CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2017. december 11., hĂ©tfĹ‘, Árpád napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Ez az a hely…: Soproni költők versei

    Becht Rezső, Bősze Balázs, Both Balázs, Bugyi Sándor, Büki Attila, Czethoffer Csaba, Drescher J. Attila, Farkas Péter Antal, Herbszt Zoltán, Huszár László, Jászberényi Sándor, Kadosa Beatrix, Kerék Imre, Kónya Lajos, Kövesi Gyula, Kunszery Gyula, Locsmándi László, Sarkady Sándor, Somogyváry Gyula, Surbán Zoltán, Tölgyesi Géza, Zentai László, Zsirai László versei

Szerkesztette: Sarkady Sándor, Tranta Julianna, T. Horváth József
Prózai rendező: T. Horváth József
Zenei rendező, hangmérnök: Péterdi Péter

    A CD hivatalos bemutatása 2002. december 8-án, a soproni Várkerület Galériában volt  a hagyományos Adventi tárlat kiállítás megnyitójával és a Soproni Füzetek 2002-es számának bemutatásával együtt.
    Nemcsak tisztelgés Sopron várossá nyilvánításának 725 éves ünnepére, de seregszemléje a múlt értékeit felvonultató mai soproni irodalomnak.
    Valóban ez az a hely!

    Szülőhely: az a hely, ahol születtünk szűkebb értelemben egy település, tágabb értelemben egy ország, a haza.
    S mi még? Macskaköves utcák varázsa esti hópihék fényében, tovafutó tavaszi szellő a Lőverekben, lélegzetelfojtó hőség a Fő téren,  s halk esőcsepp a Festő-közben.
    S mi még? Mindaz, ami láthatatlan. Századok, emberöltők történetének vérünkbe-lelkünkbe ívódó tartása, kultúrája, emberek, sorsok, valaha volt és soha meg nem születő dolgok. Genius loci! Megfog és nem ereszt. Ez Sopron, és a soproni ihletésű versek tárháza, illetőleg CD-je.
    Akár úgy, hogy szellemiségében idekötődik, akár úgy, hogy alkotóiban idetartozik.
    A zenélő képeskönyv lapjait a soproni Toronyzene dallamára nyitjuk ki.
    Aztán következik Kerék Imre Sopron című verse. A mester-barát Tüskés Tibornak ajánlotta a háromfai születésű költő, akinek életében-értékrendjében is meghatározó ez a város: „s a város, létemet-összefogó.”
    Bősze Balázs Kiszámolója az első megzenésített vers Fajkusz Attila, Schneider Szilárd, T. Horváth József tolmácsolásában. Bősze verse felfogható játéknak is, mint a neve, s újévi jókívánságnak is.
 
A CD szerkesztője: 
T. Horváth József

    T. Horváth Józsefnek elévülhetetlen érdemei vannak ebben a fantasztikusan gazdag összeállítású, kivitelében is elegáns munkának: énekel, gitáron játszik, szerkesztette és rendezte. Tizennégy évig volt a pécsi Szélkiáltó együttes tagja, majd 1995. óta önálló előadóként, zeneszerzőként népszerűsíti a magyar irodalmat, határainkon innen és túl.
    Idézet 1999-ből Selmeczi Pétertől a  Szélkiáltó együttes gálakoncertje után: „Külön szeretném megemlíteni Horváth Józsefet (gitár, ének), aki hosszú éveken át az együttes tagja volt, s akinek távozásával sokat veszített a zenekar. Amellett, hogy gitárosként virtuózabb, mint a többiek. Vokálja is szervesen illeszkedett a négytagú csapathoz. Énekhangja is szép, s nagyon kedves, szerény jelenség a színpadon”.
    Aztán tavasz, s szerelemköszöntő versek következnek váltakoznak zenében, prózában egyként Tölgyesi Gézától, Zsirai Lászlótól.
    Drescher J. Attila Kapcsolatok című verse gyönyörű tartalmában is. Játékosságában is felejthetetlenül mondja Németh Éva. Karcsúságot, könnyedtséget, titkokat és fényt rejt a hangja.
    Jászberényi Sándor versét, fiatalos hetykeségét Balogh Márton idézi meg.
    Bősze Balázs újabb verse (Túl az Óperencián) fényt, időtlenséget, varázst hoz a szavalt versek után.
    Kövesi György imádott Szentgyörgyhegye mondanivalójában, megzenésítésében is telitalálat. Sarkady Sándor Búcsú című verse zárja le ezt a vidámabb, szerelemteljes szakaszt.

A CD versmondói:

Balogh Márton
Hanzséros Ágnes
Kocsis Zoltán
Németh Éva

    Külön szeretném kiemelni itt a megzenésített versek közül Becht Rezsőt, a „lokálpatriótát európa –fokon”,akit kihagyni sem lehetett volna. 1939-ben vetette papírra a Soproni évszakok tájesszéjét. A szülőváros szépségét a tél, a tavasz, a nyár, ősz pompájában rajzolta meg.  Gondolom, a lemez tartalmi felépítésének ötletét is ez adta valahol. Itt, ennél a számnál „jönnek be a lányok”, a nagyszerű vokál: Kutasi Helén és Szakály Edina.
    „Olyan nagyok, mint akinek husát / megtépték karvaly évek körmei, de enyhét s kedvét újra fölleli, / mert lelke kész, jóllehet lépte rest. / Sopron nekem a Pihenőkereszt.” Kónya Lajos „gordonkahangú” szépségű verse csak a halott atyai jóbarátéhoz, Bechtéhez fogható. Ő írja róla: „Idekapcsolódott minden idegszálával, idevágyott hűséges természete minden melegével.”
    Következik Kunszery Gyula verse: Ikva. „mert benned kis folyó-barátom / a sorsom bús folyóját látom…” Elmondani is irgalmatlanul nehéz versek. Verset mondani nemcsak szakmai tudással, de lelkileg is, belülről is tudni kell. Amikor Hanzséros Ágnes hangját hallgatom, mindig egy meleg, biztonságot nyújtó puha gyapjútakaró idéződik elém.
    Kónyától kezdve szerkezetében is oldani kell. Előbb Sarkady Sándor vidám verse, majd Bugyi Sándor Őszi estéje teszi álomszerűvé, időntúli szépségűvé a komoly, őszi verseket. Úgy tűnik az ő versei egyenes megzenésítésre születtek.
    Herbszt Zoltán. „Azért volt egész életében, barátságaiban, szerelmeiben olyan lángolóan nyugtalan… mert lelke legbelső zugába bele volt programozva: 22 évig élsz." Versét is csak S. Kocsis Zoltán mondhatta el.
    Kerék Imre Anakreonija olyan jellemző, olyan költőre valló, hogy szinte látom a játékosan is folyton gondolkodó költőt kezében egy pohár vörösborral Heléna mellett.
    És ugyancsak külön említést érdemel Locsmándi László dala. Tüneményes, búsan igaz, olyan, mint maga a költő: „Egykori énem, majdani vénem, én meg középen.”
    A soproniak számára örök értékű üzenetét rejtő szép verset, a Soproni dalt Somogyváry Gyulától Németh Éva mondja el. 1927-es a vers, a város 650 éves
jubileumára szerezte a költő.
    A szinte ismeretlen Surbán Zoltántól a „Minden a más helyén” című vers a Juice Tánc- és Nosztalgia zenekar tolmácsolásában: Kutasi Heléna, Szakály Edina, Kiss Norbert sláger is lehetne.
    Aztán megint egy új blokk, egy más hangzás- és érzésvilág következik Both Balázzsal indítva. Huszár László verse megzenésítve olyan jól sikerült, mint Surbáné.     Aztán Büki Attila tiszteleg Giczy János előtt, majd végül Czethoffer Csaba verse a prózai részt: Mert kétezret írunk.
    Végére értünk az álomszép utazásnak, még felcsendül újra a toronyzene hangja, merly múltunkat kapcsolja össze jelenünkkel. Köszönet a CD minden közreműködéjének!
Érdemes lenne országos megismertetésre is!

Csiszár Ágnes



2003. január 02., csütörtök 20:36


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület