Gyárváros a Lackner Kristóf utcában

    Gyárváros. Annak, aki látott már gyárvárost és sokkal inkább annak, aki valaha élt gyárvárosban bizony nem hangzik túl jól ez az összetett szó.
    Szabó Viktória főiskolai hallgató a MTV Regionális Stúdiója AMI Galériájában nyílt kiállítása a még egy taggal megtoldott Gyárvárosképek címet viseli.
 

Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár, Szabó Veronika és Sass András ügyvezető igazgató a megnyitón

    A háromtagúvá bővült összetett szó ugyan még nem oszlatja el teljes egészében azok gyanúját, akik az ötvenes-hatvanas években – alkotói tehetség, ihlet, megbízás hiányában, avagy éppen megbízásból született – az épülő-szépülő lakótelepeket, vagy a nép követendő vezéreit megörökítő képekre asszociálva valamitől tartanak, ám Viktória bevallottan fiatal életkora, és természetesen, a grafikák maguk mindenkit meggyőznek arról, hogy az alkotások, még ha azokat házgyári panell-lakótelepek környezete is ihlette, lehetnek eredetiek, sőt szépek.

    Szabó Viktória átalakított gyárvárosi világa humanizálódik. A doboz-házak merev kockái, a tízemeletes panellek szigorú, hosszú egyenesei, az elviselhetetlen mértani rend és mindaz, ami egy lakótelepen, vagy gyárnegyed közelében nagyon szürkének visszataszítónak, esetenként nyomasztónak, egyformának tűnt átlényegül a képeken.
    A jobbra-balra dőlő lámpaoszlop, a szélesen mosolygó Trabant, az összeborult házgyári házak, az ég felé tekergőző tízemeletesek által élő és érző környezetté válik a lakótelep.

T.É.