Szeretnénk, ha az új intézmény a városnak egyik zenei-központja lehetne...

    Az 1829-ben alapított Soproni Zeneegyesület akkoriban nemcsak évi négy hangversenyt adott a maga már 53 működő tagjával, hanem alapításától fogva ének-, majd rövidesen hegedűiskolát is tartott fenn - tudósít Csatkai Endre a soproni zenei művelődés történetéről 1962-ben írt kiadványban.
    A Soproni Zeneiskola azóta is zenészek hosszú sorát nevelte érett muzsikussá, akik közül sokan felsőbb zenei intézményekben, egyetemeken, pódiumokon, avagy a zenetanítás, -szerzés által öregbítették indulásuk színhelyének hírnevét. A Zeneegyesület egyik jogutódjaként számontartott, az ország egyik legrégebbi zenét oktató intézményének kapuját manapság több mint 903 diák lépi át hetente, természetesen képletesen szólva, hiszen a 265 táncos, és a zenészek közül sem mindenkinek jut próbára alkalmas terem a jelenlegi Erzsébet utcai épületben.

A Bach-versenyen indulót  függöny takarja el a zsűri elől: Stippinger Anita (4. osztályos)

    A közelmúltban zajlott Bach verseny idején jártunk a zeneiskolában. A teremből zongorahang szűrődött ki, az bejáratnál fellépésre várakozó, a hétköznapokhoz képest megilletődöttebb növendékek, az öltözőben diákok és tanárok, fellépés előtti, közötti, utáni – ki-ki a maga vérmérséklete szerinti – lázban. Az iskola vezetője Horváth Rudolf igazgató pedig szintén a vizsgateremtől kerül elő.
    S amíg a fotózásra alkalmas szünetre várunk, addig, Horváth Rudolf igazgatót a versenyről, az iskola jelenéről, jövőjéről, a zenéről kérdezzük.
A versenyek, a házi koncertek megtartása egyrészt előírás, másrészt egyik hozadékuk mindenképpen az, hogy miután a zene nem öncélú tevékenység, a megtanult begyakorolt előadási darabokat a diákok a közönség elé vihetik.
- Nyilvánvaló, hogy a jobb növendék gyakrabban szerepel, a nem annyira gyakorlós ritkábban. A közönség előtti rendszeres megmutatkozás másik hozadéka a görcsoldás, hiszen azoknak, akik a későbbekben zenei pályára orientálódnak nagy előny, hogy egészen kis koruktól hozzászokhatnak ahhoz, hogy milyen érzés a közönség elé való kiállás – magyarázza.

    A jelenlegi költségvetési elvonások miatt a zeneiskola helyzete nem túl irigylésre méltó. Horváth Rudolf úgy véli, hogy a költségvetés gondjait a város vezetőinek kell megoldaniuk, az iskolát viszont neki és munkatársainak kell működtetnie.
    Ő maga, mindezekkel együtt, alapjában véve optimista.
- Bér jellegű gondjaink sohasem voltak - és érzem a hangján, hogy tényleg bizakodó – , bár az is tény, hogy nem tudnak új hangszereket vásárolni, pedig szeretnének és kellene; milliókba kerülnek a zongorák, százezrekbe a fafúvós hangszerek.

    A növendékeket 45 tanár vezetgeti a soproni zeneiskola hagyományainak útján. A mostani soproni zeneiskolások, és az iskolából már kikerültek a soproni zenei eseményeken való fellépések mellett, jelen vannak országos, regionális válogatókon, versenyeken egyaránt; méltóképpen képviselik Sopront. Ritkaságszámba megy a zenekari kíséretes növendék-hangverseny is, amely még Horváth József idejéből fennmaradt hagyomány, akinek az új iskola – a tervek szerint – a nevét is viseli majd, idézi fel a 35 évig a zeneiskolát vezető, legendás igazgató emlékét Horváth Rudolf.

A nem-soproni tagokból álló zsűri

    És ezzel a múltidézéssel egyszerre a jövőnél is tartunk: nyáron költözik az új épületbe a zeneiskola.
- Az új hely óriási előnye, hogy egyetlen helyszínen dolgozhatnak majd a kollégáim - mondja látható örömmel az igazgató, aki tovább sorolja: huszonnyolc hangszeres szoba, szolfézs terem, vendégszobák, modern, az akadálymentes közlekedést biztosító, európai színvonalú építészeti megoldások; remények és tervek.
- Szeretnénk, ha az új intézmény a városnak egyik zenei-központja lehetne; megoldhatná például az amatőr, a félprofi, vagy a profi együttesek próbalehetőségének igényét, akik akár a zeneiskolai rendezvényeken is aktívabban közreműködhetnének. Alakuló együtteseknek szeretnénk próbalehetőséget adni, színesíteni és szélesíteni szeretnénk az iskola kínálta képzési lehetőségeket, akár a könnyűzene irányába is.

     Az új hely a zene köré fogja gyűjteni a gyerekeket, fiatalokat.
- A lényeg, hogy a gyerekekért, a fiatalokért történjen az egész. Remélem, hogy megint divat lesz zeneiskolába járni, bár hál'Istennek a zeneiskola nem érezte meg a 90-es évek demográfiai hullámát. Az új épülettel kapcsolatosan sok ötletünk van, és tenniakarásunk egyaránt.

- Ön személy szerint miként viszonyul a zenéhez, és mit tesz, amikor nem muzsikál?
- 1972 óta élek Sopronban; gyerekkoromban sokat nyaraltam itt, és szerencsés egybeesésnek tartom, hogy gyerekkori jó emlékeim helyén nagyon jó muzsikuskollégákkal muzsikáltam hosszú éveket. A modellezés, a rádióirányítású repülőgépek a hobbim.
(A 2002-ben országos bajnoki címeket és nemzetközi sikereket is elért soproni modellezők, egyébként idén világbajnokságra készülnek, a Soproni Ünnepi hetek alatt pedig bemutatóval a harkai dombokon.)

    Az idei további tervek szerint a soproni Zeneiskola növendékei részt vesznek majd február 27-28-án az Ifjú Muzsikusok Fesztiválján, négy hangszer – klarinét, fuvola, zongora, hegedű – kategóriájában, márciusban Győrben a Kamarazenei Fesztivál várja a zeneiskolásokat májusban Kemptenben 4 napos turnén adnak majd koncertet. Ezek után a diákoknak, szülőknek, és felkészítő tanároknak egyaránt izgalmas vizsgaidőszak következik, és majd a nem kevésbé "izgalmas" augusztusi költözés.

    Az évente megrendezett Bach verseny 28 éve tartó hagyománya szerint második osztálytól egy-egy kötelező, valamint szabadon választott darabbal indulnak a versenyzők, akiket a zsűritől játék közben függöny takar el.

    Az idén a betegségek miatt, a szokásos nyolcvan-kilencvennél is magasabb létszámúnál kevesebben vettek részt a megmérettetésen, de az elért eredmények magukért beszélnek. A második osztályosok között ötön, értek el arany fokozatot, a harmadikosok között ketten, a negyedikesek között haton. Egy ötödikes és egy hatodikos növendék mellett öt továbbképzős és egy kamara-muzsikusnak készülő előadását értékelték arany fokozattal a zsűritagok.

A díjkiosztás oldottabb pillanatai

    Két nívódíj került kiosztásra, amelyeket a másodikos Bábinszky Gergely, és másodikos továbbképzős Dárdai Borbála – mindkettő felkészítő tanára Ferencz Éva – vett át. A verseny osztályonkénti első helyezettjei: Bábinszky Gergely (2. osztály), Pete-Pikó Mária (3. osztály, tanára Rázó Emőke), Kerekes Júlia (4. osztály, tanára Horváth Jolán), Gáspárdy Márton (5. osztály, tanára Rázó Emőke), Gecse Imre (6. osztály, tanára Horváth Jolán), Tóth Anita, Dárdai Borbála, Sarang Judit továbbkézősök, és Németh Gabriella (kamara), ez utóbbi négy díjazott tanára szintén Ferencz Éva.
 

Klotild