Dr. Várszegi Asztrik és Bindes Ferenc a megnyitó első pillanataiban

Új galéria nyitotta meg ma - jelképesen - a kapuit. A Káptalan ház (Dr. Wrenkh Ede Közösségi Ház, Szent György utca 7.) ugyanis eddig is nyitva állt minden jószándékú ember előtt. Az elmúlt egy év alatt nemcsak szerkezetében-külsőségeiben, beosztásában és festésében újult meg a Katolikus Egyház visszakapott ingatlana, de belsőleg is új, valós funkciót kapott. Egyre több közösségi rendezvénynek nyújt lehetőséget az épület.
Most a második emeleti folyosója kapott új külsőt, a falra sineket, hogy azokra képeket lehessen függeszteni, hogy kiállítóknak nyújtson lehetőséget munkáik bemutatására.

Kóczán Péter Bach viola-játéka a megnyitón

Dr. Várszegi Asztrik

A negatívok fellelése után Martos Gábor irodalomtörténész több alkalommal kutatta Rados Tamás hagyatékát Pannonhalmán, illetve a család még élő tagjainak körében; a munka eredményeit a VÁRhely című soproni periodika 2001/3-4. számában közölte. Ma a megnyitón ő is méltatta a fotók esztétikai jelentőségét.
A hagyatékból kiválogatott negyven darab felnagyított fotóból a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Soros Alapítvány támogatásával létrejött kiállítást dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát úr kísérte jó atyaként szülővárosába, Sopronba, s nyitotta azt meg ( ő maga fiatal kispapként, Pannonhalmára kerülve még személyesen ismerte Rados atyát). A megnyitó is ennek a személyes ismeretségnek és főapát úrnak Sopronhoz való kötődésének jegyében hangzott el. Asztrik atya ismét megerősítette helyét a soproniak szívében, ahová jó szívvel ajánlotta a falon látható kitűnő anyagot és annak szerzőjét.

A megnyitó közönsége

A következő kiállítási helyszín ( Sopronban a tárlat december 7-ig tekinthető meg) Szombathelyen, majd Budapesten, a Magyar Fotográfusok Házában lesz.

Mitől értékesek, miért szépek Rados Tamás OSB fotói? Elsősorban azért, mert a készítés korához mérten is magas technikai színvonalat jelentenek. A kiállított pozitívok nyilván a mai technikát képviselik, de elkészítőik azokat nem retusálták: tudatosan hagyták meg eredeti állapotukban. A fotográfusnak láthatóan nagyon jó érzéke volt a témák megragadásához, megkomponálásához. Mind a szabadban, mind a belsőkben készült felvételek csodálatosan részlet- és tónusgazdagok, s teljesítik azt az elsősorban fekete-fehér fotográfiára érvényes kötelező tételt: ehhez a műfajhoz mindig hozzá kell tenni valami személyeset, valami pluszt, hogy abból a figyelmet megragadó alkotás legyen.

Egy fotó a negyven közül