Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Kedves Soproniak Mindannyian!

"Nem tudhatom, hogy másnak ez a táj mit jelent?" A Költészet Napján Radnóti Miklós szavaival segít kérdezni és talán válaszolni is. Számomra a kérdés így fogalmazódik meg: nem tudhatom, másnak mit jelent a soproni bencés templom, a belváros, de nekem hazám, szülővárosom, gyermekkorom helye, hiszen életem első esztendei az Előkapu 5., szülőházam, egyúttal a nagyapai ház és a Bencés templom között: otthon, a téren és a templomban telt. Az Előkapu előtti téren, akkor még nem tudtuk, római erődítmény sugárzásában éltem úgyanígy a Szentháromság tér, ma Fő téren is ókori falak fölött rolleroztunk, sőt a Városi moziban is azok fölött ültünk és a Bencés templomban is római utcák, sőt Isis szentély emlékei felett térdeltem, szolgáltam gyermekként az Urat. Bensőséges kapcsolatban voltam a bencés templomtoronnyal, mert onnan messze láttunk és nem közömbös az sem, hogy innen kaptam tenyészetembe a galambokat, szedetett velünk Zoárd atya vércséket. Sokszoros áttétellel talán e hatásra került választott püspöki címerembe is a soproni város címer egy része a várfalakkal és a zsoltáridézet jelmondatából három nagyon fontos szó: fortitudo mea Deus, Isten az erősségem. Bocsássák meg nekem ezt a nagyon személyes indítást, de ezt nem lehet nekem Sopronban nem megtennem.

Igazában véve már el is mondtam mindannyiunk, a soproniak nagy örömét, amely e kiállítás révén ország és az egész világ elé kerülhet: a régészeti feltárások nyomán, amelyek leleteiből ez a most megnyíló kiállítás beszél, mert hiszen - saxa loquntur - elmondja, hogy belvárosunkban a 13. századi ferences templom alatt ott vannak a római város, Scarabantia lakóépületeinek maradványai, sőt a kolostor udvara alatt egy ókori szenthely, az Isis szentély emlékei is.

Erre a helyre építkeztek Assziszi Szent Ferenc fiai templomot és kolostort a 13. században, majd ebbe az örökségbe léptek 1802-ben Nursiai Szent Benedek fiai, a pannonhalmi bencések. Saxa loquntur. A kövek beszélnek, tanúságot tesznek. Mit mondanak nekünk?

Rólunk beszélnek. Az ember nem befejezett lény, nyitott a teljességre, keresi az Istent. A kövek üzenete: "A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása. ez adott bizonyságot őseinknek. Hitből értjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta…Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak… Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülő várost, melynek tervezője és alkotója Isten." (Zsidókhoz írott levél 11,1,9.9.10.)
A mélyben húzódó ókori szentély, a középkori templom, a későbbi átalakítások üzenetek rólunk: város után vágyakozunk, mely biztonságot és védelmet ad az emberi közösségnek az ellenséges környezet, a zord éghajlat ellenében ezen a földön. A templom, a priscum templum, az ősi szentély, vagy akár későbben épített és ma is látható szentély, jelzés, szimbólum, a biztonságos Isten utáni vágyunk bizonyítéka. De több ennél: Isten szereti az embereket, sátrat vert közöttük, velük lakik. Arra akar tanítani, hogy megtanuljon egy még biztonságosabb város után vágyakozni, annak előízét már itt a földön megtapasztalni. Szent Ágoston is városról, városállamról értekezik a De civitate Dei, az Isten városállamáról írott művében. Kifejti, hogy az Isten városának és a földi városnak határmezsgyéje szívünk közepén húzódik át. Amor Dei usque ad contemptum sui et amor Dei usque ad contemptum Dei. Önszeretetünk, mely elvezethet minket Isten megvetéséig és tönkretesz minket, vagy Isten iránti szeretetünk, mely elvezethet bennünk az önzetlen szeretetig. A templom ennek az önzetlen szeretetnek a tanúságtevője közöttünk.
Milyen jó és kívánatos lenne, hogy civitas fidelissima, nem csupán egy városhoz, hanem egy örök emberi Eszméhez, az Istenhez is a leghűségesebb maradna.
A kövek még azt is elmondják, hogy Sopron az egymásra épült kultúrák városa, s hogy az utolsó évezredben egyszerre keresztény, európai és több nemzetre nyitott város, és szívből kívánom, hogy maradjon is a továbbiakban is az.
Ez az üzenete a régészeti feltárásnak, a templommal való foglalkozásnak.
Köszönöm a Liszt Ferenc Múzeum igazgatójának, Nemes András úrnak és művészettörténész, régész munkatársainak a munkát, továbbá mindazoknak, akik e kiállítást megalkották, áldozatos munkájukat. Csak remélhetem, hogy küzdelmeiket e kiállítás szépség és nagyszerűsége feledteti.

Várszegi Asztrik
pannonhalmi főapát