CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 26., péntek, Ervin napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

 


Fodor Ferenc (1924-1977) sajátos pillanatai

    A 80 éve született fotóművész életműve előtti tisztelgésként adott helyet a Pannónia Galéria a január 12-én, vasárnap megnyitott Fodor Ferenc-emlékkiállításnak.
    A tárlatot Győri Lajos a MAFOSZ elnöke az alábbi szavakkal nyitotta meg:

Kedves Hölgyeim! Tisztelt Uraim!

Köszöntöm Önöket a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége nevében, a Fodor Ferenc fotóművész emlékére rendezett kiállítás megnyitója alkalmából. Olyan alkotót tisztelhettünk személyében, akit az összes hazai és számos nemzetközi tárlaton ismertek. Ismertek személyesen, vagy alkotásai révén, mert négy évtized alatt közel száz kiállításon találkozhattak műveivel.

Sopron város fotókulturális örökségét az elmúlt évszázadban sokan gyarapították. Kenyérkereső foglalkozásuktól függetlenül az életük nagy részét áldozták arra, hogy időről időre újabb műalkotásokkal lepjék meg először saját környezetüket, majd a városukat, aztán az országot és végül az egész világot. Nem kívánok névsorolvasást tartani, mert egyrészt a lista hosszú lenne és talán mégsem teljes; másrészt feltételeznem kell, hogy Önök, kedves Hölgyeim és Uraim ismerik saját értékeiket, a városukban munkálkodott megannyi tehetséges fotográfüst.

Mindezek felemlítése inkább csak azért fontos, hogy érzékeljük Fodor Ferenc egy olyan kulturális, fotókulturális közegben nevelkedett, ahol a fotóművészeti tárlatok egymást követték. Milyen jó lenne tudni, hogy mi volt számára az a meghatározó élmény, az a pillanat, amikor úgy döntött - 28 éves korában -hogy tagja lesz a Soproni Fotóklubnak. Egy olyan műhelynek, ahol egymást tanították a fotós generációk, ahol mindenki örült mások sikereinek, és ezek a sikerek ösztönzőleg hatottak a kezdőkre is.

Ha jól tudom ő maga is első alkalommal éppen a Soproni Fotóklub 50 éves Jubiláris Művészi Fényképkiállításán mutatkozott be először a nyilvánosság előtt, A megsértődött című felvételével. Aki már átélte tudja, aki még nem annak elmesélem: az első kiállított mű, az első katalógus, amelyben szerepel az alkotó neve, az első találkozás a közönséggel, meghatározó jelentőségű! Olyan energiákat szabadít fel az alkotókból, amelyek arra ösztönzik öt, hogy újabb és újabb műveket hozzon létre. Újra és újra átélje az alkotás örömét; majd a hosszú várakozás gyötrelmeit, s közben sorra fogalmazódnak benne a kérdések. Vajon a zsűri megérti az én képi világomat? Ha igen, a közönség majd átéli ugyanazt a vizuális élményt, amiben nekem volt részem? Vagy elgondolkodnak a nézők azon, amit a képek által üzentem nekik?

És amikor először, másodszor és sokadszor megérkezik a siker híre, az alkotó vénával megáldott emberek bekerülnek a művészeti élet spiráljába, amelyen csak előre és csak felfele haladhatnak. Egy belső késztetés által, ami arra ösztönözte Fodor Ferencet is, hogy folyamatosan képezze magát, hogy tanuljon másoktól és később a megszerzett tudását adja át a kevésbé tapasztaltaknak. Ez irányú önzetlenségét és szakmai tusását ismerték el a Soproni Fotóklubban, amikor annak művészeti vezetőjévé választották.
Örülök ennek a mai kiállításnak több okból is. Először azért, mert a helyi értékek megbecsülését látom! Azt, hogy megőrizték Fodor Ferenc életművét, megbecsülik munkásságát, emlékeznek mindarra, amit életében tehetett másokért. És itt nemcsak a családtagokra, vagy a közvetlen ismerősökre gondolok. Hanem azokra a számára ismeretlen emberekre is, akik talán éppen az ő alkotásai előtt állva éltek át egy meghatározó élményt, egy olyat, ami befolyásolta későbbi sorsukat. Lehet hogy itt és ma is megtörténik ez valakivel, ami pedig a műalkotások hatásának folytonosságát igazolja majd. Bár az alkotót fizikai értelemben nem tudhatjuk magunk között, de alkotásai révén a szelleme, a műveltsége, gondolatainak vizuális ábrázolása mégis konkrét, látható és értelmezhető. Ezért olyan csodálatos dolog a fotográfia! Művekben élünk tovább akkor is, ha a képek minket ábrázolnak és akkor is ha mi készítettük azokat.
Horváth Endre, a Soproni Fotőművészeti Kör elnöke, a kiállítás egyik szervezője

Másodszor azért örülök ennek a tárlatnak, mert ez szimbolizálja az elődök tiszteletét! Azt, hogy van egy alkalom, egy művészeti esemény, ahol fejet hajthatunk Fodor Ferenc és mindazok művészeti alkotómunkája előtt, akik tehetséggel megáldva, szorgalmasan, hosszú időn keresztül, önzetlen módon gazdagították Sopron város és vele együtt az egész nemzet fotókulturális örökségét. Tették ezt egy olyan korban, amely nem feltétlenül kedvezett a művészetek és vele együtt a gondolatok szabad szárnyalásának. Sopron büszke lehet arra, hogy az itt kiállított képeket városának egyik polgára alkotta és hagyományozta a nemzetre. Ha véletlen elkerülte volna ez a város vezetésének figyelmét, akkor még mindig megköszönhetik ezt az értékes munkásságot poszthumusz kitüntetéssel a családnak és a hozzátartozóknak.
Harmadszor - és leginkább - azért örülök ennek a kiállításnak, mert összefoglalja és bemutatja Fodor Ferenc életmüvét. Felsorakoztatja legfontosabb alkotásait;
érzékelteti szakmai tudásának alaposságát és szemlélteti a fotóművészet iránti elkötelezettségét.

A művész özvegye és családja a megnyitón

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Befejezésül köszönetet mondok a családnak azért, hogy megőrizték, megőrzik ezeket a képeket és az általuk közvetített vizuális élményt vagy üzenetet megosztják másokkal is.
Köszönetet mondok Horváth Endrének, aki barátként, pályatársként egyaránt gondját viseli Fodor Ferenc emlékének. Bizonyítja ez a kiállítás is.
És köszönet a Med Hotelnek, az igazán méltó helyért, ahol megemlékezhettünk egy nagyszerű fotográfusról.
Végül köszönöm az alkotónak Fodor Ferencnek, hogy megszülettek ezek a fényképek!

Győri Lajos
 

"Nem elég egyszerűen lenyomni a fényképezőgép gombját. A képekre oda kell varázsolni azt is, ami sajátossá teszi a pillanatot, hangulatot és értelmet ad neki...."
(Fodor Ferenc, 1994)

Fodor Ferenc
fotóművész 
1924-1997

Kőszegen született, majd Szombathelyen élt, Sopronba 1952-ben költözött. Szakmája szerint műszerész - mellette dekoratőr. Kora ifjúságában érdeklődése először a grafika, majd a fotózás felé fordította, ami egyre mélyebb szenvedélyévé vált. 1952-től tagja, sokáig vezetője volt a Soproni Fotóklubnak, 1958-tól rendszeres résztvevője a hazai illetve külföldi tárlatoknak; száznál több díj birtokosa. Neve Franciaországtól az Amerikai Egyesült Államokon át Japánig a fotóművészetet kedvelők körében ismert: egyéni látásmódja és kiváló egyedi technikai tudása révén vált nagyra értékelt művésszé. A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége több ízben kitüntette. 1996-ban a PUSAN nemzetközi fotópályázatán - melyre a világ minden tájáról érkeztek pályaművek - képei 3 különdíjat érdemeltek, 1997-ben, pedig a színes fotó kategóriájában a legjobbnak járó aranyérmet kapta - a katalógusban egyetlen magyarként szerepelt. Életművéért még 1997-ben személyesen vehette át a Magyar Fotóklubok és Szakkörök Szövetségének kitüntetését, a Dulovits Díjat.
 
 



2003. január 13., hétfő 01:16


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület