Mk 1.1-8 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.”

Az első gondolat arról szól, hogy aki járt már erdei ösvényen, többedmagával, annak nem ismeretlen a jelenet, amikor egy-egy keskeny úton, a kanyarban - ideiglenesen - szem elől tévesztjük egymást. Pedig egy társasághoz tartozunk, együtt is indultunk, talán ugyanarról is beszélünk, mégis el-eltűnik egyikünk-másikunk a többiek szeme elől.
A prófétát idézi Márk evangélista, és ő tudja, miért. Akik elhatároztuk valamikor már, hogy az Úr útján szeretnénk járni, azok egy ösvényre léptünk Istennel, mégpedig egy meglehetősen keskeny, szűk sziklaátjárókkal, "tűfokokkal" tüzdelt útra. Nem véletlen, hogy az ifjúság nevelésében, anno a cserkészeknél is, olyan nagy szerepet szántak az indiánosdinak. Beszéltek az ösvényekről - többet is használtak -, melyek ők szimbolikájukban ugyanúgy átvitt értelemben is szerepeltek. Sok mondásuk kapcsolódik a keskeny, kitaposott földutakhoz, melyekről nem volt tanácsos se testi, se lelki értelemben letérni.
A második gondolat arról szól, hogy nem szeretjük a túlságosan meredek ösvényeket, még ha egyenesek is; kanyarokat vágunk bele, kitérőket keresünk. Ha pedig éppen túl egyenes az út, akár unalmasnak is tűnhet, s néhányan nem létező vargabetűt is csinálunk, úgymond unaloműzőnek.
Pedig az Úr ösvényei egyenesek: az igen, igen, a nem pedig nem. Mi pedig azt mondjuk, hogy talán, esetleg, minden bizonnyal, néha, majd...
Az evangélium azt mondja, hogy aki Isten útját készíti elő, az egyenes úton jár, egyenes utat készít. Talán praktikus tanáccsal szolgál a "hogyanra" a mai evangélium-kezdet: keresnünk kell egymást, meg kell találnunk a másikat a kanyargós ösvényeken. Vagy úgy, hogy közelebb kerülünk egymáshoz, vagy úgy, hogy olyan utat választunk, amelyen kevesebb a "kanyar".
- DI -