentétben, a nézőt, már csak méretük miatt is maguktól nem távolodni kényszerítik, hanem közelebb vonzzák.
A kisgrafika "univerzális", a szó legnemesebb értelmében: a felületes szemlélőnek is üzen, a részleteit felfedezni és megérteni kívánónak szintén, ez utóbbinak természetesen mást, másként és többet.
Gondolkodásra késztetnek Bálint Ferenc művei, a gondolkodás pedig időigényes, és valljuk be, nem divatos időtöltés.

Ha pedig, a grafika és kisgrafika intellektuális alkotás, – hangsúlyozom, nem abban, hogy magyarázgatásra szorul, hanem abban, hogy az intellektushoz szól –, akkor mennyire inkább annak mondható az ex libris, amely egyszerre kötődik egy adott – különböző tulajdonságokkal bíró – személyhez, a könyv tulajdonosához; a könyvhöz, egyrészt, mint tárgyhoz, másrészt, mint gondolatok, szellemi javak hordozójához, és a művészhez, aki tehetsége, és szubjektív viszonyulása révén mindezeket leképezi.

A kis felületen összesűrített tartalmi, szellemi, érzelmi és formai elemek, a vizuális nyelven megfogalmazott jelképrendszerek adott képfelületre való sűrítése – a szemlélőre is ható – belső feszültséget ad a képeknek. Az erők kellő egyensúlyának megteremtése, az ex libris jól meghatározott aranyszabályoknak megfelelő formai követelményének betartása, kis méretű felülete szintén filozofikus gondolkodást igényel; szellemességet, az ötletek szabad áramlását, kiváló rajztudás, kompozíciós készséget, és nem utolsó sorban jellemábrázolást. És természetesen enciklopédikus irodalmi műveltséget, hiszen a könyvek szellemiségét egymáshoz viszonyítani is tudni kell.

Nem csak arról van szó, hogy a valamikori büszke, kincsét féltő könyvgyűjtő vaslánca bűvölődött művészi rajzolatú lapokká. A tulajdonos egyéniségét –nevét, címerét, jelképét – grafikai nyelven, a polgári tárgyi kultúrába évszázadokon beágyazódott, műfajteremtő ággá magát kinövő ex libris nem öncélú grafika.
Mindezeknek a vizualitás nyelvén történő, több idősíkban megvalósított, és jelképrendszerek egymásmelletisége révén egyetlen határozott üzenetté fogalmazott kijelentése csak a legnagyobbaknak sikerül.
Az ex libris a birtoklás mellett viszonyulást is közöl, azt a fajta pragmatikus viszonyulást, amit ma, a mindennapi olvasmány (lelki kenyér) helyett a lelki rágógumin, a képernyő előtti szintén mindennapi lelki csámcsogáshoz szokott ember már nem nagyon művel.

Az én könyvem - az én olvasmányom…
Nem elég néznünk, de személyesen viszonyulnunk kell Bálint Ferenc kisgrafikáihoz és ex libriseihez.
Metaforikus nyelvezetük, elvont gondolatsoraik, sűrített szellemi töltetűk, ellenére a grafikák az álságos, taktikázós, diplomatikus megfogalmazások korszakában egyrészt a határozott, a karakán, az egyenes kijelentések hordozói, másrészt csak a biztos szakmai tudás birtokában művelhetők.
Bálint Ferencnek magas fokú rajzkészsége, formaérzékenysége, egyedi színvilága, valamint, a rézkarcokkal együtt alkalmazott, különleges vaknyomásnak nevezett technikája révén sikerül megmutatni azokat a jelképeket, amelyek a régmúltból hozott tudást a jövőnek elrejtett üzenetével együtt hordozzák, és amelyeket megfejteni a jelenben kell.
Szánjanak rá időt. Érdemes.
Bálint Ferenc grafikus tárlata 2003. április 26-ig, munkanapokon 10 - 15 óra között tekinthető meg a Fövényverem u. 15. szám alatti Erdélyi Házban.

T.É.