Emberi minőséget jelent a "polgár", nem társadalmi státuszt - foglalható egyetlen mondatba Dr. Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele a soproni Bán János Katolikus Közösségi Házban tartott előadásának lényege.
    A polgár szabad, felelős, elkötelezett, cselekvőkész. A polgár független, anyagi és szellemi tulajdonnal rendelkezik, tehát biztonságban él, és közösséget alkot: történelmen átívelő, időbeli és a társadalom jelenében egyaránt. A polgár "van valahol", nem "világpolgár", nem "kozmopolita".
    ,,Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgárnak nevezik. Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével… Bizonyos helyhez kell ezért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóan boldogíthassuk… Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg…Kinek szívében a haza nem él, száműzöttnek tekintheti magát mindenhol…" - kívánkoznak Korzenszky Richárd gondolatai mellé Sütő András szavai.
    Az ember a szíve mélyén "polgár", erkölcsi lény, "belülről" irányított; az embernek meg kell őriznie személyi autonómiáját, és embertársaival ki kell alakítania és fejlesztenie a kapcsolatot. A diktatúra mindig is igyekezik megakadályozni az emberek, az egyének közötti kommunikációs lehetőséget, a társadalmi piramis azonos szintjén elhelyezkedők közötti kapcsolatteremtést és -építést – egyesületek, társaságok alakítását – , azért, hogy a piramis csúcsáról érkező utasításokat az egyedek végrehajtsák, anélkül, hogy a legalsó szintek akarata artikulálódhatna. A proletárdiktatúra számára elfogadhatatlan volt a helyi öntudat, a helyi érdekek védelme, a szuverén ember, a vállalkozó, az iparos, vagy a falusi gazda. A monolitikus, totalitárius és diktatórikus rendszerben nincs helye a polgárnak.
    A kereszténydemokrácia alapelveiről szólva – a személy méltósága, a felelősség, a szubszidiaritás – az előadó arra is figyelmeztetett, hogy a kereszténységnek nincs pártja, hanem értékrendje van, viszont egyetlen párttól sem lehet elvitatni azt a jogot, hogy keresztény alapelveket valljon.
    A kizárólag gazdasági folyamatoknak következményeinek betudott társadalmi változások újliberális elvéről is beszélt Korzenszky Richárd, amely szerint az ember a javak fogyasztójaként, vagy a javak termelőjeként számít, amelyek mellett számos más ideológiát is gyártottak már, és gyártanak a jövőben is, olyant, amelyben a civilizációs fejlődés elképzelhető ugyan, de a polgárosodás nem.
    A polgár szónak negatív, meg pozitív töltetei egyaránt ismertek, amelyeket néha meghatároznak az azonos nyelven, ám nem azonos nyelvet beszélők különböző értelmezései is.
    Korzenszky Richárd hangsúlyozta a polgár feladata, hogy a maga helyén tegye a dolgát, azt, amit csak ő tehet meg legjobb tudása, tehetsége, akarata szerint, szabadon és felelősséggel. A polgár színt vall, bátor, és cselekszik.
    Mert a polgár nem elégedik meg azzal, hogy úgy él, ahogyan tud, hanem azért dolgozik, hogy úgy éljen, ahogyan szeretne - utalt Móricz Zsigmond gondolatára visszautalva az előadás lényegi gondolatára: a polgár – gondolkodásban, színtvallásban cselekedetben megnyilvánuló – emberi minőséget jelent.
    A rendezvényen kérdések, vélemények is elhangzottak. Korzenszky Richárt a globalizáció pozitívumait és negatívumait egyaránt említette. A globalizáció jelensége egyszerre hordozza magában az elveszett paradicsom – az egység – utáni vágyakozást, és a tőkés-társadalmak világuralomra való törekvését, s mint mindenben, a szabad akaratú emberiségen múlik, hogy a globalizáció hatásait miként kezeli.

-T.É.-