CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Üzenet - a Színésztől 

 
Ott áll az ember, szemben a Színésszel, a Nemzet Színészével, a Nemzeti Színház Örökös Tagjával . Hiába az előre megfogalmazott kérdések, gondolatok.
 Nem csak az egyszeri alkalom megilletődöttsége és tisztelete, de a "szimultán interjú" – több újság egyidejű  jelenlétében kényszerű sajtóbeszélgetéssé alakított interjú-készítés – okán a kissé értetlenkedő zavar is beáll.
A Színész szusszanásnyi időt sem kap, a sajtó nyomul, érezhetően nehéz annak a helyzete, aki ezúttal az olvasó szolgálatába szeretne – a Színész által – szegődni.
S a Színészt nem kímélő szimultán-interjú az újságírónak sem (mindig) kedvez például azért sem, mert a más kérdése (mégha annyira jó is az) még nem biztos, hogy minden jelenlevő számára kérdés, mint ahogyan a beszélgetés valószínűsíthető felépítése és gondolatisága személyenként is eltérő (lehet). Merőben és sok szempontból.
Tehát ott áll az ember szemtől szemben a Nemzet Színészével, és a laikus azt gondolná, hogy akkor ez már kárpótolta is mindenért…De nem, már csak a Színész miatt sem.
S, ha a titok, a színészet művészetében rejlő igazi (amelyre nem minden újság kíváncsi) mégiscsak megcsillan, az egyedül a Színész érdeme.

 A közös beszélgetés alatt szóba kerül Gerhardt Themleitner a vérbeli vadász dédapa, aki után a művész a Gellért nevet kapta. Apai ágon orvosok lelkészek voltak a családban: Balatonhenyén egyik lelkész nagyapa, a kopasz hegyen zsoltárokat énekelve telepítette a szőlőt, majd néhány év múlva, parafinnal bélelt vagonokban
szállította Bécsbe a borait. "Ezen magyar nemes azon magyar nemes, aki nem vizet, hanem bort fakasztott Balaton szikláiból" - íratta a vagonokra.
Szigetváron a nagyapáról, a régi kórház alapítójáról nevezték el a közelmúltban azt a szociális gondozási központot, ahova a bécsi tanársegédségét "lecserélve" a színész édesapja is visszajött – szegények orvosának szegődve – az első  világháború után. A leszerelt ezredorvos Rimaszombatot, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, Szabadkát tisztifőorvosként mind végigjárta, és ez későbbi életútját is meghatározta.

Bár bátyja 1947-ben bátyja nyugatra távozott, Raksányi Gellért, Kutyu: maradt.

Őt itt tartotta, az, hogy több tantárgyból igen rosszul állt a szénája, a nyelvekkel is bajban volt, és az idegenben érzelmileg sem tudott volna mit kezdeni magával.
 Sorolja a nagyokat, a legnagyobbakat, akik közül néhánynak "talán valóságérzet-hiányban szenvedve sikerült karriert befutnia", de lényegében a legnagyobbakat mind elpusztította a honvágy. Ez rettenetes következménye az ütköző-állam szerepünknek.

Szerepek, beugrások, elismertség?

- Általában a nexusok lényegesebben jobban minősítettek, mint a tettek. Ha az embernek "olyan" környezete volt, akkor bármit csinált; nem illett odanézni. Ha pedig pikkeltek rá, mert nem voltak nexusai, akkor a lélegzetvétele is rossz volt. A két döntő minősítési forma pedig, – a szereposztás és a gázsi – pontosan kimutatta azt, hogy "ki hogyan is áll":  Raksányi Gellért minden néven nevezendő területen dolgozott.

- Nem kell abbahagyni a játszást - véli, de nagyon kell tudni azt, hogy mit bír az ember, mondja, majd így folytatja:
- Mivel csodálatos módon maradt bennem egy parányi apostoli helytállás, egy minimális missziós lelkület – s ami a legveszélyesebb talán: magyar érzés –, ez a három egyszerűen elpusztít, mert a valóságérzet hiánya miatt állandóan saját csapataim pergőtüzébe kerülök. Kevesen maradtunk ilyenek, és a teherbíró képességünkkel embertelenül vissza is élnek, úgy hogy nem tudják, mit cselekszenek.

Hétről-hétre embertelenül sok felkérésnek kell eleget tennie a színművésznek, előadásokon, a közönség- találkozókon.

- Létezik-e olyan tévéjáték, televíziós amelyben szerepelhetnék? - szegezi a kérdést kérdezőinek Raksányi Gellért.

 A kérdésre nincs válasz, azaz van. Sajnos.

 - Ora et labora. A "labora" -t folytatjuk megállás nélkül, a másik tagját a tanácsnak, pedig elhagytuk: minden állam, közösség támaszának, talpkövének – a tiszta erkölcsnek – üzennek hadat, akik ezt teszik.

 Manapság a díszletek kockák, a jelmezek farmerek.

 - Azt szeretném, ha a magyar újságírás olyan lenne, hogy a rólam írottakat pár hónap múlva is el lehessen olvasni, és hogy azok hitelesek legyenek. Nemrégiben, születésnapomon, egy nagyon jó újságíró agyondicsért egy parányi szerepben. Azt éreztem akkor: sajnálom, hogy amit írt, az nem nekrológ, mert annyira szép. Egyetlen hibája volt: az, hogy én azt a szerepet nem játszottam el.

- Amikor valakinek nagyon való egy szerep, azt mi úgy hívjuk: pofon üti a szerep. Ilyenkor a színésznek szinte semmit nem kell csinálnia: el kell mondania a szöveget, mert az egyéniségéből kiáramló érzelmi fluidum a nézőt a bűvkörébe varázsolja. Vannak ilyen szerencsés esetek. És vannak olyanok, amelyeket rettenetesen meg kell oldani –.

És a megoldandó feladat: átadni az olvasónak a Nemzet Színészének Sopronba hozott üzenetét. Szerencsés pedig ebben is az, akit – Raksányi Gellérttel szólva – pofon ütött az üzenet; a – színészetről, versről, magyarságról, szolgálatról, alázatról – missziós lelkülettel hozott: a hallgatóságnak és az azt bármilyen formában
továbbadóknak – neveztessenek akár újságíróknak – egyaránt.

 T.É.

 Kapcsolódó cikk:
Soproni Szalon: teltházas est Raksányi Gellért színművésszel


 



2003. február 18., kedd 23:56


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület