|
Nagyvárad hangulata az Erdélyi Házban - Kristófi
János tárlata
Kristófi János Nagyváradon élő, erdélyi festőművész
tárlata nyílt meg a Fövényverem utcai Erdélyi Házban. Az 1992. évi után,
a jelenlegi a festőművész második soproni bemutatkozása.
|
|
Kristófi János tárlatát Sz. Nagy Sándor nyitotta
meg
|
Monospetri, a szülőfalu, ahol a hit nem formaság,
hanem életet meghatározó létforma volt, akárcsak a tökéletes boglyát és
szénásszekeret rakó parasztember minden tudománya: szőlőmetszés, rózsa-ojtás,
kapu- és kerítés-állítás, ahol Kristófi mielőtt még a templom orgonája
elé ült volna, már az önfenntartó családközösség egyenrangú tagjává vált,
annak minden feladatát megkapva: a libaőrzéstől, a kenyér körüli munkákon
át az őszi betakarításig, szüretig.
Azután a falu plébánosának a tanácsára következik
a nagyváradi Gozsdu Líceum, a Szilágysági kárásztelki kántortanítóság,
majd Kolozsvár, ahol "kétszakossá" válik Kristófi, majd a kántorizálás
mellett végül is a festészettel köt örök szövetséget.
A gyerekkorban megismert paraszti lét őszintesége, rajzkészsége,
szakmai tudása, a nem formaságból vezetett pontosságot, fegyelmet és rendet
megkívánó életstílus egyik hozománya, amelyben a becsületesség, a jól végzett
munka és a tisztességes helytállás mindig is alapvető zsinórmértékek voltak.
Tudatossággal ötvözött erkölcsi kötelmek teszik tanúságtétellé Kristófi
művészetét.
Sopronban bemutatott festményein végigkísérhetők
Kristófi János alkotói korszakai. A koloritra hangsúlyt helyező, tájkivágásokat
megörökítő festő a gyermekkori tájakat, érzéseket keresi, idézi, azért,
hogy a hagyományos festésmóddal eljusson az impresszionista látásmóddal
rokonítható, ködfátyolon keresztül láttató táj-, és városképeihez, amelyeken
már a kezdetektől fogva mellőzte a harsány színeket.
A hangulati és atmoszférikus állapotokat jelenítő csendéleti
tárgyainak földszíne – hamvasított okkerek, barnák, zöldek, terrakották
– a visszafogott ködös felületek zajos feltűnést mellőző korszakát a fényszíneké
követi, majd a műterem és művészi világot idéző – egyre expresszívebb –
megfogalmazásokat az árnyéktalan látomásokat régi, patinát idéző városképek
és - hangulatok képi megfogalmazásai. Fehér, fekete, arany, mélyvörös,
tompa sárga, fanyar zöld árnyalatokban nosztalgikus idézeteit festi a múltnak,
magányos alakokat a várakozás, és az illúziókeltés és -vesztés állapotában.
Kristófi János festészetének – a kialakult festői stílusához
harmonikusan illeszkedő – szakrális elemei elválaszthatatlanok Szent László
városának történelmi hitvalló hangulatától. A váradi magyar király arcát,
lelkét, gondolatait kutatják Kristófi Szent Lászlót idéző képei. Árpád-házi
Szent Erzsébet, Szent Imre, majd további szakrális témájú képek sorozatával
vallja meg hitét Kristófi.
A nagyvárosi artisztikum: Várad a szecesszió városa,
a paloták ívei, a régi erdélyi festőjellemet keltik életre Kristófiban,
azt, akinek képeinek hangulatában, a váradi motívumokon túl jelenik meg
a mára már nemesebb felének túléléséért küszködő város, amelynek hangulatát
Banner Zoltán esztéta, több erdélyi képzőművész kritikusa, méltatója, ismerője
– valamint néhány, Sopronban ezúttal nem látható Kristófi-grafika – segítségével
idézünk:
"Úgy ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak
fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges,
daloló sanzonett. (...). Senki sem tudta, hogy kié a szíve, de mindenkivel
dalolt, szívből, igazán: a szépen kántáló pappal, a tanyákról mulatni jött
paraszttal, duhaj huszártiszttel, vagy a bihari udvarházakból bevetődött
úrral éppúgy, mint a Körös utcai tímárokkal, vagy kékfestőkkel, vagy a
Váralja szegény proletárnépével. Mindenki imádta, és mindenki magáénak
vallotta, úr, polgár és proletár, a megbűvölt szerelmes hitével - hogy
csak az övé. Mindenki otthon érezte itt magát.
A bíboros püspök, Tisza István, az ország ura, a geszti földesúr éppen
úgy, mint a Cion bölcseinek iskolájában ügyvéddé, orvossá, malmossá és
szeszgyárossá cseperedett, mohó étvágyú nagypolgárság, vagy a dzsentriből
hivatalnok értelmiséggé süllyedt középosztály. Imádta és birtokolta a meggazdagodott,
mesterségére büszke kézműiparosság éppen úgy, mint a hirtelen cseperedő
gyáripar munkásai.
Imádták, mert befogadó és serkentő kedvű élet lobogott benne. Mindenkit
szívesen látott egy feltétellel: hogy tudjon valamit, de ezt aztán bravúrral,
igazán tudja. Szerette a tehetséget, de nem hagyta nyugodni. Szeszélyes,
furfangos súrlódással a legjobbat, legigényesebbet csiholta ki belőle.
Itt a szabónak Párizzsal és Londonnal kellett versenyeznie, az író legalább
Anatole France-ot vagy Oscar Wilde-ot vallotta mesterének. A jogász Szilágyi
Dezső maszkjában járt s hozzá hasonló arányokra tört, az orvos legalábbis
Grósz Emil méreteivel méretett.
Aki itt tanult, s itt vitte valamire, bátran nekiindulhatott a világnak.
Indultak is sokan. S aki tehetséges magyar volt a századfordulón, alig
kerülhette ki Váradot. Hazajött, hogy második hazájának vallja.
Amilyen bizarr és lenyűgöző légköre alakult ki, éppen olyan szabálytalan
és meglepő zugaival felejthetetlen külsejében is. Mindig játszik, kötődik,
alakoskodik: nagyzol vagy szerénykedik. (...)
Amint befut a pesti gyors, mindjárt az állomásnál a püspökhalmon
épült kéttornyú, hatal-mas arányú barokk székesegyház fogad. Művészi freskóival,
misztikus áhítatot sugárzó színes ablakaival azt a látszatot és hangulatot
kelti, hogy valóban Szent László középkori városába érkeztél, de a templom
előtt, arányaival a templomot is túlszárnyaló, franciás-díszű, óriás püspöki
palota, 365 ablakával, arany-kék-piros, festett címerével a homlokán, egy
kisebb német fejedelmi udvar pompáját vetíti eléd. Körötte a hatalmas,
százados fáktól árnyékos fóúri park. (...) Ez Schlauch bíboros püspök birodalma."
"Csodát teremtett Kristófi János, elindult az "Értől (vagy Berettyótól)
s befutott a Szent Nagy Óceánba, az erdélyi, és egyben az egyetemes magyar
művészetbe" - idézte a soproni Erdélyi Házban Sz. Nagy Sándor festőművész-restaurátor
Kristófi János kiállításának megnyitóján.
A tárlat április 12-ig, munkanapokon 10-15 óra között látogatható.
Tóth Éva
2003. április 05., szombat 23:08
|
