A Sopront ért bombatámadásokra sokan, sokféleképpen emlékeznek.
    Árkosy Erzsi néni nem Sopronban született, nem is itt telnek idős napjai, az évfordulók közeledtével mégis felidéződnek benne akkori élményei.  Lajoskomáromi Agapé Szeretetotthonban, önvallomásában is többször szóba került a háború.

Dicsőszentmárton-Sopron-Lajoskomárom
    - Szülőhelyem Erdély közepe, Dicsőszentmárton. Négy és fél éves voltam, amikor onnan elköltöztünk. Két esztendő következett Vácott, egy Balassagyarmaton – ott tanultam írni-olvasni -, és 1930-ban helyezték Sopronba édesapámat, az akkori OTI-nál dolgozott ügyvezetőként mint jogvégzett ember. 1940-ig éltünk Sopronban, akkor érettségiztem. Amikor Erdély visszacsatolódott Magyarországhoz, nekünk következett három nagyváradi év. Közben édesapa beteg lett, jött a háború, sok nyomorúság. Mi visszatértünk Sopronba, édesapa 45-ben meghalt.
- Négyen voltunk testvérek. Katónk kereskedelmi végzettséggel bankban dolgozott, Miskolcon élt, négy gyereke született. Magdink tanítónő lett, Váradon kezdte a pályafutását 40-ben, aztán Röjtökmuzsajon 49-57 között, majd Lövőn és Sopronkövesden tanított. Én helyettesítő nyugdíjasként dolgoztam a soproni Petőfi téri fiúiskolában, napközivezető voltam. Az államosításkor csak vidékre mehettem volna, de édesanyát meg Kornéliát nem akartam elhagyni. Így hát privát növendékeket vizsgára készítettem elő. Akkor még sokan voltak, akik a háborús helyzetben lemaradtak a rendes iskolai osztály anyagából. 52-ben kerültem a Sörgyár irodájába. Egészségem nem volt valami erős, gyomorvérzéssel kerültem kórházba, 83-ban combnyaktörést szenvedtem. Kornélkánk, amikor 3 éves volt, - én még a világon sem voltam -, akkor kapta meg a gyermekbénulást, ami az egész életére kihatással volt. A háborús légózás idején kezdődött a lábszárfekélye, ami mindig kiújult, amiatt kellett feküdnie, sokszor heteket.
- 1997-ig Sopronban éltünk. 97. június 17-én költöztünk  Kornélkával a lajoskomáromi Agape Szeretetotthonba. Első perctől itthon vagyok. Persze volt kezdetben olyan korszakom, hogy ha csak Sopronra gondoltam, a könny a szememben volt.”

Értettük, de nem tudtuk megfejteni
- Talán 1939-ben történt, hogy családunknak egy kis összekötő szőnyegre volt szüksége. Sopronban éltünk. Testvéremmel, Katóval bementem a Várkerületre, a Bánfi boltba. Ott udvariasan kikísértek az udvaron levő raktárukba. Szűk kis udvar volt. Mikor jobban körülnéztem, akkor láttam meg, hogy a Dóm tornya magaslik előttünk. A Dóm - Szent György - templom tornya nem a templom bejáratánál van a Szent György utcánál, hanem a főoltár mögötti falnál, a Várkerülethez közel. Itt a zárt várkerületi házsor takarta az alacsonyabb részeket 1944 előtt.
Kató testvéremmel felfedeztünk a torony Várkerület felé néző oldalain a magasban egy táblát, rajta három szót: “Quae sursum sunt”.
Kató már érettségi után volt, latinból is, én négy évvel még előtte. Értettük a három szót, de nem tudtuk megfejteni, hogy mire utalnak: “Amik odafönn vannak”. Nem figyeltünk arra, hogy a tábla feletti ablak felső pereme eltakarhat még valami szöveget.
Ez csak akkor derült ki, amikor Sopront első ízben bombázták.

Figyelmeztetés az utókornak
1944. december 6-án borzalmas, kegyetlen bombázást élt át a város. A Várkerület zárt házsora is a múlté lett. A pusztulással “szabadult ki” az addig eltakart Rondella.
A Szent György templom teletalálatot kapott, tetőzete beszakadt. Előtűntek viszont a barokk alatti gótikus részek!
A Dóm templom tornya is “kiszabadult”, s a Várkerület felől olvashattuk a negyedik szót a táblán: “quaerite” - azaz keressétek.
Tehát: “Quae sursum sunt quaerite”: “Az odafent valókat keressétek!”
Akkorra már használtuk a mindennapi Misszálét (magyar-latin, Szunyogh Xavér összeállítása), és ismertük Szent Pál sorait a Kolosszeiekhez írt levélből (3,1). A liturgikus reform előtt a nagyszombati, azóta a húsvét vasárnapi szentlecke.
- S most, hogy annyira elszaladtak életem évei, évtizedei, arra gondolok, vajon kinek a keze véste fel a torony falára, s kinek gondolata és szándéka volt, hogy ez a szentírási idézet kerüljön a magasba, mint egy figyelmeztetés az utókor számára? S a mai soproniak közül vajon hányan ismerik ezt a táblát? Életem 78 évéből 68 esztendő köt Sopronhoz. Itt, lajoskomáromi szobánk falán berámázva függ egy soproni látkép, az 1998. évi városkép naptárából. Gyakran nézek reá, a Várostorony és a Dóm tornya jól látható.
Tudom, ott van a kis tábla a négy szóval. Adja Isten, hogy minél többen törekedjünk a Szent Pál figyelmeztetése szerinti életre.

Fotók: D. I.
Kasichnitz József rajza soproni magángyűjteményből származik.