CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 29., hĂ©tfĹ‘, Péter, Albert, Albertina napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Enyém, tied, Övé...

Mt 22.15-21 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”

Jézus nem adótanácsadó a szó szoros értelmében. Azt azonban igenis elvárja, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk! Társadalmi igazságtalanságokat nem támogat, de a tisztességes életet elvárja minden őt követőtől.
Az ember pedig alkuszik. Mind a császárral, mind az Istennel. Szeretne minél többet megtartani magának.
Kempis írja egyik művében (Benyik György prof. közlése), hogy "Az a baj a világban, hogy nem lehet a mienk a töviskorona és a 30 ezüst pénz egyszerre". 1430-ban írták ezt le, de írhatták volna Kr.u. 33-ban, és írhatnák akármikor ma is.
Mi pedig mindkettőért "harcolunk": Istentől vett, és az emberektől bármilyen módon elvett "jussunkért" egyaránt. Sokan felismerték már az emberben folyamatosan zajló harcot: szeretné elárulni következmények nélkül és anyagi haszonnal Jézust, de szeretne egyben mártírrá válni a nevében.
A két dolog nehezen elképzelhető, különösen egyszerre. Ugyanígy bármilyen állami pénzlopás, helytelen sáfárkodás, elvtelenség nem jogosít fel arra, hogy a lelkiismeretünket elaltassuk, még kevésbé, hogy résztvegyünk benne.
A Jézusnak nekiszegezett kérdés "becsapós", nehéz rá feleletet adni, nem is lehet mást mondani, mint amit Jézus. A mindenkori mában pedig a konkrét helyzethez alkalmazkodni az általános, a mindenkori, az Istennek tartozás állandó erkölcsi követelménye alapján.
Bármelyik fél elárulása kétségessé teszi, hogy nem győzött-e már a 30 ezüst bennünk a töviskorona felett.
- DI -



2002. oktĂłber 19., szombat 12:12


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület