Gondolkozzunk, igyunk bort is!
Előző
írásomban együttgondolkodásra hívtam kedves olvasóimat a borvidékünk
gondjainak mérsékléséhez megoldásához.
Kérem, jöjjenek velem, görgessük együtt e témakör
nehéz és összetett halmazát; remélhetőleg a bajok orvoslásáig, kibogozásáig.
Mint közismert óriási borkészlet halmozódott fel
napjainkra. Ezek azonban nem lokális, hanem országos gondok, közvetlen
és közvetett gondok sorát, kesze-kusza rendszerét hozta felszínre. Vannak
becslések amelyek szerint mintegy 20.000 hl eladatlan készlet pihen a pincészetekben;
kicsikben és nagyokban. Bár ennek az elfekvő készletnek a kialakulását
egymásnak ellentmondó magyarázatok adják; a mennyiség becslésével kapcsolatban
is nagyon különbözőek a vélemények.
Akár a különböző nézetek nyilvánosság előtti megütköztetését
is ajánlhatnám olvasóimnak. De nem teszem, mert napjainkban nagy feszültségben
élünk.
Különböző érdekek ütközhetnének meg. A választások
évében csak a nyugtalanságot növelhetném; jó alkalmat adva egyes politikusoknak
egymás besározására.
Tehát egyelőre nem gondolom, hogy egy kölcsönös
vádaskodási hullám elindításával gondolkodjunk együtt. Ne tekintsék ezt
annak, hogy nem merném vállalni a problémák feltárásának gyökereinek a
feltárását, -legalább is az én szemüvegen keresztül, akkor, amikor helyzetemnél
fogva egy kicsit távolabbról tekinthetek a gondok halmazára. Ez, -talán,
nekem kedvezőbb helyzetet is biztosít a bajok elfogulatlanabb boncolásához.
Azt mondják, az erdőben nem látják a fáktól az erdőt. Márpedig a gondok
nagyon bonyolult rendszerével állunk szemben, amikor nem is árt, ha egy
kicsit távolabbról vizsgáljuk a témakör társadalmi és gazdasági összefüggéseit.
Most, talán egy olyan pontról induljunk a bajok orvoslásához, amelyik mindig
is napirenden volt, de nemigen jutott túl a probléma felismerésén.
De ne sározzak senkit!
Inkább fogyasszunk több bort a mindennapi életünkben.
Ahogyan a nagy bortermelő országokban is, mi is fogyasszunk el ebédünkhöz,
vacsoránkhoz, ne
többet, csak 1-2 dl bort.
Nem új gondolat ez. A kultúrált borfogyasztás igen
kedvező étrendi hatása régóta közismert.
Talán gasztronómusok is megszólalhatnának hangosabban
ebben a kérdéskörben.
Sokkal hitelesebben tudnák elfogadtatni, mindennapjainkban
megvalósítani, szokásunkká tenni étkezésünkhöz a rendszeres, de kultúrált
borivást. Tudom,
akik "kormány" mellett ülnek azoknál ez ma problémát okozhatna. De
valószínű, hogy eurokomfortólódásunk során ebben a tekintetben is
megtalálhatnák a kibontakozást.
Egy kis számolást kérek: ha 2 millió ember napi
étkezéséhez csak 2x1,5 dl bort inna meg az évenként, akkor ez 2.190.000
hl éves borfogyasztást, belső
fogyasztói értékesítést jelenthetne. Ha 3 millióan tennék, akkor ez
már 3.285.000 hl-t tenne ki évente. Ne mosolyogjanak meg naivitásomon!
Ne
tartsanak álmodozónak a mai bor árak és a keresetek kölcsönhatásában.
Úgy gondolom, hogy nagy változások előtt állunk társadalmilag és gazdaságilag.
Felzárkózunk (?), inkább újra illeszkedünk Európához, - na, nem földrajzilag,
hanem társadalmilag és gazdaságilag.
Gondolják el: egy 1995. évi statisztikai adat szerint,
akkor 3,289 millió hl bort állítottunk elő. A fantáziánkat tovább ívelve
elmondhatnánk, ha lenne elegendő hazai vásárlóerőnk, akkor az egész hazai
termést elfogyaszthatnánk. Talán kereslet is lenne. (?) De az árak! Vagy,
inkább a bérek? - ami dominálhat a kereslet megjelenésében.
Ez a kis gondolati játszadozás azonban nem vette
figyelembe a minőségi, az asztali és tömegbor előállítók érdekkülönbözését.
A szőlőtermelő, feldolgozó, forgalmazó és fogyasztó eltérő érdekeit. Sőt,
nem beszéltem a vörösborok egészséget megőrző áldásos szerepéről sem. Az
elmondottak csak egyfajta nézőpontból mutatják be borkérdésünk bonyolult
rendszerének egyik szegmensét.
Tehát, gasztronómusok, marketingesek, (soproni bormarketingesek,
hol vagytok?) munkára fel, én segítek, ha szükségetek lehetne reám.
Dr. Takáts Tamás
agrármérnök, címzetes egyetemi docens.
Kapcsolódó cikk: "Még
kér a vincellér!"
