Gy. Szabó Béla, az ember és a művész

A sors nagy ajándékának tartom, hogy mellette nőhettem föl

Kolozsvár, Bolyai u. 7.
A Gy. Szabó Béla emlékházában többnyire mindent úgy őriztek meg, ahogyan a művész hagyta. A maga tisztelet parancsoló puritánságában megmaradt műteremlakás Gy. Szabó Béla személyes, mindennapi használati tárgyai mellett felbecsülhetetlen értékű hagyatékának is helyet ad.

Ferenczy Miklós református lelkész, esperes gyermekkora óta, a művész közvetlen közelségében élt. Jelenleg ő a hagyaték gondozója, és azt szeretné, ha sikerülne a Gy. Szabó Béla emlékházat tovább bővíteni, mellette egy galériát kialakítani. Kolozsváron már létezik egy, a református egyházmegye által kezelt és a református egyház tulajdonát képező Gy. Szabó Béla nevét viselő Galéria, ahol tíz éve hónapról hónapra rendeznek képzőművészeti kiállításokat. Az emlékház melletti a jelenlegi kolozsvári képzőművészek kiállításainak és művészetüket átfogó módon bemutató hagyatékának is helyet adna.

A Dante-sorozat Fény és Kereszt -je és a valamikori modell: Ferenczy Miklós

- Ön gyerekkora óta mindig is a művész mellett élt. Milyen ember volt Gy. Szabó Béla?
- Én tíz éves koromtól mellette nőttem föl, gyakran laktam nála, ha elutazott rám bízta a műteremlakását. Emberként és művészként egyaránt különleges kisugárzása volt. Ugyan nem volt vallásos, de hívő ember volt, és ez nagyon érződik a munkáin. Sokat gondolkoztam, azon, hogy – a sok külföldi és belföldi elismerést és kitüntetést kapott – Gy. Szabó Béla művészként, avagy emberként volt nagyobb? Óriási művészi teljesítménye, munkássága életműve ellenére, azt kell mondanom, hogy Gy. Szabó Béla, az ember volt a nagyobb. Ő, aki egész életét a művészetnek áldozta, végtelenül közel engedte magához az embereket; tudósokkal, előadóművészekkel, professzorokkal ugyanúgy el tudott beszélgetni, mint 8-10 éves gyerekekkel, vagy egyszerű parasztemberekkel. Volt egy nagyon sokszor elmondott intelme, én ezt tőle megtanultam, és mindig továbbadom az emlékház látogatóinak:
- Úgy dolgozzatok - mondta - hogyha éjszaka meghaltok, másnap ne valaki másnak kelljen bevégeznie azt a munkát, amit előző nap ti magatok megtehettetek volna.
- Nos, ez a szemlélet annyira rányomta az életére a bélyegét, hogy sokszor naponta 16 órát is dolgozott, utána meg továbbálmodta azt, amit meg szeretett volna valósítani.

- Hogyan állította össze a Sopronba hozott anyagot?
- Annak is, aki soha nem hallott Gy. Szabó Béláról az itt kiállított művekből kiderül az, hogy mit alkotott és hogy milyen is volt ő lelkületében és művészetében.
A soproni Erdélyi Házban nyílt tárlaton látható képek felölelik az 1985-ben elhunyt művész egész munkásságát, talán az eddigi legteljesebb módon mutatják be az alkotó legkorábbi korszakából származó alkotásai mellett az alkalmazott technikák mindegyikét: pasztell- és olajképeket, rézkarcokat, szénrajzokat, a későbbi fametszeteket egyaránt.

- Milyen személyes emléket őriz Gy. Szabó Béláról?
- Lelkész vagyok, és a lelkészségnél meg is maradok, azzal együtt, hogy gondozom a hagyatékot; sokszor keretezek és paszpartúzok, ez ezzel együtt jár. A sors nagy ajándékának tartom, egyrészt, hogy mellette nőhettem föl, másrészt pedig azt, hogy nagyon sok figurális képénél modellt állhattam.

Szamospart télen

A Fövényverem utca 15. szám alatti Erdélyi Házban vasárnap nyílt emlékkiállítása Gy. Szabó Bélának. A november 22-ig látogatható tárlat anyagát és a művész pályáját a közeljövőben olvasóinknak bemutjuk.

té